Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-07-07 / 27. szám - Heltai Jenő: Álmokháza
terem összesúgott, a nők kíváncsian vették elő lornyonjukat, egy pár ur mosolyogva hajolt meg feléjük. A főpiucér odasietett a mellettünk üresen álló asztalhoz és megigazította a székeket. Tollagi ur fölemelkedett ültéből és széles mosollyal üdvözölte a hölgyeket. A kis fekete huncutul összehúzta a szemét, a szőke hűvösen bólintott. Megfogtam Tollagi ur kezét. Hirtelen eszembe jutott az éjszaka minden részlete... — Ki ez a két nő, Tollagi? — A szőke Zsandár Terka, imádott Ildikónk lánya. A másik a barátnője, Csáki Tumma. Tulajdonképpen Gitta. Ugyanis ... Tökéletesen megfeledkezett már arról, hogy az éjszaka elmesélte nekem a két lány történetét. — És ki az a kövér öreg ember, aki velük van? Tollagi ur elkomolyodott. — Nem ember az, hanem ur, •— mondta megilletődötten. — Wax ur, az Orient-bank elnöke. Mérhetetlenül gazdag és hatalmas valaki, pénzügyi és gazdasági politikánk Milyen messzeségekbe réved? Mit lát a szálló leomlott fala1, az elsöpört házak, az elsülyedt városok és a föL zabaditott határok mögött? Hová néz? Párisba, Londonba, Szent-Pétervárra, Lausanneba, Monte-Carloba vagy Teichenbe, mindenhová, ahol valaha örült vagy szenvedett? Talán csak a szomszédba, a négyszobás belvárosi lakásba vagy a Szondy-uccai vörös házba? Ha egyszer rámnézne! Tollagi ur mindjobban belemelegedett a mei óbe. Azt, amit az éjjel Terkáról elmondott már, uj részletekkel gazdagította: — Két-három hónapnál tovább sehol sem tartotta ki. Párisból Berlinbe rohant és Berlinből Rómába. Minden városban volt szerelme, barátja. Valakije, akitől pénzt kapott, vagy akinek pénzt adott. Párisban egy angol fiúja, aki az angol király törvénytelen fiának hazudta magát. Ez volt az első szeretője, ehhez minden évben visszatért. Ez a csirkefogó mindig elszedte a pénzét, eladta az ékszereit. Berlinben egy dúsgazdag gyáros volt a barátja, Rómában egy herceg. Münchenben egy festővel élt együtt. Minden iránytűje, kormányunk egyik esze. Üres óráiban Terkának <a barátja, ö hozta ki a börtönből. Alkalmasint. nem tudod, hogy... Másodszor is elmesélte a két lány történetét. Úgy hallgattam végig, mintha először hallanám. Közben a- két lányt néztem, Terkát, aki a távolt kereső szemmel szótlanul mélázott és Tumimát, aki folyton nevetgélt, idegesen mozgott és jobbra-balra kacérkodott ismerőseivel. Hermelin-bundájukat néztem, nagy gyöngysorukat és az ujjúkon szikrázó gyűrűket. A brilliáns karkötőt Terka csuklóján, ott ahol tegnap éjjel a tüzes sávot. Azt a két óriási gyöngyöt, mely Wax ur ingmellén hivalkodott. A két lány fehér bőrét, meztelen nyakát és karját. Terka haját. Ilyen haja volt húsz évvel ezelőtt Iczky grófnőnek. Aztán megint tekintetét követtem. Mit keres a távolban? Hol áll meg az a tekintet? városban más életet élt... Tekintetemet nem vettem le Terkáról. Még mindig a távolba mereng. Kit lát most? Az angol fiút vagy a müncheni festőt, a római herceget vagy a berlini bankárt? Kit azok közül, akikről Tollagi ur nem tud? Wax urat néni látja. Engem sem. Látja-e azt a kisfiút, akit húsz évvel ezelőtt mindennap látott a Szondy-uccában? Szórakozottan hallgattam immár Tollagi urat. Most, hogy a két lányt itt láttam hermelinbundában, brilliánsbilincsben, a történet vége nem volt többé izgalmas. — Teschenben meglehetősen jó dolguk volt. A fényképek ártatlan volta aránylag elég hamar kiderült. A levelek szerelmes levelek voltak, még azok is, amelyeket a japán irt Terkához. Terka naplóját megfejtették. Az a fiatal hadbíró-főhadnagy, akit ezzel a mukával megbíztak, Gigantikus „sivatagi hajó“, amelyet a szovjetkormány szándékszik építeni a szibériai közlekedés számára a rettenetes hóolvadások idejére.
