Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-06-30 / 26. szám - Herceg Gábor: Lázas asszony

06Y0L Egyik színházi hetilap kulcsregényt, sőt hálószobakülcsregényt közöl e he­tekben, melynek szereplői azok a pesti egyéniségek, akik az OGYOE c. közéleti egyesülés tagjai, vagy azok voltak, csak sajnos idő előtt elhalá­­loztak, vagy azok szeretnének lenni, ami viszont nem könnyű. Az OGYOE- nak vannak halottjai is, van elnöksé­ge, vannak levelező tagjai, s rendes tagjainak száma több ezer. Az OGYOE- regény szerzőjét a Bruckner-talány misztériumával övezték az élelmes szerkesztők, de annyit már sejteni le­het az első folytatások után is, hogy OGYOE-ember irta a regényt, valaki, aki a magasabbrangu OGYOE-beava­­tottsággal rendelkezik, tehát nem egy tucat OGYOE, aki éppen csak tudja a dolgokat, ami minden rendes OGYOE-tagnak kötelessége, hanem egy felsőbb OGYOE, egy OGYOE-fő­pap, valaki, aki ebben a városban ke­veri és készíti és mindenképpen a for­rásnál szürcsöli a dolgokat. A regény­ben mindenki sorra kerül, aki OGYOE, vagy annak a perifériáján él. A re­gény, ahogy a jelekből ítélni lehet, hű és pontos keresztmetszete lesz pes­ti napjainknak, anélkül, hogy tudná a szerző, milyen jó az, amit csinál. Ö csak azt hiszi, hogy leleplez és bemu­tat, — s nem tudja, hogy az egész ügy maga, beleértve a leleplezést és be­mutatást, ugyanabból az eredőből ve­zethető le. A pesti élet technikájában kevéssé járatosak részére nem árt, ha beveze­tőben tisztázzuk az OGYOE fogalmát, pontosan körülírjuk és fmeghatároz­zuk, milyen természetű egyesülés ez, mik az érdekei és mifélék a céljai. OGYOE, mint a regényből is megtud­juk, az Okos Gyerekek Országos Egye­sülete, vagy valami ilyesféle. Tréfás elnevezése valaminek, ami a valóság­ban megtalálható, e furcsa összetételű város egyik titkos hatalmi szervezete, szellemi szabadkülönitmény, egyenru­hájuk up to date, kedvenc sza­vuk up to date, fegyvereik a szel­lemi bikacsek, a társadalmi kézigrá­nát, a beretvaéles irodalmi herélökés. Szabadon és sértetlenül járnak a vá­rosban, senki nem mer kikezdeni ve­lük, mert a hírük félelmes. OGYOE, az valami szeliditett és civilizált for­mája a középkori német Fehme-nek, pesti kiadása a Klu-Klux-Klan-mozga­­lomnak, s bizony nehéz lesz pontosan és közérthetően definiálni, hogy mi is az OGYOE? Próbáljuk meg a negatív demonstrációt: OGrYOE nem klikk. Nem „bohémtársaság“. Nem „Vese­asztal“. OGYOE nem mesterség, csak éppen meg lehet élni belőle. OGYOE- nek nincsenek írott alapszabályai, s mégis ez a legtökéletesebben szervezett közkereseti társaság. OGYOE, az egy bizonyos kritikai beállítás emberekre és eseményekre, egy beállítás, amely olyan éles képet ad valamiről, mint a pillanatfelvételre beállított fotogra­­fáló lencse. OGYOE — legalább is bi­zonyos dolgokban — soha nem téved. OGYOE tárgyi tudása, ismerethalma­za, anyagyüjteménye — .legalább is bizonyos dolgokban — felülmúlhatat­lan. OGYOE soha nem pletykál, azt ő unja. OGYOE előad, megvádol, bi­zonyít és kivégez. Mondom, hogy Fehme. Ügyész, bíró és hóhér egy sze­mélyben. Ha egy szépenfejlett, egész­séges OGYOE-t közelről megnézünk és természetrajzát vizsgáljuk, azt ta­láljuk, hogy az igazi OGYOE-nek csak nagyon kevés dolog imponál a földön, de az, ami aztán imponál, olyan is és nagyon imponál. OGYOE- nek imponál például az a férfi, aki ezekben a nehéz időkben pénzt tud kapni egy nőtől. Az ilyesmire az OGYOE csettint a nyelvével, mert ő tudja, hogy ez milyen nehéz dolog, manapság, tudja, micsoda fegyverzet és gáncs és félelem nélküli fellépés kell hozzá, micsoda training, mennyi lel­kierő. De viszont imponál neki az a nő is, aki egy férfitől feltűnő ügyes­séggel el tudja szedni a pénzt. OGYOE állandó készenlétben van, állandóan tanul, anyagot gyűjt és művelődik, mert soha nem tudja, hogy mikor, me­lyik pillanatban történik meg vele az a legrettenetesebb dolog, ami OGYOE- val egyáltalán történhet: hogy valaki valakiről kérdez tőle valamit, s ő nem tud azonnal, habozás nélkül „elsőre“ pontosat felelni. Ha az OGYOE-t ilyen szégyen néri, akkor elbujdosik az er­dőbe, gyökereket eszik és fájdalmában megnősül. OGYOE a legnyugtalanabb életet éli, nyugtalanabb, mint egy éj­szakai szerkesztő, minden pillanatban megeshet vele, hogy lemarad valami­ről, éjszaka elszerette valaki valaki­nek a babáját, vagy tönkrement, anél­kül, hogy OGYOE ezt már napokkal elébb tudta volna. Ezért, a létfentar­­tás ösztöne diktálta óvatossági szem­pontokból, OGYOE lehetőleg előre dolgozik, kikészít mindenkit, mielőtt még sor kerülne reá, lelkiismeretesen von be egyre nagyobb és nagyobb anyagot munkálatai körébe, őt nem érhetik meglepetések, s ha éjjel kettő­kor valaki tönkremegy, OGYOE nyu­godtan veszi elő archivjából, mely na­gyobb, mint az üllstein-házé, az illető fényképét és személyi adatait, bízni lehet benne, meg van nála minden pontosan. OGYOE tehát okos gyerek. Nem olyan egyszerű ez s nem lehet legyin­­teni fölötte, mert akit, OGYOE egyszer kezelésbe vesz, az csomagolhat. OGYOE-t nem lehet lesajnálni. OGYOE-t utálni sem lehet. Érzelmi megítélések leperegnek róla. Legfeltű­nőbb rajta a humora. Ezt a humort senki más nem érti, csak aki OGYOEk között él. Dolgok alatti, értelmek kö­zötti, összefüggések melletti humor ez. Dadaista humor, csak sokkal tu­datosabb. OGFYOE ezt kérdi: „Miért volt ma délben X-nek sárgacipő a lá­bán?“ Közönséges ember hülyén néz és nem érti. OGYOE rögtön érti, szem­rebbenés nélkül, hidegen, elegáns és rövid fogalmazásban adja meg a vá­laszt, amit viszont megint csak a kér­dező OGYE ért, mert egészen máshol kezdődik, más névvel, s bumeráng - szerűen esik vissza arra, akiről szó volt. Ezt a bumeráng-dobást az OGYOE egy életen át gyakorolja, ez a, legnehezebb dobások egyike, de aki ezt nem tudja, az sohasem lesz igazi OGYOE. Nem kell azt hinni, hogy csak irodalommal, lapszerkesztéssel szinészkedéssel foglalkozik. Ismerek elsőrangú OGYOE-kat, akik vezetnek a szakmában, s mellette teljesen pol­gári foglalkozásuk van, ügyvédek, vagy orvosok. Az OGYOE-t ennek a városnak különös kiimája termeli ki, összejátszása szociális, sexuális és élettani feltételeknek. Ha az OGYOE sexuális életét nézzük, azt vesszük észre, hogy oszlás utján szaporodik. Mikor már egészen elrohadt, akkor osztani kezd, de addigra megterméke­nyített egy sereg uj OGYOE-t, akik felnőnek és sarjadnak tovább. Ható­sági utón nem lehet irtani őket. Tes­tületileg egyáltalán nem lehet irtani őket, semmiféle gázzal — ezeket eset­ről esetre egyenként kell megölni, s az egyetlen hatásos mód, hogy az, aki irtja, harakirit végeztet vele. Az OGYOE-nak soha nem fáj, ha róla Ír­nak valamit, mert ő tudja, hogy az illetőt magánérdek és szennyes szem­pontok vezetik. Különben is piszkos és aprólékos dolog irtani az OGYOEt. Az egyetlen mód, hogy a saját bume­rángjával ölik meg, a tulajdon piszkát etetik meg vele. Abba belehal, azt még ő sem bírja ki. Az OGYOE mü­veit nem szabad kritizálni, elég, ha az ember lenyomhatja mégegyszer, egy szó hozzáfüzése nélkül, amit OGYOE irt. Beszél az magáért, csak ki kell venni abból a különös levegőből, ahol született és tenyészett, s kiállítani a nap alá, rögtön összezsugorodik s el­olvad, mint azok a nyálkás tengeri kocsonyaállatok, a qualle-k, melyek vígan tenyésznek a mélyvízben, s megdögölnek a friss levegőn. OGYOE- nek van szive, de egészen különösen használja. Például mond néha ilyet: „Ma láttam egy koldust, rémes volt.“ De azt, hogy a világon mindenki kol­dus, leszámítva azt a nagyon kis ré­teget, aki nem az, soha nem jut OGYOE-nak eszébe. OGYOE maga is szegény a legtöbb esetben, de gyűlö­li és kerüli « szegénységet, mint a tet­­veket, mint a szennyet, mint a leprát. Még jobban. Ha egy bankár nevét ki­ejti a száján, nyugtalan lesz, kéjes K R OVIKA

Next

/
Thumbnails
Contents