Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-06-30 / 26. szám - Gaál Andor: Keselyük

A férfi letette a szivart. — Te! — mondta lassan, fenyege­tő fojtottsággal. — Vigyázz! Most már elég!... — Mit akartál ettől a fiútól? — támadott az asszony. — Azt akartam, hogy menjen fél­re az utambóJ. Csak ezt az egyet akartam. — Nem volt utadban ... Nur Khayam átnyúlt az asztalon és megfogta az asszony csuklóját. A keze súlyos volt és barnás-fekete, mint a bilincs. — Nem engedem, hogy valaki el­vegyen tőlem — mondta indulatosan és megszorította a keskeny, finom csuklót, — nem engedem, érted? ... És ha megpróbálja, legázolom! Az asszony elhúzta tőle a kezét.- Elég ebből az ostobaságból -— próbált fölényes lenni. -— Ideges vagy. Jobb lesz, ha felmegyünk... Nur Khayam elnézett a feje fölött. Az arca olyan volt, .mint a kő. — Eredj, ha aka’- z. Én még ma­radok ... Elment. Egyetlen furcsa, fenyege­tő vállrándítással. Nur Khayam uj coektailt hozatott. Lassan, szüircsölve itta ki. Aztán újat rendelt. Aztán még egyet és még egyet... Az utolsót már egy hajtásra litta ki. Kissé tántorgott. mikor felkelt a helyéről. Nagy, dühödt indulat kavargóit benne. Nem a fiú fájt: az asszony. A fegyvertárs, akiért küzködött, akiért csalt, szélhámoskodott, komédiázott, annyi éven keresztül. És miért? Egy­szer, Hamburgban, leütött egy ten­gerésztisztet, aki túlságosan erősza­koskodott ... eh, hiszen akárki mást is nyugodtan meggyilkolt volna, ha arra kerül a sor ... Érdemes volt?... Érdemes? ... Mindegy, ők már együ­vé tartoznak... ha kínnal, vérrel, bűnnel forrtak is egymáshoz, mind­egy most, már ... ... De ezt nem! Ezt már nem en­gedhette, ezt a kis peilyhescsőrüt, aki ott settenkedett, a fészkük körül ... Nem! Vannak még éles csőrök és kegyetlen karmok ... Vannak még! Forrt benne minden, ahogy benyi­tott a szobába. Megállóit, nem en­gedte el a kilincset. Szinte megfogó­­zott benne ... Az asszony utiruhában áldott a szoba közepén ... Az aszta­lon a becsomagolt úti necessaire ... Nur Khayam hörgő kiáltással ug­rott hozzá. — Szökni akartál! •—- csapott le rá dühödt vijjogással. Az asszony csak állott, helyében ki egyenesed ve, dacos némasággal. — Szökni akartál! — ismételte Nur Khayam rekedten. Felső kép: A komáromi állami polgári leányiskola növendékeinek prágai kirándulása, Barnai Tóth Pál igazgató és Markovics Ede osztályfőnök ve­zetése alatt. — Középen: A csehszlovák tenniszbajnokságokról. Cochet vi­lágbajnok (baloldalt) kezet fog Macenauerrel, akit legyőzött. — Alsó kép: Fölső vivóverseny Csehszlovákia és Ausztria között Pöstyén fürdőn. A vi­­tőrvivásban győztes osztrák csapat.

Next

/
Thumbnails
Contents