Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-06-30 / 26. szám - Gaál Andor: Keselyük
A legnépszerűbb sport ma kétségtelenül a tennisz. Képeink a nemes sport legjobbjait mutatják be. Baloldalt: Helen Wills és Cilly Aussem, a világ két legjobb női amatőr játékosa. Jobboldalt: Cochet világbajnok egyik jellegzetes harci pózában. Mary csak állott és nézett a szemébe, idegenül, ellenségesen. — Felelj! — dühöngött a férfi. — Felelj, mert megfojtalak! — Szökni akartam ... — mondta az asszony elszánt nyugalommal. — Hozzá? — Hozzá!... Most csönd lett. Nur Khayam összefonta karját a mellén és maga elé nézett. Gondolkodott. A halántékán kidagadt egy ér és fenyegetően lüktetett. Az asszony nem törődött vele. Várt. Gyönyörködve nézte ez a némán tomboló vad indulatot és várt... Sokáig álltak igy. — Vesd le a ruhád — szólalt meg végre Nur Khayam olyan csendesen, hogy az asszony megborzongott tőle. Nem szokott igy beszélni soha. — Vesd le a ruhád és feküdj le — folytatta az indus, mereven maga elé nézve. — Velem maradsz és holnap elutazunk ... — Nem! —- feleit az asszony erős, biztos hangon. — Nem, Nur Khayam, ennek vége. Tudod, hogy ezt nem lehet erőltetni. Nem megyek veled ... nem megyek veled sem holnap, sem holnapután . .. soha többé ... Egy pillanatig küzdött magával, aztán valamivel halkabban, nagyon egyszerűen hozzátette: — Most már mindig itt maradok nála ... Nur Khayam még mélyebbre szegezte a fejét. — Holnap elutazunk — ismételte makacsul. — És én itt fogok őrködni, hogy meg ne szökj... és ne hidd, hogy talán máskor, egyszer ... nem!... én ezentúl mindig őrködni fogok ... mindig ... amíg csak élsz ... Az asszony még egy pillanatig várt. Aztán szó nélkül elkezdte kigombolni a kosztümjét. Nur Khayam összefont karokkal várt. Amikor Maryt elnyelte már az ágy, lecsavarta a villanyt és elhelyezkedett egy karosszékben. — így akarsz ülni egész éjszaka? — hangzott feléje a sötétből. — így— És minden éjjel? — Minden éjjel... Mary nem szólt többet. Csöndesein feküdt az ágyban. Nur Khayam rágyújtott egy ópiumos cigarettára. Csak ez a kis vérvörös pont élt az éjszakában ... Hajnalodott. Az asszony szeme felhasadt a tettető alvásból. Nur Khayam mellre ejtett fővel aludt a karosszékben. Körülötte elszórt cigaretták halott hamva a földön. Óvatosan, nesztelen lapulással bujt ki a takaró alól. Lábujjhegyen lopakodott a selymes, simogató 'szőnyegen. Mikor a háta mögé került, egy pillanatra megtorpant, eliszonyodva ... Aztán megvillant valami a kezében és Nur Khayam feje még jobban előrebukott... Visszakapta a lélekzetét és tágrameredt szemmel bámult a halottra. Aztán rekedten, agyonkinzottan felvisongott, mint a keselyű. .. Magára kapta a ruháit és vissza sem nézve kirepült az ajtón ... Hozzá.
