Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-06-30 / 26. szám - Heltai Jenő: Álmokháza
Különös állatbarátságok. Hathetes oroszlánok békés — kétszázéves — óriási teknősbékával játszanak. — Tízéves korában intézetbe adta az anyja Lausanneba. Tizenhétéves korában haza kellett volna jönnie, az anyja ki is utazott érte, de Terka nem akart hazajönni Érett, nagy volt ekkor már, éppen olyan higgadt és rideg, mint amilyen hóbortos és léha az anyja. Anyjának a kedveskedő gyöngédsége nem hatott rá, elszántan kijelentette, hogy nem teszi be lábát anyjának a lakásába. Tudott mindent. Kétségtelen, hogy a pápaszemes kígyó avatta be ennek a lakásnak a titkaiba. Az anyja nagynehezen beletörődött abba, hogy Terka külföldön marad, tanulni fog. Párisba megy és beiratkozik a Sorbonnera. — Ez meg is történt. Négy évig volt Párisban, a Quar tier -Liatinben élte az idegen diáklányok zavaros és ellenőrizhetetlen életét, orosz, japán, amerikai, svéd és angol fiukkal és lányokkal barátkozott, tanult és táncolt, fiatal festők műtermébe járt, aktot állt a Szép jegyében, harcolt a nők fölszabadításáért, szocialista lett és mindezek után megírta az édesanyjának, hogy másállapotban van. de a mama ne aggódjon, a gyerek nem fog megszületni. Ennek a levélnek a hangja jóval enyhébb volt már, mint az addigiaké. Ildikó szeméből örömkönnyeket fakasztott ez a levél, a meg nem született kis angyal visszavezette hozzá lányát. Amikor Terka közölte vele, hogy sok hiábavaló kísérletezés és tapogatózás után végre valahára fölismerte igazi hivatását, ifilmszinésznö lesz, boldogan adta áldását erre a tervre. Terka Párisból Kopenhágába ment, majd Berlinibe, Becsbe és Olaszországba, bejárta egész Európát, filmezett itt is, ott is és éppen Moszkvából jött haza, amikor kitört a háború. Nem egyedül jött, hanem egy barátnőjével, egy kis fekete ördöggel, akit Tummának hívtak. Ön az orosz frontról jött haza, alkalmasint ismeri a cirill betűt. Tollagi ur elővett egy darab papirost és szögletes de részegen támolygó cirillbetükkel leírta ezt a nevet: Tuinma. így már van értelme a furcsa névnek. Aki oroszul tud, Gittának olvassa a varieté műsorában. — Nem tudom emlékszik-e még arra, hogy a háború előtt Oroszország volt legfontosabb piaca lánykivitelünknek. A moszkvai és szentpétervári mulatók színpadán magyar lányok ropták a csárdást és fújták a kórust, a vengerkának jó ágya volt a nagy orosz mocsár, amelyből akárhányszor rubellel és ékszerrel megrakodva mászott ki. Igaz, a háború első tavaszán, amikor magam is újságíró voltam még, Konstantinápolyban találkoztam olyan magyar lánynyal is, aki gyalog és mezítláb jött Vladivosztokból. Ennek a Tummának valamelyik nagyherceg volt a szeretője, rengeteg pénzt és rettenetes ékszereket hozott haza, a sok prémből a füle se látszott ki. Terkának sem kellett már egy pár briliánsért vagy gyöngyért a szomszédba mennie. Anyjával megbékült, de nem ment vissza hozzá. Szabadon, ellenőrzés nélkül akart élni. Tumimával bérelt lakást a belvárosiban, négy nagyszerű szobát. A két lány, a szőke és a fekete vad elszántsággal fejest ugrott abba az őrjöngő budapesti életbe, amely a béke utolsó hónapjaiban harsogva, dörögve a felhőkig lökte föl piszkos hullámait. Vad pezsgőzések, szilaj kocsikázások, az esztelen kártyázás, a becstelen szerelmek mámoros kora volt ez. Ok nélkül és mégis csalhatatlanul vesztét érette akkor mindenki már. ( Folyt, köv.)
