Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-06-30 / 26. szám - Heltai Jenő: Álmokháza
Winter Aladár sohasem mutatkozik, de ő szalad a rendőrségre és a belügyminisztériumba, ha elkeseredett játékosok egyszer-másszor följelentik Iczky grófnőt. Dr Winter Aladárnak úgynevezett előkelő összeköttetései vannak, Iczky grófnőt a hatóságok nem bántják. Ha a detektív hébe-hóba odaáll is a krupié mellé, inkább azért teszi csak, mert szét akar nézni a gyanús társaságban, keres valakit, sikkasztót, kémet, szökevényt... Ha a háború sokáig tart még, Iczky grófnő gazdagabb lesz mint valaha is volt. Csöndesen, higgadtan gyűjti a pénzt, aranyat és dollárt vásárol. Nem kártyázik többé, inni is csak akkor iszik, ha valaki megkínálja egy pohár pezsgővel. Takarékoskodik. Mire egészen megöregszik, gondtalanul fog élni és ezt dr. Winter Aladárnak köszönheti. Áldott jó ember! Rendben van minden. Csak Terkával van baj. Most már tudom, hogy Mirabella hercegnőt Torkának hívják. — Furcsa kis lány volt gyerekkorában is már — mesélte Tollagi ur. — Csöndes, szófián,elbújt az emberek elől. Ha édesanyja olykor-olykor behivatta vadul, ellenségesen nézett mindenkire. Ildikó mindig azzal dicsekedett, hogy a kislánynak Tarján gróf az apja. És noha ez alig valószínű, a kislányban sok minden vallott az arisztokratára. Finom, törékeny kis figurája, fehér arcocskája... olyan volt, mint egy porcellánbaba. Hatéves korában már lenézte anyjának a barátait és barátnőit, talán anyját magát is. Miért? Az anyja imdta. Mindenki dédelgette, úgy udvaroltunk neki, mint egy kis hercegnőnek, valami elfogódott tisztelettel, reménytelenül. Úgy imádtuk, ahogy a szenny imádja a tisztaságot. Mégis utált minket. Ahogy a tisztaság utálja a szennyet. Mi tudtuk, hogy ő tiszta, de honnan tudta ez a hatéves kisgyerek, hogy mi rothadtak vagyunk? Csakugyan tudte-e? Vagy inkább csak azért gyűlölt minket, mert elvettük tőle az anyját, akit alig láthatott? Lehet. Azt tudom csuk, hogy mindig kényelmetlen érzés futott végig rajtam, amikor Terika nagy kék szeme rám meredt. Micsoda számonkérés! Mit akart tőlem megtudni? Mit a többiektől? Sok évvel később megkérdeztem egyszer tőle. Hirtelen elkomolyodott és szemében megvillant ugyanaz a vad, ellenséges tekintet, amellyel hatéves korában mért végig. De nem felelt. Én pedig akkor is sokkal züllöttebb voltam már, semhogy hosszabban tűnődtem volna ezen a kérdésen. Most is azért jut csak eszembe, mert itt ülök régi szobájukban és tökrészeg vagyok ... Tollagi ur felállt és kinyitotta a harmadik szoba ajtaját is. Ez a szoba üres még, egy szál bútor sincs benne. — Ez volt a szobája. Itt aludt Francival, a pápaszemes kígyóval, egy kellemetlen, szemtelen német nevelőnővel. Francin kiviil csak Tarján gróffal állt szóba. Talán ez bátorította föl Ilit arra, hogy Tarján grófot nevezze Terka apjának. A kövér öreg gróf kedves és mulatságos ember volt, szerette is Ilit, persze a maga egy kicsit elvadult grófi módján, úgy ahogy versenylovait vagy tajtékpipáit. Jól tartotta, ellátta mindennel, mindennap itt töltött egy-két órát, de különben nem törődött vele. Ili szerelmi kalandjai nem izgatták mert az irót, a színészt nem nézte embernek. Terkát is úgy szerette csak, mint valami szép és értékes kis vitrin-tárgyat, néha gyönyörködött egy kicsit benne, megsimogatta, aztután óvatosan visszatette és napokig rá se nézett többé. Hogy lányának hiszi-e, arról sohasem beszélt. Különös állatbarátságok. A berlini állatkert ifjú orr szarvú ja és játszótársa, a fiatal gnu, reggeli tejüket isszák.
