Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-06-23 / 25. szám - Társaság, divat • Mindössze hétfajta nő van a világon - Hungaricus Viator: Caruso a Zöldfában

must, imdin't a fin de ciécle lelki' kulmi­­nációját Zola naturalizmusa teljesen ki­merítette. Sebesi egyszerűen felvázol em­bereket, életeket, tragédiákat, mondván: ez igy meg igy van, nincs semmi hozzá­­tennivalóm. Segíteni sem akar rajtuk, mintahogy ez nem is lehet az elbeszélő­irodalom feladata. Sebesi novelláit erős gyökerek kötik korához és a háború utáni ember lelki­világának sötét aromái szállanak fel a sorok között. Érezni lehet: Sebesi kor­társ, a szó abszolút értelmében az. Novellák? Ezt a specifikusan magyar ujságtárca-tipust sokan szeretik novel­lának nevezni. Indokolatlanul. A kolpor­tázs-irodalomban előretörő „Kurzge­­schichte“-k is azt bizonyítják, hogy ez a műfaj adekvát kifejezési formája éveink­nek. A regény és a (valódi) novella is A németek mindig szerettek rendsze­rezni és osztályozni és igy nem megle­pő, hogy egy német tanár most hét cso­portba skatulyázta be a gyengébb nem összes tagjait. Különös érdekességet ad ennek a női Linné-rendszernek az, hogy a tudós az egyes csoportoknál megálla­pította az illetők kedvenc ételeit is. Lás­suk tehát a női nem felosztását. Az első típus az úgynevezett sport­­görl. Ez fordul elő a leggyakrabban ma­napság. A sportgörl karcsú, középmagas, barna, vagy sötétszőke, szürke szeme van és öntudatos, de nem arrogáns. A maga lábán áll, a férfiban pajtását látja és nem kacérkodik. Szereti a nyerskosz­­tot, a gyümölcsöt, tudományos alapon gyűjt kalóriákat. A második tipus szintén elég sűrűn fordul elő. Mint feleség talán még ké­nyelmetlenebb, mint a sportgörl. Az igaz, hogy okosabb s igy jobban tud alkalmaz­kodni. Rendszerint magas, izmos, a haja sötét, szeme kék, arcvonásai élesek. Nem vidám, inkább merengő. Energikus, ol­vasott, hajlik a filozófia felé, de nem széplélek. Nem eszik sokat, de szereti a jó ételeket. Szereti a roston sült tour­­nedot spárgával és angol szósszal, a gesztenyével töltött libasültet viszont nem szereti. Szívesen eszik roquefortot és néha megiszik egy-egy pohár pezs­gőt. Szolidan öltözködik, néha egészen jó feleség válik belőle, de sohasem jó szerető. A harmadik típusba azok a nők tar­toznak, akiket gyerekkorukban „ara­nyos kislányoknak“ neveztek. Valami­kor ez a hölgy hosszú szőke copfot vi­selt, ma már persze bubifrizurája van. Arca pirospozsgás, szeme kék, alakja kicsi, vagy középtermetű, karcsú vagy kissé teltebb karcsú. Életvidám és egy kicsit felületes. Az evés nem tölti be egész életét, de nagy szerepet játszik nála. Ö az a tipus, amely a cukrászdá­ban két csésze csokoládét és megszám­lálhatatlan habostortát fogyaszt. Csak az édes likőröket és borokat szereti és nagyon szimpatikus feleség. A negyedik típust a filmen Henny Por­tén személyesíti meg. Ez a nagyvilági hölgy. A nagy kereskedő, gyáros vagy diplomata tökéletesen reprezentáló fe­lesége, aki ügyes, kedves és sohasem követ el társadalmi vagy etiketthibákat. Emellett ideális anya. Gazdag férj mel­lé eszményi feleség. Ötös szám: mondain nő, akiben van­nak bizonyos kokotthajlandóságok. Ré­­gente sokat párbajoztak miatta és en­nek nagyon örült. Tud nagyon kedves lenni, de ez a kedvessége csak kiszámí­tott. Született szerető — de csak addig, amig barátainak van pénze. Raffinált, okos. Az evés annyiból játszik nála sze­repet, hogy szeret luxushotelek éttermei­ben feltűnni. Viharos ifjúság után azért megy férjhez, hogy legyen biztos exisz­­tenciája. Nem ért a szabályos háztartás­vezetéshez és nem szeret szabályosan ét­kezni. Torkoskodik, gyakran iszik és néha nem veti meg a morfiumot vagy kokaint, de csak azért, mert ez előkelő. Hatodik tipus: a dolgozó nő. Hiába van férjnél, nem akar lemondani a mun­káról, segítőtársa akar lenni férjének. Okos, praktikus, lelkiismeretes és amel­lett kedvessé tudja varázsolni az ottho­nát. Szeret jó és tápláló dolgokat enni. Igyekszik férje ízléséhez simulni. Tudja, hogy a férjek szivét rendszerint a gyom­rukon át lehet kormányozni. A hetedik nőtipus Németországban na­gyon ismert. Szőke, kissé molett, szeret szépen öltözködni, kitűnő anya. Büszke rá, hogy cseléd nélkül tud háztartást vezetni és hogy sok befőttet tesz el. Nin­csenek kedvenc ételei, annál jobban tö­rődik a férje kedvenc ételeivel. Boldog, ha egyszer egy héten vendéglőbe mehet a férjével. Hosszasan tanulmányozza a menüt és végül bécsiszeletet rendel. íme, ezek azok a nőtipusok, amelyeket a német professzor ismer. Ha vannak olyan nők is, aki egyik kategóriába sem sorozhatok, ez nyilván az ő mulasztá­suk. Caruso a Zöldfában Két nevezetessége van az én öreg szülővárosomnak. Szlovenszkó egyik legprimitívebb kórháza, s legjobb ope­ratőrje Eperjesen található. Képzeljük el, hogy a Kassai-uti Zöldfában Caruso énekelné el nekünk a Bajazzók nagy áriáját. Az uj nagyszabású eperjesi kórház tervrajza elkészült ugyan, — Caruso azonban egyelőre még a Zöldfában énekel, Krausz Béla dr. a nevetsége­sen egyszerű, szűk eperjesi kórház ósdi berendezésű „termeiben“ végzi csodás műtétéit. Talán éppen ma egy éve, Kopen­­hágában, éjjel tizenkettőkor, a Tivoli zsúfolt kijárata előtt „majdnem“ el­gázolt egy autó. A járdaszélre repített, homlokomat, orromat, kitárt jobb ka­romat ütötte össze, vérezte meg a gépkocsi kinyílt ajtaja. Tíz nerc múlva már a városi kórház pompás mütőter­­mében mosott le, pályázott be az in­­spekciós orvos. Krausz Bélára gon­doltam, ilyen modern berendezésű, grandiózus kórházpalotába volna való ez a mi nagyszerű sebészorvosunk, s bár áldás, hogy itt van, nagy tudásá­hoz, műtőorvosi tehetségéhez méltatlan a keret, melybe városunk szegényes anyagi viszonyai kényszerítik ezt a kiváló emberünket. Mint operatőrt régóta ismeri az egész vidék, ma este mint szellemes, okos, könnyedén oktató előadót volt alkalma Eperjes város közönségének Krausz Bélát megismernie. Harmadik kulturestjét rendezte a Társadalmi Egylet néven cégjegyzett eperjesi Kaszinó. Egy világkóborló újságíró, egy köl­tő s egy orvos szerepeltek eddigi műsorán. Mindegyikük mást és mást nyújtott. A Kaszinó nagytermébe kétszáz embernél több nem fér be, — kinek a pap, kinek a papné, — a három elő­adó háromféle tárgya közül szabadon I Á R » A * Á D I V A T Mindössze hélfajta nő oan a oilágon eredményeket ért el. Esemény ennek a könyvnek a meg­jelenése a szlovenszkói magyar irodalom eseménytelen könyvpiacán, melyen nem éppen azok az írók jutnak szóhoz és le­vegőhöz, akik megérdemelnék. A „Megrugott emberek“-et a kassai Kazinczy-Társaság könyv kiadóvállalata hozta igen ízléses kivitelben és a belső értékkel összhangban levő előkelő kül­sőben. A könyv címlapja Berger György ar­­tisztikus müve. # Ezzel a könyvvel kapcsolatban öröm­mel kell azt is leszögezni, hogy a szlo­venszkói magyar könyvészet terén is je­lentős fejlődés észlelhető. Az újabb ki­adványokon már úgyszólván meg sem látszik, hogy „vidéken“ jelentek meg. túl lomhák hozzá, a törtető és tülekedő modern ember figyelmét lekötni. Sebesi, a prózairó, még keresi a for­mát; a mondanivalója már éles kontú­rokkal van körülhatárolva. Nyelvében önmegtartóztató. Nem használja ki a té­mái nyújtotta dekoratív lehetőségeket, mert nem tartja magát illetékesnek a va­lóság korrekciójához. Szinte bámulatos gonddal kerüli a metaforák olcsó effek­tusait. Kár, hogy a kötet végén néhány Hol­tai Jenő modorában tartott párbeszédes karcolat van, ez Sebesi euvre-jének legkevésbé értékes és legkevésbé origi­nális része. Sebesi Ernő novellás könyvének össz­benyomása azonban mégis igen kielégí­tő, mert uj oldaláról mutatja be az irót, aki lírában és drámában respektábilis

Next

/
Thumbnails
Contents