Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-01-20 / 3. szám - Kóbor Tamás: Életöröm

Gwen Lee, a Metro-Goldwyn-Mayer sztárja legújabb szerepében, egy uj Salome-filmben. — Nincs, de nehogy azt higyje, hogy a kalap miatt, vásárolok kalapot magától •— magának. — Most már hiszek magának és mondhatom, nagyon okos ember volt, mikor jóságos létére idejében otthagyta a süllyedő hajót. — Azt hiszi, hogy ezért? — Csak azt tudom, hogy a többi ezért. Hallja csak. Mikor az uram levelét olvastam, hogy tönkrement, a laká­som, ágyam sem az enyém már s ezért megszökött, mert az ilyen szép asszonynak csak szabadságra van szüksége, hogy annyi jó barát körében mindene legyen, elképedve rohantam a miniszterhez: Ákos, mit szól ehhez? És Ákos elolvasta a levelet, csóválta a fejét és azt mondta: van benne valami. A bankár tejbe-vajba fürö; zti majd. — Cs. k néztem ezt az embert, akitől még aznap reggel egy malom­­kőnyi virágcsokrot kaptam, teletűzdelve selyem p Han­gokkal, a szárnyakon sajátkezű írással: ,.Szeretlek, sze­retlek.“ Virágban egy vagyont is rám költött volna. De kenyérben? Egy fabatkát sem. — Ákoska — mondtam •—, a malomkövet a nyakamba aka: ztom, a pillangókat pedig visszaküldöm ,hogy ne kompromittáják. — És ment a bankárhoz? — Megint milyen okos. És mentem a bankárhoz. Ez vakarta a fejét és kiváncsi volt, tarmm-e olyan lovagi at­­lannak, hogy egy megszorult asszony ké lysmrhe yzetével visszaéljen. Az mondtam, nem tartom olyan lovaglatlan­­nak. — Na lássa, mondta, hát nem vagyok olyan. — De komisznak és ostobának igenis tartom —, mondottam én és nevetve kezet adtam neki. — És a többi? — Satöbbi. Ezeknél vártam, hátha jönnek. De újságol­vasó volt valamennyi és egy sem jött. Aztán — képzelje — még maga is eszembe jutott. Magát majdnem felkeres­tem. — És? ... — Magáról azt gondoltam, azt fogja mondani: ugye most már látja, mire visz a könnyelmű élet. És ettől fél­tem legjobban. — És nem lett volna igazan? — Nem.. Ma maga is látja már, hogy nem, különben most is mondaná. Ma dolgos, nyugalmas életem van a ma­gam erejéből és derűs, mulatságos emlékeim a múltból. Lumpoltam, barátom, komisz emberek társaságában i: teni jókedvben volt részem. Ha tovább tart, most is igy volna. Mivel nem tart már, legalább volt. Csupa nyerésé ", semmi vesztesé'?. Virágos mulatságom elhervadtával lehullottak rólam a hernyók és hálás vagyok nekik, hogy csak kedves pillangókorukban röpködtek körülöttem. — És most? — Boldog vagyok. Két gyönyörű gyermeken csak az enyém, minden örömöm nekik szól. És örülök az élet­nek és szeretem az embereket mind, mind, mert csak négy­féle embert ismerek. Nem rosszat és jót, hanem kellemest és kellemetlent. — Ez csak kettő. — Igen. A másik kettő pedig, aki nálam rendel kala­pot vagy másnál.

Next

/
Thumbnails
Contents