Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-01-06 / 1. szám - Sándor Imre: Az öregur
Zathureczky Ede, a kitűnő magyar hegedűművész, aki középeurópai turnéja során nagy sikerrel hangversenyzett Budapesten, Bécsben, Berlinben, Prágában és szülővárosában, Kassán. Hz öregur Irta: Sándor Imre —- Foglaljon helyet, doktor ur. A fiatalember körülnézett, a legszerényebb helyet kereste, de szerény helyekben nem volt választék. A különféle alakú kényelmi eszközök elnyeléssel fenyegették, pe•dig neki minden oka meg volt rá, hogy felül maradjon. —• Ide üljön, — szólt rá az öregur, kicsit szigorúan rámutatott a karosszékgyüjtemény egyik terebélyes darabjára. A fiatal orvos a „szék“ szélére akart ülni, de- a kővetkező pillanatban úgy érezte, hogy siilyed, sülyed, — nincs megállás — mélyen a föld alá. Legkínosabb pillanatok az életben! Az öregur wiskyt töltött két pohárba, aztán a nagy ’dohánydobozt tolta a fiatalember elé és máris beszélni kezdett. — Kedves doktor ur, a lányom tegnap este közölte velem, hogy önök házasságot akarnak kötni. — A fiatalember mozdulatára erősebb hangsúllyal folytatta: — Igen, ez a helyes kifejezés: házasságot akarnak kötni. Itt az óhazában „megkérik a lány kezét“, de nálunk, Ausztráliában házassági ajánlatot tesznek. Ön azt mondja talán, hogy a lényeg ugyanaz, én azt mondom hogy ez a formai különbség lényegbevágó. Az ausztráliai házasság más, mint az európai és én ragaszkodom hozzá, hogy a lányom ausztráliai módon házasodjék. A fiatal orvos már ismerte valamennyire az öreg farmer különc felfogásait, nem mert közbevágni, hanem viszszatartott lélegzettel figyelt. A mi erkölcseink egyszerűbbek és azt hiszem, jobbak, mint az önökéi. Ez itt korrumpált levegő, a házasság intézményét lejáratták az évszázadok óta félretaposott erkölcsök. A házasság ma itt a legjobb megélhetés, de nem a legjobb élet, érdek, de nem öröm. — Kegyeskedjék elhinni... — elrekedt a két szótól, nem tudta volna folytatni, de az öregur nem is engedte folytatni. — Ön ellen semmi szavam, kedves doktor ur. Csak az itteni erkölcsök ellen. Az ön személyét én jól ismerem. Jobban, mint gondolja. Én már két hónapja látom, mi készül. Mióta hazakergetett a honvágy — az ember igyekszik abba a földbe visszakerülni, amelyikből kinőtt — nincs más gondom, minthogy megvédjem a lányomat az itteni veszedelmektől. Az utolsó célom, hogy boldog házasságban lássam a lányomat, aki az ausztráliai erkölcsökben nevelkedett és nincs vértezve a csalódások ellen, amik itt fenyegetik. Ön megért engem, az aggódó apa beszél belőlem ... Nem csodálkozhatik, hogy kezdettől fogva alaposan érdeklődtem az ön személye iránt. Becsületére válik, doktor ur, amit megtudtam önről. Ön szolid, törekvő, becsületes fiatalember. Igen szerény viszonyok között él, de adósságai nincsenek. De ez még nem elég!
