Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-01-20 / 3. szám - Kóbor Tamás: Életöröm

Tex Richard, a

napokban elhunyt nagy amerikai box

manager. (Szmokingos

alak.)

A jugoszláviai eseményekhez. A felső kép a régi, háború előtti szkupstina-épület. Alsó kép: a szkupstina uj palotája, amelyet. csak ezidén adtak át ren: deltetésének.

könnyűség, könnyelműség, pedig rettentő tragédia után van. Öngyilkos kísérlet. aztán megint öngyilkos, aztán megint vizbeugrás és aztán ... aztán azt gondoltam, megmenekült úgy, ahogy szép asszonyok meg szoktak menekülni. Egy oázis stáció, mielőtt tovább vándorolt a sivatagban. Most azonban a pörge szavából kiéreztem a legsúlyosabb asszonyi sorsot, mindenből-kiábrándultságot és tisztelettel megtelve őszinte voltam.

— Igaza van. Kínos volt maguknál lennem. A torkomra akadt, minden falat és méregnek éreztem a pezsgőjüket. Buncsika drágára, ha kérdi, felelek: hulaszagot éreztem.

— Hogy magának milyen jó orra van. Pedig akkor még nem volt semmi baj.

— Csak maga nem tudott róla.

— Csak én nem tudtam róla. Hát maga már tudta?

— Éreztem. Egy polgári uriház, ahol minden vacsora egy-egy estély, a legdrágább ételekkel, pezsgőkkel, francia borokkal... Buhcsika, a hullaszagot ebben éreztem. Ebiben érezték magukat jól maguk és ha nem is mennek tönkre anyagilag, tönkre kellett menniök lelkileg.

Elkomolyodott.

— Ebben igaza van.

De csakhamar ismét felvidult.

— Nekem való élet volt. Nem sajnálom. Amig alkalom és mód van, hadd örüljek az életnek. És örültem bolondul és most is örülök, hogy mindenért barátságosan és urasan megfizettem.

— Túl barátságosan és túl urasan. Akkora bankókkal, mikből 'az élet visszaadott magának.

Helyeslőn bólintott és hörpintett a friss likőrből.

— A kétszeres öngyilkosságomra céloz? Igen, a bankókból visszajárt nekem. Nemes valuta volt és gyengébb valutából kaptam vissza. Nagyon sokat, úgy hogy gazdagabb vagyok, mint voltam.

— A gróffal szokott találkozni?

Kacagott.

— A gróf? Eltűnt, mint a kámfor. A bankár a túlsó oldalra megy át, hogy ne köszönjön. A miniszter? Én megyek át a túlsó oldalra, hogy ne fogadjam a köszönését. A képviselő, a hegedűművész, 'a költő, a színművész, a teno

rista. a

baritonista, a basszista? Lássa, azét szeretem magát, mert azok kitartottak az utolsó vacsoráig.

— Hm. Pedig derék ember mind.

— De még milyen derék emberek. — Kacagott és felhörpintette a kupicáját. — Csak egy kicsit józanok, mikor nekem elfogy a pezsgőm. Hát lássa, ez a legnagyobb mulatság. Ezek az emberek mind szerelmesek voltak belém. Nekem mind azt mondta és én mindenkinek hiszek, aki azt mondja, hogy szerelmes belém. Miért ne volna igaz? Inkább magának nem hittem, aki nem va'lott szerelmet, mert most is lehetetlennek látom, hogy olyan szép, kedves, vidám és csupa szépet, jót nyújtó aszonykába ne legyen szerelmes.

— Bűnbánó vagyok és még jóvá tehetem mulasztásomat.

— Nagyon kedves, de már ne fáradjon. A többi már régen meggyőzött arról, hogy amit lehetetlennek tartottam, az a legtermészetesebb általánosság volt.

— őszintén szólva én azért voltam tartózkodó, mert azt hittem, hogy valamelyikkel már le van foglalva.

— Természetes, a többi is azt hitte, mert az ilyen ugrándozó nőről senki sem tette fel, hogy beéri az urával. Az én két gyermekem! Természetesen, senki sem hitte, hogy minden mulatozás mellett az én életem mégis a két szép gyermekem volt és azt neki köszönhettem, annak a drága egyetlennek a föld kerekségén, az egyetlen embernek, akinek a két szép gyermek azt mondhatta, hogy papa. Lten éltesse, kedves barátom és most már ne károsítson meg üzletileg. Vaň

szeretője?

,