Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-06-16 / 24. szám - Irodalom, művészet • Egri Viktor: Szinpad és abolició - Vozári Dezső: Chaplin népszerűtlen Amerikában
Briand jegyezte meg Georges Mandel-ről: — Georges Mandel olyan rémesen hazudik, hogy az ember még az ellenkezőjét sem meri elhinni annak, amit mond. A parlamentben történt: Egy radikális félrehúz a folyosó sarkába egy szocialista képviselőt és azt suttogja neki: — Nézd, édes öregem, ezer frankra van sürgősen szükséqem. Holnap megkapod, egészen biztosra veheted. — Látod kedvesem, adnék néked ezer frankot holnapig, de a visszafizetés idejében egész biztosan össze fogunk veszni; ezért jobb lesz, ha már ma összeveszünk és nem adok neked ezer frankot. # Az Akadémia egyik tagja az utóbbi ülésen egy irgalmatlanul hosszú beszédet mondott és olyan mennydörgő hangon, hogy még csak elszunyókálni, vagy elábrándozni sem lehetett alatta; végig kellett hallgatni az egészet. A beszéd végeztével az egyik akadémista meg is jegyezte a szónoknak: — Kicsit hosszú volt és fárasztó. — Oh dehogy, — mondotta a lelkes szopok — egy cseppet sem vagyok fáradt. # Az esztétikai operációkat végző orvosokra rájár a rúd. Egy fiatal hölgy, akinek egyik lába valamivel vastagabb volt mint a másik, operáció utján akart e kellemetlen szépséghibától szabadulni, de az volt a kívánsága, miután már operációra kerül a sor, operálják meg mind a két lábát, mert a vékonyabbik még úgyis vastagabb, mint kellene, hogy legyen; egy vagy két operáció, az már egyre megy; hadd essen át az egészen egyszerre. Az orvos ellenkezőleg azt tanácsolta, hogy csak egyet operáljanak meg egyelőre, a vastagabbat, a másikat majd később. A hölgy bele is nyugodott, bár jobb szerette volna, hogy egy csapásra essen át a dolgokon. Az operáció itt is sikerült és mégis amputálni kellett a hölgy lábát. Az orvos biróság elé került és az esetét végighallgatva, azt kérdi tőle az elnök: — Mit hoz fel a mentségére? — Azt kérem, hogy a másik lábát is megoperálhattam volna. Vaszary Gábor. Színpad és abolició A színház gazdasági és művészi válságát elsősorban a mozi előtérbenyomulása determinálta. De van aztán egy benső adottság is, amely ezt az évek óta hangoztatott válságot magyarázza: az uj dráma hiánya. A német színpad figyelője azonban elég kísérleteket lát, melyek bizonyítják, hogy egy uj generációval áll szemben, mely birkózik és ki akarja vajúdni magából az uj drámát. A válság ellenére is van tehát uj mondanivaló, még ha ez az uj az eltökéltségek és elrugaszkodások kaotikus korában is vajúdik. Az uj német dráma dadogva és tapogatódzva uj formanyelven szólal meg, a belső kiélés vágyából mai problémákat ragad meg, rombolva keres, de termékeny rombolással: van benne valami riadót verő, toborzó hang, van ut és lényegkeresés és van benne elsősorban korszellem. A német színpad magától értetődően és szükségszerűen megragadja azt, ami szinte a levegőben van és alakítja, gyúrja a szellemet, korának szellemét. Felismerte, hogy a színpad a leghatásosabb agitációs eszköz. Nem utalok nagyobb hangsúllyal a politikus színházra, mely agitativ erejével például a kommün ideológiáit ostorozza rá a nézőre. A kezdő Piscatornak forradalmias kísérletei inkább a színház formanyelvével élő agitációs népgyűlésnek nevezhetők — és ebből a szempontból korszerű színháznak is — mint a kordrámát kivajudó uj színpadnak. A határvonalak azonban nem elég élesek, hogy a kordráma szempontjából külön bírálhassuk el a Piscatorféle agitációs színpadot és az uj drámát, mely uj dráma éppúgy nem nélkülözheti a ma politikai és gazdasági adottságait, a helyzeti energiáknak megmutatását, mint ahogy a korszellemtől meghatárolt igazi agitációs darab, ha maradandóságra törekszik, se lehet hijján az aktualitásokon túlmenő vérteli, lélektanilag indokolt és minden szimbólumán életes színpadi ábrázolásnak. Az uj dráma pacifista-humanista-szocialista szándéka a lényeg. Az uj dráma tiltakozik minden emberi jogtalanság ellen. Túllépi a realitást, rikító színekkel agitál, nem ismer kendőzést, amikor valami társadalmi fonákságot szimatolt ki, riadót ver, ahol veszélyben látja az embert. Egyenes és erős fiatalságot akar, amely ki meri mondani a maga igazát és utolsó lehelteiéig megvédi azt. Ma a német törvényhozás például sokat vitázik az ártatlanul kivégzett Jakubovszkyval kapcsolatban a halálbüntetés eltörlésének szükségszerűségéről. A korszellemtől átitatott, sőt azt nagy mértékben befolyásoló és irányitó szinpad odanyul az abolició kérdéséhez és tiltakozni kezd a Justizmordtól felkorbácsolva, a halálbüntetés elten. A szinpad agitálni kezd, rámutat a gyarló törvény emberi fonákságaira. Die Nacht vor dem Beil indította el ez a ma már mozgalomnak nevezhető színpadi tiltakozást. Sorra jöttek a drámák: Erich Mühsam Sacco és Vanzettije, Eleonóra Kalkovska Józsefe, Leonhard Frank: Die Ursache című darabja. Az aboliciós mozgalomnak ezzel a leghatásosabb szószólói. A felébredt telkiismeret egyszer mégis csak meg fogja akadályozni a Justizmordot és akkor ebben a legnagyobb szerepe nem a törvényhozónak, hanem az élő emberi lelkiismeretet diktáló Írónak tesz. Ezeket a drámákat nem tehet lessingi kritikával megközelíteni, nem tehet impresszionista szempontokból levágni, ezekben meg kell hallani a korszellem forró szívverését és a sodró, indulatteljes étet, az egyéni tragédiák helyett meg kell látni a műt sugalló emberi tartalmat, a kollektív célt, az emberi tiltakozást, a kreatúra szenvedését és fájdalmát, végeredményben a ma létjogosult művészetét. Egri Viktor. Chaplin népszerűtlen Amerikában Egon Erwin Kisch, a „száguldó riporter“ Amerikában száguldozott az utóbbi hónapokban, Hollywoodba is ellátogatott, hogy a geniális Charlie vendégszerető házában pihenje ki utazásai és tapasztalatai fáradalmát. Legutóbb érdekes cikkben számolt be ottani élményeiről s úgy Írja le a film Eldorádóját, ahogy az a valóságban kinéz. A cikk cime: Hollywood álarc nélkül. Kisch azt beszéli el elsősorban, hogy a film Eldorádója nem is Eldorádó, hanem egy szomorú, kopár gyárváros, amely igen szegény természeti szépségekben s csak az egyenletes kiima és világítás kihasználása céljából települt oda Amerika filmipara. Kiderül, hogy a sztárok fejedelmi gázsija nem egyéb a reklámfőnökök ügyes trükkjénél, alig nyolc-tiz prominens keres ezreket dollárban, a legtöbb színész élet standard ja pedig nem haladja meg európai kollégáikét. A statiszták pedig, akik ezrével özönlöttek ide a szélrózsa minden irányából karriért csinálni, a legképtelenebb módon nyomorognak s boldogok, ha egy-két hétre alkalmazást találnak valamelyik stúdióban. Kisch szerint Chaplin felette népszerűtlen ember Amerikában, különösen feleségével való botrányos válópöre óta. Nem csoda, hiszen az Újvilág asszonyok uralma alatt áll. Chaplin nem érintkezik úgyszólván senkivel, nincsenek barátai, ritkán jön össze a filmég csillagaival, undorodik tőlük, olvas és dolgozik. Charlie felesége egy alkalommal, éjszaka két óra tájban egy hangos társaságot hivott meg magához s Chaplin, aki holtfáradt volt a munkától, megkérte őket, távozzanak, mert aludni szeretne. Állati kegyetlenségI R O B l L O .»I, M ŰVE SZE T
