Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-06-16 / 24. szám - Győry Dezső: Ósdi női szerelem

ség is elküldtem öt a, klinikára, az ilyen elsőrangú technikai munkában gyakorlott mesteremberekhez. Ez növelte megbízhatóságom és mindentudásom, magasrendűségem és fensőbb küldetésem hírét és az ideges gyomorbajoknál elért sikereimet csodáknak minősítették.

Kuruzsló és csodadoktor lettem s hírem lassanként túlterjedt az ország határain, szép kis vagyont gyűjtöttem össze s minthogy én is babonás, romantikus és kegyelete® lelkű ember vagyok, drága pénzen megvettem azt a háromemeletes házat a Fő-uccában, ahol egy évig bank- és tőzdebizományos voltam, s megvettem azt a bérkaszárnyát is az Üllői-utón, ahol hónapokon keresztül lógott a kapualjában két orvos táblája: Dr. Rozgonyi István egyetemes orvoistudor és Dr. un ív. m ed. Lőrinczy Vilma v. kórházi brvos, nőgyógyász és okleveles szülész.

Ma gazdag ember vagyok.

Meguntam az óbudai kuruzslást, betegeimnek megmondtam, hogy okleveles orvostudor vagyok s betegeim csalódva és szomorúan mondtak le rólam, mint aki szélhámos módjára rútul becsaptam őket. Beköltöztem Főuccai régi hatszobás lakásomba és házam falára újra kiszögezitettem a két orvosi táblát. Három hónappal ezelőtt nyitottam meg a magam és feleségem fényes rendelőjét, amelyek között pompás antik bútorokkal, pezsaszőnyegekkel, drága textíliákkal és nemes porcellánokkal tultömött gyönyörű nagy várószoba áll a betegek rendelkezésére.

Ezideig még egyetlen beteg sem zavarta meg a várószoba enyhe és áhitatos csendjét.

Ósdi női szeretem

Mért nem hittél, szerencsétlen teremtés? Szerettelek, magasra tartottalak, tele voltam erővel, földem volt, ahol elültettelek, pénzem volt, amin öltöztettelek, fölöslegem, amit rádpazaroltam volna, ha szeretsz: s nem szerettél.

Mért kellett neked idő s bizonyíték? hogy elhidd, hogy szeretlek, mindent akartál, már nincs földem, pénzem, fölöslegem ésé erőm igy jó, azt mondod s most már hiszel s szeretsz.

Szerencsétlen teremtés, a porban vagy már, nincs erőm, nem emellek, hová ültesselek, mibe járassalak, mit pazaroljak rád: többé nem érdekelsz

s már régen nem szeretlek.

(Róma, 1929.) Győry Dezső.

A „Nemzetek Palotája“ a barcelonai világkiállításon.