Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-06-16 / 24. szám - Heltai Jenő: Álmokháza

Az „Actio Catőlica“ nemzetközi kongresszusa Madridban, ahol Szüllő Géza nemzetgyűlési képviselő (csillaggal jelölve) nagy érdekessége előadást tartott.

A ibank váltott krupiékkal dolgozott, a zsiros arcú fekete most a zsetonok mögött ült, az ö helyén pedig uj ember, de elyan rekedt, hogy alig lehetett a szavát hallani. A kis nő az ajtóval szemközt ült. Amikor meglátott, szája szögletében gúnyos mosoly villant föl. Ennek a mosolynak a nyitját akkor találtam csak meg, amikor észrevettem, hogy Iczky grófnő gőgösen és diadalmasan méri végig a kis csinost.“

ÖTÖDIK FEJEZET.

17.

— dec. 12.

„A porcellánasiszony Íróasztalomon áll.

Nézi, hogyan írom naplómat. Úgy van, nézi. Ulrik lovag élettelenül, mereven bámul maga elé, ahogy komoly és előkelő porcellánfigurához illik. Amikor ránézek, tekintete találkozik az enyémmel. Ha elmegyek az Íróasztal mellől, utánam néz. Visszahív. De nem azért, hogy az írást folytassam. Látom, szeretne megszólalni. Látom, azt akarja mondani:

— Még most sem találtál meg. Ne higyj Zsandár Marinak. Ördög. Az angyal én vagyok. Mikor jössz el értem?

Hol keressem?

Éjszakáimat Zsandár Marinál töltöm. Rulettezek. Nyerek, vesztek, pénzt adok a lányoknak. A krupiék mélyen meghajolnak, amikor a játékszobába belépek. Mindenki ismer már. Főhadnagy urnák szólítanak, nevemet is tudják. Népszerű vagyok. Iczky grófnő úgy mosolyog rám, mintha csakugyan a szeretője volnék. Talán el

is hiszi, hogy az vagyok. Utolsó szeretője. Néha fél éjszaka is beszélget velem. Régi sikereit emlegeti. Nagy vacsoráit, amelyekkel ünnepelt színésznőket, Írókat, muzsikusokat tartott jól. Sóhajt. Ellágyul. Csillogó szemmel meséli, hogy ketten is megölték magukat miatta. Férjhez is mehetett volna nem egyszer. Csák a lányáról nem beszél.

Néha szóiba hozza a házat is.

— Ha megvolna még!

Kártyaklubnak rendezné be. Előkelő, zárt klubnak, amelyben csak tagok játszhatnak. Csak úriemberek. Nem úgy, mint itt... De miből éljen egy szegény asszony, akit a háború tönkretett? Igaz, valamikor ő maga is kártyázott. Bár ne tette volna! De ennél is nagyobb baj volt, hogy spekulált, rossz tippeket kapott, pénzt adott kölcsön, nem kapta vissza, csökkent a pénz értéke, mindenki megcsalta...

Varázsa percröl-percre fogy. Iczky grófnő mind jobban Zsandár Marivá öregszik. Négy nap alatt száz évet vénült. Mégis türelmesen hallgatom végtelen duruzsolását. Boldog, hogy valaki hallgatja. Pezsgőt és konyakot hozatok, szórom a pénzt. Ezért hálás. Iszik, koccint velem, de fékezi magát. Vigyáz. Általánosságokat mond csak. Pedig én tudom már, hogy mindehhez dr. Winter Aladárnak is van egy kis köze. Miért mondta azt, hogy másodkézből, kollégától vette a házat? Miért mondta azt, hoigy nem tudja, hol lakik Kartács Ildikó, holott ő adta neki ezt a lakást? És miért némul el Iczky grófnő, valahányszor a házeladás részletei iránt érdeklődök?

( Folyt, köv.)