Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-06-09 / 23. szám - Kóbor Tamás: Volna
Klein Relli, Friedmann Böske, Stark Anci és Gold glanz Lili mint görlök a beregszászi izr. nőegylet jótékonycélu estélyén. merte volna közülök mondani valaha, hogy csalódtak benne. El kell tehát jönni minden férfi életében a nőnek, aki egyszer odavágja merészül, hogy csalódott. Ha korábban, ha későbben, a csalódás gondolata felvetődik minden férfit illetően a női nem egy-egy kiválasztott képviselőjében, mint most is. S az öregur, mint minden férfi, felbőszült arra a gondolatra, hogy őbenne csalódás eskessék. — Fogass! — ordított harsányan a zuhogó esőbe. A két hölgy meigrezdiilt. Valószínűleg nem így gondolták, talán úgy vélték, hogy ebből a parázs vitából az öregur meghunyászkodásia kezdődik s igy sikerrel veszik bé a várat. Nem számítottak azonban arra, hogy öreg szerelmessel van dolguk, akik más értékeléshez jutottak a női lelket illetően, mint fiatal poéták. — Fogass! — riogta a házigazda s a kocsi nagynehezen oda is állott a lépcsőhöz, pislákolt gyenge lámpása. — Volt szerencsém! — intett a hölgyeknek az öregur s oly megkönnyebbüléssel sóhajtott, mintha legalább is jégkártól menekült volna meg. A hölgyek elborzadt pillantást vetettek a gazdára. Látták azonban szerfölött böszült voltát s szó nélkül szálltak be a kocsiba. Az eső halkan szemergélt. Kelet felé nedvesen pirkadt. A kocsi elnyikorgott. Rágázolt az ázott virágfiirhangra, csikoirgott a fékje, amint legurult a lejtőn. A gazda állt a veriandalépcsö tetején. Zsebredugott kézzel állt. Mintha hónapok óta tartó nyomás alól szabadította volna ki magát. Az utolsó napok feszültsége pompásan megenyhült. Mondhatni, boldognak érezte magát. Dúdolni kezdett, mint aki szörnyű veszedelemből menekült. Leballagott a viharágyuhoz. Néhány csöpp eső szakadt még le a foszladozó felhőből. Megverdeste az öregágyu csövét. Nedves lőpor hullott ki belőle. A virágfirhang egészen a kapuig húzódott a nagy szaladgálásban. Lent, az utón halkan nyikorgott a briicska. Ott vitte az öregur utolsó szerelmét. Az istállók mögött rekedthangu vén kakas próbált kukoritanii egyet. VOLNA — És nem nevetsz ki, hogy vén szamár és okos üzletember létemre beállók a kislányok sorába és lelki problémával fordulok hozzád? —- Kereken és határozottan: nem. Okos üzletember, ha magára van hagyatva, nőben sem különbözik a buta kislánytól. Még észbelileg sem. — Jólesik a gorombaságod. — De a kislányokon sem tudok segíteni, mert csak annyiban vagyok okosabb náluk, hogy semmi közöm a helyzetükhöz. — Ezt is tudomásul veszem. — Tehát? — Tehát — a minap egy fiatalember állított be hozzám s azóta nem tudok eligazodni az életemben. Mintha elcseréltem volna a kabátomat egy idegenével s mégis hordanom kell. — A fiatalemberrel cseréltél kabátot? — Nem. A fiatalember az az idegen kabát. Megértő fejbólogatás. — Azaz legyek világosabb, mert nem érted? — Úgy van. — Tehát a fiatalember nagyon megnyerő külsejű, roppant értelmes, tüneményesen jómodoru és gépészmérnök.-— És állást kért, hivatkozva ... Irta: KÓBOR TAMÁS — Úgy van. Hivatkozva egy protektorra, aki halott s igy nem protezsálta. — Ne mondd tovább. Ha megmagyarázod, már nem lesz olyan érdekes, mint érthetetlenül. — Igen, de nem mulattatni akarlak, hanem tájékoztatni. Azt mondta szerényen és kedvesen a fiatalember, hogy semmi más alapja jelentkezésének nincs, csak szegény édesanyja sokat beszélt nekik, a gyerekeinek rólam, akivel leánykorában jóbarátságban volt. — Ahá! — Igen, ahá. Nevet ugyebár nem kell emlegetni. Mondjuk, hogy Kamillának hívják. Huszonötesztendős fiú voltam és verseket Írtam, ö körülbelül húszéves volt és versekért rajongott. A verseim, ahogy most látom, csapnivalóak voltak és neki tetszettek. Mi következik ebből? — Hogy szerelmes volt beléd. — Úgy van, hogy szerelmes voltam belé. Aztán huszonnyolcéves lettem és megházasodtam, ö is már huszonhat éves volt, mikor férjhez ment. Nem volt viszonyunk, nem voltam lekötve, nem hagytam el, nem kellett szakítanunk, csak abban maradt a barátságunk a viszonyok, a helyváltozás, a társadalmi és munkabeli elhelyezkedés átcsoportosulása révén. Nem másképp, mint barátok, akik
