Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-06-09 / 23. szám - Heltai Jenő: Álmokháza

ÁLMOhHÁZA És most egyedül maradtam a hálószobában, Nusi há­lószobájában, Iczky grófné hálószobájában. Beültem a sárgaréz-hintaszékbe, abból néztem Nusi ágyát. Szőke fe­jét odaképzeltem a párnára, amelyet annyiszor megosz­tott velem. Be is elmúlt minden! Itt vagyok hálószobájá­ban, itt vannak régi bútorai... Ö van csak messze, nem tudja, hogy itt ülök ágya előtt. Itt öleltem meg először Irént. Gyerekem van tőle. Szeret. És ő sem tudja, hogy most itt ülök és az ágyat nézem. Klári sem tudja. Csak Iczky grófné tudja, hogy hálószobájában egy ismeretlen ember ül. De Iczky grófné nem tudja ki vagyok. Nem tudja mit látok, amikor a fekete pongyolára nézek. Talán nem is emlékszik többé arra, mikor volt uj a fekete pon­gyola meg a piros papucs. Emberek! Emberek! Lehet igy élni? Közönyösen, idegenül mentek el a tegnap mellett, nem tudjátok, mi volt veletek tegnapelőtt, tiz év előtt, harminc év előtt? Nem próbáljátok széjjelszórt életeteket összeszedni, hogy mindig, minden pillanatban egésznek lássátok? Nem gyüjtitek össze elmúlt időtök morzsáit, nem rakjátok össze a múlt pillanatait órákká, az órákat évekké, az éveket ifjúsággá? Meg tudtok-e lenni anélkül, hogy minden érzést, minden gondolatot, amely valaha vé­gigfutott rajtatok, maradéktalanul megörökítsetek maga­tokban? Lehet-e úgy élni, hogy az ember ne lássa magát ugyanabban a pillanatban gyermeknek és öreg embernek, boldognak és szerencsétlennek, jónak és gonosznak, élő­nek és holtnak? Lehet-e úgy élni, hogy egyszerre csak egy helyen és egy időben éljünk és csak annak éljünk, ami van, ahelyett, hogy egyszerre élnénk mindenütt és örökké élnénk kezdet és vég nélkül? Mindenütt, ahol már éltünk, ahol élni fogunk, húsz év előtt, ezer év előtt, tiz év múlva, százezer év múlva? Azt sem tudjuk, hol élünk, azt sem tudjuk, mikor élünk. Meg sem tudom mondani, hol vagyok. Játékbarlangban, Nusi lakásán, Iczky grófné hálószobájában? Meg sem tudom mondani, mikor vagyok. Amikor ébren vagyok? Amikor álmodok? És lehetséges az, hogy ne tudjunk egymásról? Hogy az, amit most ér­zek, amit most gondolok, megszülessen és meghaljon ben-Amerika legmeredekebb hegyi autóutja, melynek építését a napokban fejezték be Salt-Lake-Cityben. Az uj ut néhány száz kilométerrel megrövidíti a newyork-sanfranciscói Pacific-utat. Kegen/y -Intő.:

Next

/
Thumbnails
Contents