Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-06-02 / 22. szám - Zilahy Lajos: A spanyol arénák vérengzése
PODĚBRADY meggyógyítja a szivét Lappangó szívbajok következtében számos ember fial meg., mert ezek, akár csak a vérkeringési szervek betegségei, orvul tá» madnak és a legtöbb ember nem kezelteti őket. A szívbajok többnyire az aggkor betegségei; gyógyításuk tékát megfiatalít tással jár. Poděbrady egész éven át ázemt ben van. — Kérjen magyar prospektust. tót találta el, mert a kővetkező pillanatban — szinte csudatéteil gyanánt mutatva meg kis zömök, fekete testének rettentő erejét, amelybe minden halálos düflie összegyűlt, — lovastól együtt szarvára emeli a lovat, egy szempillantásig magasan tartja, aztán az irtózatos súlyt könnyedén átdobja a fején, úgy hogy a picador hosszú lándzsájával úgy kalimpál a levegőben, mint a rúdugró a léc fölött. A ló is messzire elgurul! és a picador páncél csizmáival zörögve hull a magasból a földre. Az elszörnyüködés tompa moraja sistereg végig a tömegen. Az előttem ülő amerikai hölgy hátradől és az öleimbe fekteti kis., spanyolísapkás fejét. Az arca halöttisápadt. A szeme lehunyva. Férje annyira elmerült az előbbi lellketrázó látványba, hogy ésizre seim vette, mikor a felesége elájult mellette. Már jönnek is a rendőrök és az áréna alkalmazottai. Felkapják és viszik. A hölgy hosszú, iselyemharisnyás lába és cipőjének a sarka az arcomat súrolja, amint a válllam fölött átemelik. A tömeg más helyein is tolongás támad, bizonyára ott is elájult valaki. A viadal tovább folyik. A félidő eredménye: négy döglött bika, két ösisizeroncsolt ló és kilenc elájult amerikai hölgy. Ott feküsiznek valamennyien az aréna belső falai alatt, a pinceizü árnyékban, ahol a sízéinajDlat, az istállók párája és a meíeg vérsziag öisisiz eke verődik a tenger sós ll'ehel,Jetiével. A bikákat nyúzzák, a lovaikat varrják, az amerikai hölgyekkel törődnek a legkevesebbet. Ötödik bika. Embervér! Végre embervér is! Hogyan történt, magam sem tudom. Egy uj bika rohant az arénába, nagyobb és hatalmasabb, mint a társai. Egyszerre kavarodás támadt éis. az. egyik toreador felbukott a földön. De rögtön ott teremtek a többiek s a libegő lilaköpenyek mint óriás pillangók rászáTtak a bika vérbeboruit szemére. A megsebesült toreadort vállukra. kapják az aréna szolgái és magasra emelve futnak vele. Ballábán a isárga térdhariisnyát láthatóan önti el a vér. Isiszonyatois orditiozási, v.isongás, tapisorkán. Az emberek felugrálnak. Spanyol1 szomszédoim a magasba röpíti zsirardi kalapjának roncsait. Fülsiketítő lárma. Engemet is magával! kap ez tömegtéboly, most utólag szégyellem bevallani, de felugróm, kinyújtott karral mutatok a megsebesült, foreadorra és szerencsiére anyianyelvemen kiáltom: — Úgy kellett annak a disznónak! Egyszerre kitört belőlem, am it eddig összeszoritott fogaim közé rejltettem, hogy teistestőll-lefceistői bikapáirtii vagyok. De mit csináljak: ott áll a bika az aréna közepén. Ott áll, karcsú lábain remegve, a véritől és. a kíntól elborítva. Gerincében négy szigony imbolyog és középen, a, nyaka táján szinte markolatig döfve a kersiztalaku kard. Moist lassan, szomorúan felemeli fejét és gyönyörű fekete széniét körülhordoziza a zajongó embertömegen, mintha azt kérdezné: — Mit akartak tőleim? Kit bántottam én? Aztán, mintha bocsánatot kérne, hogy pár pillanatig nem folytathatja a befizetett közönség előtt a viadalt, lassú lépésiben laz aréna kerítéséhez megy és hörögve okádni kezdi a vért. Majd féllltérdére ereszkedik és .saját vérének tócsájában meghentereg. Az elájult amerikai hölgyeket elsiz állítják. Hatodik bika.. Tapsot kap, mert minden eddiginél hatalmasabb. Úgy jön, mint egy mozdony. A cuadrillla színes csapata isziétrebiben előle, kéresztülugrálnak a kerítés tetején, vagy elinalnak azokba a szűk kis bódékba, ahova a bika nem fér be. Egy pillanatig egyedül marad a porondon. Aztán nekirohan a frissen barnára festett kerítésnek és szarvaival1 fehéren felitördeli a fenyőfadeszkát. De megjelenik Félix Rodriguez. Most már tudom, miért robban ki olykor a taps és orditáis. Letérdelve várja be a dühöngő,bikát.
