Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-06-02 / 22. szám - Szécsen József: Asszonyok
jeni egész élete a gyár volt. Este fáradtan tért haza, ágynak dóit, csakhamar horkolás jelezte, hogy mellettem van. Néha napokon át nem láttam. A gyárban ebédelt, én otthon magányosan éltem. Sokat utazott s egyszer, mig távol volt, kezembe került egy levél... Ebből megtudtam, hogy legénykori szeretőjével még akkor is fentartotta az összeköttetést ... soha egy percre sem szakított vele. Csak a vagyonom kellett neki, a pénzem, hogy a gyárat mind nagyobbra növelje. Velem vajmi keveset törődött, pedig szép voltam és fiatal. S akkor jött a mérnök. Elegáns fiú ... Sokat sírtam ezekben a napokban. A férjem nem vette észre, hogy bánatom van. Ne Ítéljen el érte. Nem voltam könnyelmű, csak boldogtalan. S valami enyhülést, valami örömet kerestem életemben. De ekkor is csalódás ért, a botrány után az a férfi, akiért hűségemet feláldoztam, eltűnt, nem jelentkezett többé ... Az asszony könnyes szemekkel nézett a férfire. A férfi szótlan maradt. Elgondolta, hány boldogtalan házasság van a világon, milyen kevés a boldog emberpár. Hűvös alpesi szél lengett az uton, elindultak hazafelé ... IV. Amint hazaért, fáradtan dőlt le a kanapéra. Újra eszébe jutott az ő asszonya, a hűvös, ókos nő, aki olyan világosan ítéli meg a dolgok értelmét. E- széibe jutottak szavai, mozdulatai, látta kedvencruhájában. Milyen tiszta lelkű, milyen józan aszszony. Tán jobb is igy, őt nehéz volna felgyújtani. Álmok nélkül járja az élet útjait. Vagy ki tudja, abban a kisvárosban sok lánykori ismerőse, udvarlója van. Most egyszerre kínzó, szivbemarkoló vágyódás fogta el. Szerette volna, ha az asszony itt ül mellette s megsimogatja forró homlokát. Ez a vágy egyre erősebb lett. Hogy lássa őt, minden áldozatra kész lett volna. Elhatározta, hogy sürgönyt küld neki s idehivja. Első fellobbanásában már csöngetni akart a portásnak, de aztán letett erről. Nem, nem hívja ide. Nem akarja mutatni, hogy milyen vágyódást érez utána. A házasságban meg kell őrizni az egyensúlyt. Ha ő most idehivja, akkor ő kerekedik felül... Leszállt az alkony. A hegyekből könnyű köd ereszkedett. Behozták a vacsoráját. Vacsora után levelet irt. A levél egyszerű szavakkal indult. Beszámoló volt. Aztán nagyszerű mondatok, forró vallomások kerültek ki a tolla alól. Képzeletének horizontján újra megjelent az asszony, látta otthoni ruhájában, kedvesen, egyszerűen. Látta okos, szép fejét, homályosan csillogó szemeit. Eszébe jutottak szavak, amiket mondott, felszitta újra mozdulatait. Most kimondhatatlan vágyódás fogta el. Szinte nosztalgikus sóvárgás az asszony után. Beszélni szeretett volna vele. Mint otthon meghitt, csendes percekben, halkan, csöndesen öisszeborulva. Abbahagyta az írást, fel és alá járt a szobában. Ami harmoniátlanság köztük volt, az most eltűnt, arra már nem emlékezett Csak az maradt meg emléke /etében, ami jó, ami szép s kedves volt. Az idegeit tép;e. hogy olyan távol vannak egymástól. A legforróbb fiatalság napjaiban. Arra gondolt, hogy ha most sürgönyt meneszt, akkor is három nap, amig ideér az asszony. Kibír 11 atatlan r 1 ak tűnt fel ez előtte. •Mi volna, ha ő utazna oda? Itt. hagyná a megkezdett kúrát, félbeszakítaná az üdülést. Nem, erről szó sem lehet. Hirtelen zajt, hallott a folyosón. Félig kinyitotta szobája ajtaját. A folyosó túlsó végén a berlini. asszony állott. Egy férfi alakját látta az ajtó nyílásában. Mintha az alorvos lett volna. Az asszony ajtaja hirtelen becsukódott... íme, a berlini asszony ... Most emésztő féltés tépte, szaggatta idegeit. Erezte, hogy belepusztul, ha nem látja az asszonyt, ha nem beszélhet vele. A vágyódása kibírhatatlan. Lerogyott a kanapéra s neuraszténiás sötétenlátás fogta el. Hátha megcsalja őt, hisz jóformán haraggal váltak el. Újra fellobbant benne: látnia kell, beszélnie kell vele. Ha Leningrád munkássága tüntető felvonulással tiltakozik a berlini május elsejei vérontás ellen.
