Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-06-02 / 22. szám - Nemes Endre: Letargia
A pöstyéni „Lido “ strandfürdő a Vág legszebb szakaszán. tározott: megfogalmazta a sürgönyt. „Beteg vagyok, gyere azonnal“. Másnap fáradtan ébredt, összetörve, kimerültén. Első gondolata az volt, most már az asszony kezében van a sürgöny. Vájjon mit gondol majd. Talán nem is jön rögtön, nem ül nyomban vonatra. Vagy ijedtség szállja meg s sietni fog hozzá ... Idegesen fogyasztotta el reggelijét. Lement a nyugágyakhoz. Itt találkozott a berlini asszonnyal. Kimérten köszöntötték egymást. Mintha nem is őrizné az ö nagy titkát. Az asszony kissé sápadt volt. Csák olvasott. Érzelmes regény volt, melynek szerelmes jelenetei még jobban idegeire mentek. A szanatórium lakói lassanként lejöttek a nyugágyakhoz. Beszélgetés, kacagás hallatszott egyes csoportok felől, ő magába merült. Délfelé a szolga kereste. Egy táviratot adott át. „Reggel érkezem. — Erna“. Enyi volt a sürgönyben. Felvillanyozva ugrott fel. Az öröm felszívódott tagjaiba. Még egy éjszaka és viszontláthatja őt. Képzelete kiszínezte ezt a találkozást. Gyöngéd, mámoros viszontlátás ötlött fel benne. Türelmetlenségében felkelt a nyugágyról s sétára indult a park utjain. V. Hajnalban kelt. A hegyekből hűvös levegőhullámok áradtak le. Nagy postaautón ment az állomásra, mely félórányira volt a teleptől. Fenyvesek között rohant az autó, sima szerpentin-utón. Kicsiny házak nőttek ki a hegyoldalból, fehér házak, amiknek kincsiny, fehérfüggönyös ablakán felcsillant a hajnal napfénye ... Végre az állomásra értek. A perronon járt fel és alá. Mennydörgésszerű robajjal berobogott a- gyors. Hatalmas mozdonya prüszkölt, fújtatott. Végigfutott a kocsik során. Végre egy ablakban megpillantotta feleségét. Kicsiny, barna asszony volt, az arcán mosoly suhant át, amikor a férfit meglátta. Kis sárga kézitáskával a kezében kiszállt. Ölelkezés közben megszólalt az asszony: — Azt hittem, beteg vagy ... — Látni akartalak. — Ezért sürgönyöztél? — Ezért... Az autóbuszhoz értek. A hordár felrakta a koffereket a gépkocsi tetejére. A férfi egész utón szótlan volt. Valami megfagyott benne. Az öröm. Az asszony egykedvűen nézett maga elé. Megérkeztek. Ahogy felmentek a szanatórium kertjébe, a, nyugágyak mellett vitt az ut. A férfi úgy látta, hogy a berlini asszony mosolygott. LETARGIA A nadrágom gyűrött s a nadrágtartó úgy lóg a fogason, mint az öngyilkos kötele a késem már talán sohasem fog kenyérbe szelni vagyonom: néhány gomb és elfaragott ceruza Írni szeretnék, de a tintatartóban kiszáradt a tinta Nemes Endre.
