Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-06-02 / 22. szám - Szécsen József: Asszonyok

a gyógyulást. Sorra szállingóztak a bete­gek. Férfiak, nők, fiatalok és öregek. Ti­zenkettőn lehettek. Köztük egy berlini asszony, karcsú, magas, róz-sásarcu. Sor­ra járta már a szanatóriumokat, vett már kénesfürdőket Bécs mellett, szénsavas vizkurát s mindent, amit a modern gyó­gyászat nyújthat. Ha Kreiner dr.-t kér­dezték a többi betegek, mi baja a berlini nőnek, mosolygott. Csák Gézának megsúgta, hogy „pumpt­­gesund“, csak sok a pénze. Minden hé­ten megérkezett egy berlini banktól a csekk. Ilyenkor az asszony magához szo­rította a hivatalos borítékot s sóhajtva mondta: — Ach, inéin teurer Wilhelm! Csák Géza az első időben alig érintke­zett velük. Nem ment le a közös ebédlő­be, ebédjét és vacsoráját szobájában fo­gyasztotta el. Felesége mindennap irt, közönyös dolgokról. A rokonokról, a kis város eseményeiről, amik nem igen érde­kelték már, mert régen elszakadt onnét. Az idegei lassan megnyugodtak. Délelőtt 10 órakor megjelent a nyug-A szlovák falu hétköznapja. A paraszt a háziállatok körül foglalatoskodik, míg felesége a főzés és mosás mun­káját látja el. ágyaknál az orvos, aki a .szanatórium tulajdonosa volt. Magas, pirosarcu férfi, szürkülő haját felfelé fésülte. Né­met ember volt. — Jó reggelt! Hogy vagyunk?' — kérdezte minden­kitől. Tíz óra után a betegek egy része levonult az alagsor­ba. Itt volt Kreiner dr. vizgyógyíntézete. A villany és a víz. Ezek voltak a német doktor csudaszerei. Sokszor han­goztatta, hogy ez minden, a többi dolog semmit sem ér. Eb­ben bizhatnak a betegek, a viz és a villany csodatevő ere­jében. Csák Géza lement az alagsorba. Itt lepedővel letakart kanapék sorakoztak. Az egyik sarokban vízcsapok, tussok látszottak, fayance- és fakádak is voltak itt,' ezekben kap­ják a betegek a fürdőket. Csák Géza beült1 a fákádba a lan­gyos vízbe, bekapcsolták a villamos áramot s á viz bugy­borékolni kezdett. Kellemes volt. Néhány percig ült a víz­ben, aztán masszázs következett. A helyiségben tompa vi­lágosságot vetettek a mennyezetlámpák. Pihent a kanapén és cigarettázott Arra gondolt, ha hazamegy, rendbehozza életét. Ha to­vábbra is sebzik és tépik egymást, ö és az asszony, akkor nyugodtan, csendes szóval megmondja, hogy nem élhetnek tovább együtt. Céltalan mind a kettőjükre. Kár a futó éve­kért. Pedig szerelem sodorta őket egymáshoz.

Next

/
Thumbnails
Contents