Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-05-26 / 21. szám - Marencsin Mária: Piros, fehér virágok
A modem építészet remekel. A hamburgi „Sprintenlíof“. építkezés uj stílusa, melynek szépsége nem a faszád cirádáiban, de az egész épület praktikus és higiénikus konstrukciójában keresendő. Az uj tárgyilagosság kétségkívül az architektúrában fogja kul minációját elérni. A vasbeton, ez az uj és csaknem elpusztíthatatlan anyag üli mértékletes orgiáit- a modern építkezésben. Valószínű, hogy a kor eposzát az építésziek fogják megalkotni. Ez az eposz a konstrukció szimfóniája lesz. A modern város uj képet ölt, széles uccái során impozáns arányú üzlet-paloták emelkednek majd. A magánlakások kis célszerű családi házak és villák formájában a perifériákra szorul ki. Van valami démonikus a modern város elképzelésében s abban is, ami eddig megvalósult belőle. A tisztásokon, hol egykor békés nyájak legelésztek, heroikus vonalú épülettömbök sorakoznak egymás mellé s ahol egykor naiv poézissal szólt az egyszerű pásztor furulyája, most autók veszett tülkölése, villamoskocsik fülsiketítő zaja hallatszik. A kor diktálja a tempót, nincs idő tétovázni. Aki bírja tüdővel és gyomorral, veleszáguldhat, aki nem, azt irgalmatlanul eltapossa. Nincs irgalom! Piros, fehér virágok Kedves virágaim, elhervadt szirmok, megdermedt lelhetek napsugarat vár. Boldog, szép emlékek, elnémult dalok, vágyó, hangtalan imám közietek száll. Piros virágok .., Jöjjetek, öleljétek meg telkemet és szép üdén, fehéren nyíljatok még! S csókoljátok meg árva szivemet új szerelemmel! Ugye eljösztök még Piros virágok ... Marencsin Mária.