Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-05-26 / 21. szám - Heltai Jenő: Álmokháza
ÁLMOÍHÁZA Ke g eny - 3 nua: 12. — dec. 6. „Délután náluk te áztam. Nem kellett sokáig várnom a meghívásra. Nem tévedtem, amikor józan és okos embernek láttam dr. Winter Aladárt. Ezzel az ádámcsutkával annak kellett lennie. Gondolatai éppen olyan nyugtalanul szökdécseltek, mint gégéjének ez a kimagasló porciikája. Feleségének az az egészséges ötlete, amely megcsillogtatta előtte egy bőven bugyogó uj pénzforrás ezüstjét, kétségtelenül kedvére való volt. Ezek után rögtön kötelességének látta, hogy meghívjon egy csésze teára: régi barátja a családnak ... most jött haza a harctérről... rokkant hős ... úriember ... házunkban Iákik ... száz okunk is van rá... illik, persze hogy illik! Winterék szalonja! Sejthettem-e valaha is, hogy ezerfelé szétszórt ifjúságom egy pár darabkáját itt találom meg? Iczky grófnő süppedő zöld kerevetjét, hatalmas facsillárját, amelynek furcsán csavarodó ágai mindig egy tűzben úszó aranypolip nyújtózkodó karjait juttatták eszembe! Ennek a csillárnak a világosságában visszakapta régi fényét a nagy karosszék fakó selyme. A háromszögletű vitrin szemérmesen húzódik meg egy sarokban, mintha el akarná terelni magáról a figyelmet. De üvegajtaja mögött ismeretlen csecsebecsék hivalkodnak és középső polcáról hiányzik a porcellánasszony . Nem tudom örüljek-e vagy búsuljak? Irén elém sietett. Mosolyogva nyújtotta kezét:- Isten hozta. Úgy örültem, amikor az uramtól megtudtam, hogy itthon van ... Idősb dr. Winter Aladár is melegen szorongatta a kezemet: — Remélem, gyakran látjuk majd! Bridgezik? Ádámcsutkájának gyors mozgásával jelezte, hogy szívesen nyerne tőlem egy kis pénzt. Mintha legtitkosabb gondolatomat találta volna ki, Páris ünnepli az ötszázéves Jeanne d‘Arcot. Éjszakai lovas felvonulás Páris uccáin Jeanne d‘Arc korabeli páncélokban.
