Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-05-19 / 20. szám - Fröschel, Georg: A hatalom kulcsa
A sanremói nemzetközi lovas versenyekről. Jolanda olasz királyi hercegnő megdicséri Conte Carlo Calvi győztes lovát. — Súlyos gondjaim vannak, Olga! —- Edgáir, neked gondjaid vannak? Neked? Bocsánat, magának? Az ember elszólja magát. Milyen gondjai lehetnek magának? — Egy telefonszámot keresek, Olga! — Egy telefonszámot keresel? —- kérdezte a lány komoly megdöbbenés hangján és nem is gondolt rá, hogy Willovskyt tulajdonképpen magáznia kellene. — Nos, igen, egy telefonszámot keresek — felelte Willovsky, — mi van ebben olyan megdöbbentő? — Ez különös, nagyon különös — mondta Olga és maga elé nézett. — Lehet, hogy én tudom azt a telefonszámot, mely téged érdekelne. —- Ez sajnos lehetetlen, Olga; senki a világon nem mondhatja meg nekem azt a számot. De Olga tovább firtatta a dolgot. —- Azt tudod, hogy telefonistanő vagyok, talán segítségedre lehetnék. Milyen számok után érdeklődői? Willovsky türelmetlen és ideges lett. — Nevetséges, honnan tudhatnád a számot, mely több mint három héttel ezelőtt egy másik számot hivott fel? Honnan? —• A szám, mely április 6-ikán délután félnégykor Lung tanárt hívta? Willovsky elfehéredett, mint a vászon, midőn Olga kimondta ezeket a szavakat. — Hogyan... te tudod? ... — hebegte? r- Én tudom -—■ mondta Olga keményen, de ö is elsápadt kissé. — Hogy szól, hogy szól? — kiáltotta izgatottan a magántanár s görcsösen megszorította Olga kezét. — 22926! — felelte a lány minden gondolkodás nélkül. Willovsky meglepetésében nekitámaszkodott a korlátnak. Már régen megszólalt a csengő, mely a harmadik felvonás kezdetét jelezte, ők még mindig ott állottak a homályos erkélyen a kivilágított város felett. Willovsky szédült. Megfógózott a karfába. Csakugyan, létezhetne oly csodálatos véletlen, mely a sok millió összeköttetés közül éppen ennek az egynek a tényét vésné egy lány emlékezetébe és honnan tudja Olga, hogy éppen ezt a számot keresi? Szörnyű gyanú ébredt benne. Egészen közel lépett Olgához s kutatva nézett szemei közé. — Honnan tudod, hogy éppen ezt a számot keresem? — Mert nem te vagy az első, aki kérdezi ezt a telefonszámot! — Ki érdeklődött iránta? Kit érdekelhet még ez a szám? — kiáltotta a magántanár. — A barátom, — felelte Olga, — egy francia ur. És — folytatta hebegve, — most már azt hiszem, egyáltalában csak azért lett a barátom, hogy ezt a számot megtudja. — Egy francia, azt mondod, — szólt Willovsky — egy francia? És hogy hívják az illetőt? —- Edmond Dúc. Ez a név mit sem mondott Willovskynak. Mégis sok minden lett előtte világos, ami eddig érthetetlen volt számára. A bank tehát nem gyilkolhatta meg Lung professzort, az is a gyilkos után kutatott, épp úgy, mint ő, az is nyomon volt, mint ő, talán már meg is találta. Most már azt is megértette, miért kérdezte a fehérszakállas vezérigazgató annakidején tőle, biztos-e abban, hogy csak egy hívatlan vendég kutatta át Lung okmányait a haláleset után. De hogyan lehetséges, hogy Olga Klipp éppen ezt a számot jegyezte meg magának? — De hiszen az lehetetlen, hogy ez volna a keresett szám, — mondta a magántanár kissé összeszedve magát, — te tévedsz s egy tetszőleges számot mondtál nekem. — Nem tréfálok — felelte Olga. — Ez a helyes, a keresett szám. Kinyitotta retiküljét s egy papírlapot húzott ki belőle, melyen egy szám állott: 22926. — Hogy jegyezted meg ezt a számot? — kérdezte a magántanár értetlenül. — Nem tudom, miért érdekel téged és Edmond Dúcot ez a szám, — szólt a leány nyugodtan. — De azt szívesen elmondom neked, miért jegyeztem fel ezt a számot. A leány erőt vett magán és beszélni kezdett: — Lehetséges, hogy te nem emlékezel oly pontosan április 6-ikára, mint én. Ez volt az a nap, mikor jónak találtad, hogy bucsuvacsoránkat megrendezzed. Szokott vendéglőnkben ebédeltünk akkor s beszélgetésünk folyamán sűrűn fordult elő Lung kisasszony neve is. Akkor talán nyugodtnak látszottam, most már bevallhatom, borzasztóan bántott a válásunk. Fel voltam háborodva, haragudtam rád és Lung kisasszonyra, aki csak azért rabolt el téged tőlem, mert gazdagabb volt. Figyeltem ezt a nőt, amenynyire lehetséges volt számomra, kapóra jött nekem, hogy Lungék telefonjának 18944 a száma, melyet véletlenül én kezelek. Ezért valahányszor ezt a számot kérték, megszegtem hivatali eskümet és kihallgattam a beszélgetéseket. Téged is gyakran kapcsoltalak össze Lungékkal s hallottam, hogy a kisasszonnyal vagy a másik hölggyel a házban unalmas diskurzusokat folytattál. Willovsky türelmetlen lett. — És mi történt április 6-án? Akkor is hallgatóztál? (Folyt, köv.)
