Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-05-12 / 19. szám - Cholnoky László: A vízcsep története

szokott italokat és csak hajnalban tértek haza igen jó hangulatban, aminek szines foszlányai megmaradtak még reggelre is. A jogász, amikor a cipögombolást befe­jezte, mosdáshoz fogott, aminek befejeztével a nedves szivacsot a barátja felé hajította, mivel azonban az ügyesen félreugrott a lö­vés elöl, csak a becsukott ablak üvegén képződött valami kalandos alakú tavacska, amiből apró patakok indultak lefelé. Azután vagyonszemle következett, amiből kiderült, hogy az éjszaka folyamán teljesen tönkrementek. A jogász eldobta az üres bu­­gyellárist és szomorúan fordult a másikhoz: — Nem borotválnál meg? — Miért ne? — mondta a bölcsész, borot­váját szórakozottan húzogatva valami régi puskaszijjon. — Hanem azután, mig az ope­ráció tart, feltétlenül hallgass, meirt külön­ben akaratlanul is lenyisszantom a nyaka­dat! A szappanhab már serényen készült is, amikor az előszoba csengője megszólalt és mindjárt azután egy férfi és egy nő beszél­getése hallatszott be. — Ez az a bolond Stubenberg, — mondta a bölcsész. — Bizonyosan megint kvartok­ról és kvintekről kiabál az öreg Kalotainé­­nak! — Akkor siess, kérlek, mielőtt ez a futó­bolond bejön! — könyörgött a jogász. -— Máris rettenetes, amiket azzal a késsel mű­velsz, hát még ha a figyelmed ott sem lehet többé! Ekkor az ajtó feltárult és egy magas, szi­kár, beretváltarcu fiatalember lépett be raj­ta. Ez Von Stubenberg Armand volt, a fiuk egyetemi kollégája. Szemén feszesen ült a A festői Német­ország. Felső kép: A HildesHeimi Hí­res ónémet Ház a régiépitkezés eg^ik gyöngye. Oldalt: fíildes* Heim főtere, Né­metország leg­szebb régi váro­sának legtisztább ónémet stílusú része.

Next

/
Thumbnails
Contents