Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-05-12 / 19. szám - Tersánszky J. Jenő: Diogenes

Matterné Nensch Gabyka tanítónő és Virágh Janka rimaszombati urleány nyitravidéki magyar népviseletben. (Horn felvétele, Nyitra.)

Hanem hát még korán volt Örvendezni. Nagyon korán!

Mert estére megérkezett a Lion dézsává dagadt fejjel, vánszorogva, betegen.

Még most is fojtogat a düh, ha erre a jelenetre gondolok. Egyszerre világos lett előttem, hogy mi történt: Pókai több sikertelen kísérlet után madárseréttel fejbelőtte a Liont, az belefordult a vízbe, ahol aztán magához tért és hazavánszorgott. Haza Pókaiihoz, a gazdájához.

Fogtam a puskát és ... Oh igen! Én is arra gondoltam abban a pillanatban, hogy agyonlövöm Pókait. De. fájdalom, az ilyesmiben az úgynevezett civilizáció meggátolja az embert, pedig a természet törvényei ezt parancsolnák.

Fogtam a puskát és egy pillanat múlva a szegény Lion megszabadult minden földi szenvedéstől.

Sok állatnak, kutyának, macskának és főképpen vadnak a halála nyomja a lelkűmet, mert valamikor vadászember voltam. Borzadva gondolok rá, hogy hogy bírtam annyit ölni.

A szegény Lion szivébe leadott kegyelemdöfésemre azonban ma is megnyugvással emlékezem. Bár előbb jutott volna eszembe!

De a kutyák előtt, mondom, tartsuk titokban ezt a történetet. Isten mentsen, hogy elgondolkozzanak rajta.

Diogenes

Irta: Tersánszky J. Jenő.

H. J. P. Sevenzero, a multimilliomos megállította autóját, kiszállt belőle, a sofifört visszaküldte a Hotelbe az autóval és H. J. P. Sevenzero elindult gyalogosan, a kora alkony atban.

Ez a hely, ahol Sevenzero sétára indult, a tengerpartnak elhagyatottabb része volt.

A kikötői kőpart itt-'Ott omladozóban volt s aztán végleg a kopár szikláknak adta át a tért.

Ember kevés járt itten. Néhány rongyos, vagy éppenséggel gyainuskülsejü alak ténfergett a kopárt hosszán -éis a sziklazugok közt.

A hunyó nap, ez a megátalkodott giccsőr, igyekezett hízelgő, hamis szinpompájával elönteni a tájék kietlenrégét és nyomorúságát.

Hogy miinek járt erre H. J. P. Sevenzero, gyalogosan a hotel gyönyörű páilimalkertje, étterme, strandja, bárj,a, zenéje, női, üzletei, játékasztala helyett, errefelé, ahol legsivárabb a tenger partja? Hát ennek valami egészen különös oka volt.

Röviden kifejezve, H. J. P. Sevenzero- azért járt erre gyalogosan, mert H. J. P. Sevenzero aznap egyszerűen nem. bírta, már tovább idegekkel az életnek azt a mojiomiszeretetét, amelyet vele szemben tanúsított.

Igen! Ezt csak ifgy lehet kifejezni.

H. J. P. Sevenzerót szószerint agyon akarta kényeztetni az élet.

H. J. P. Sevenzérónak bődületesen sikerült minden.

H. J. P. Sevenzero milliomosnak született. H. J. P. Sevenzero egészséges, derék, csinos, eiszes ember volt. A zsebébe ömlött a pénz, az üzletei szédületesen prosperáltak. H. J. P. Sevenzero válogathatott a nőkben és barátokban és egyáltalán mindabban, amit az élet nyújthat H. J. P. Sevenzero válogathatott és duskálkodhatott.

És II. J. P. Sevenzero tényleg dúskált is az élet minden kényelmében és annak gyönyörében, ameddig bírta és meg nem unta pizt.

Ez az!

H. J. P. Sevenzero ina délután, férfikora legszebb delén, a pazar hotelben, rájött, hogy egyszerűen nem bírja tovább ezt a szörnyű jólétet.

H. J. P. Sevenzeróra unalom, csömör és düh jött rá, hogy az élet ennyire gálád hozzá, és valósággal meg akarj i őt az élet fojtani dédelgetésével.

Egyszóval H. J. P. Sevenzero- azért tilt autójába, hogy legalább pár órára elmeneküljön a gazdaság, kényelem, gyönyörök gyötrelméé, nyomasztó, légköréből, valami csöndbe, valami egyszerűségbe, valami komplikálatlan, rus ztiku s nyug al ómba.

Ezért szállt ki autójából H. J. P. Sevenzero. a tengernek ezen elhagyott partján és indult el magányos sétára.

❖

Nos, H. J. P. Sevenzero, nem törődött azzal, hogy elegáns külsője miatt kupán vághatja hátulról valamelyik az erre őgyelgő félelmes alakok közül.

H. J. P. Sevenzero élvezte a sivár kövek és kietlen víz csöndjét és hát H. J. P. Sevenzero lézengett és tűnődött.

Végre, amint egyszer H. J. P. Sevenzero megállt a kőpartoin, figyelmessé lett egy emberre.

Ez az ember a kőpartnak a legalján ült, közvetlen a vízinél.

Mögötte egy bari angs zeni mélyedés volt a kőpartban., ahogy a dagály kimosta a kőkockákat. Ebben a barlangban néhány marok széna akarta kigunyolni az emberek számára készült rendesebb fekhelyeket.

Látható volt, hogy ez a remek kis zug annak a c«a-