Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-05-12 / 19. szám - Tersánszky J. Jenő: Diogenes
A nyugtalan Oroszország. A kommunista párt kegy vesztett vezérei: 1. Tomski; 2. Bucharin; 3. Leó Scheimann, a szovjetbank volt vezetője; 4. Rykov. vargónak a tanyája, aki most megragadta H. J. P. Seven zero figyelmét. H. J. P. Seven-zero érdeklődve és észrevétlen figyelte, hogy mit csinál ez a derék, nincstelen felebarátja. A csavargó külseje jobb társadalmi rendből lezüilött egyénre vallott. Ezt mutatta az is, hogy egy negyedrész újságot olvasott egy darabig figyelmesen. Aztán, mikor letette az újságot, lerántotta lábáról két irgalmatlanul rongyos cipőjét és lábvizet vett a tengerben. Közben a csavargó hanyatdőlt és mint valami estéli zsolozsmát, ezen szövegű nótát énekelte: Azt a kutya Istenit a világnak! Rosszabb dolgom van akár a kutyának, Mert a kutya bebújik a szénába szalmába, Én meg csak úgy kuj torgok a világba! H. J. P. Sevenzero elmosolyodott ennek a kis estélyi himnusznak a panaszán és sóhajtott. Minek sóhajtott H. J. P. Sevenzero? Hát természetesen attól a gondolattól sóhajtott H. J. P. Sevenzero,, hogy ez a boldog nincstelen, legalább dalában kipanaszkodhatja magát az élet mostobaságán, mig neki, H. J. P. Sevenzerón ak, a szerencse fiának zokszó nélkül kell tűrnie az élet gyalázatos becé'ziését. De moist a csavargó abbahagyta az éneklést. A csavargó egy papircsomagot vett elő zsebéből óraibból egy diarab kenyeret, meg egy óriás fő vöröshagymát csomagolt ki. Azzal a csavargó falatozni kezdett. H. J. P. Sevenzero valósággal megdöbbenve, megrendülve és irigységtől tátogva nézte azt az isszonyu jóétvágyat, amivel a csavargó bicskája hegyére szúrta, a hagymacikkeket, megmártotta sóban és egy darab maréival a pofazacskójába dugva rágta és nyeildek'elte. Eközben azonban a csavargó hátranézett. Megpillantotta H. J. P. Sevenzerót, de persze eszeágában sem volt miatta abbahagynia vacsoráját. — ízlik, mi? — kérdezte H. J. P. Sevenzero a csavargótól. — Nna! — Válaszolta, rettentő csekély lelkesedéssel a csavargó. — Tudnék jobb vacsorát is magamnak. — Szóval nincsen megelégedve a sorsával? Azt akarja mondani? — kérdezte H. J. P. Sevenzero. — Mi az, hogy mondani akarom? Hogy legyek megelégedve olyan gazemberrel, aki engem itt lát és az jut eszébe, hogy meg lehetek elégedve a sorsommal. H. J. P. Sev-enzero zisebrevágta ezt a kis becsületsértést és ezt kérdezte a csavargótól:-—- Hát mondja, meg nekem, mit kivánna magának ahelyett, hogy amint jól láttam az imént, jókedvűen énekelt, most meg jóétvággyal vacsorázik, kitünően érzi magát és nagyszerűen fog itt aludni. Mondja meg, mit kivánna többet aiz élettől? — Akarja hallani? — felelte a csavargó. — Nos? — várta H. J. P. Sevenzero. — Hát először is gondoljon az esti menükártyákra. — No®? — Aztán gondoljon arra, hogy tudnék sókkal jobb társaságot is magamnál magamnak. — Nos? — És az éjjeli nyugalmam sem fontos annyira, hogy ha helyette egy édes teremtés akarna a fülembe sugdosni, hát elkergetném. — Tovább. — Na és ennél az ágynál is tudok jobbat, ennél a kilátásnál is szebbet, mint ez a ronda viz és ennél a ruházatnál is tudok elegánsabb anzugot magamnak. Mit mondjak még? Aztán... — Ez rontja el a maga jókedvét, szerencsétlen ember? — szólt erre H. J. P. Sevenzie.ro közbe. — Hiszen nézzen meg engem. Nekem mindaz, megvian, amit maga ittelsorolt és lássa, mégis irigykedve néztem ,és nézem magát a jókedvéért, a jólétvágyáért, egyáltalán a hitéért, ami azzal csalja magát, hogyha azt megkapja az élettől, amitől én megcsöimörlöttem, akikor boldog lehet. Holott lássa, akikor majd., ha az élet elkényezteti és mégiis boldogtalan, mint én magam, még csak attól is meg van fosztva, hogy zugolódhasisék. — 0, maga kis naiv Diogenes-akarnok! — mondta a csavargó. — Talán arra kiváncsi tőlem, hogy mit tennék a helyében? — Bizony! — bólintott H. J. P. Sevenzero komolyan. — Hát nézze! — szólt a csavargó. — Hia én a maga helyén volnék, miután minden élvezettől és kényelemtől megásom őrlő ttom, akikor éljönnék ide a tengerpartra, csavargónak és áznék, fáznék, lerongyolódnék, koplalnék é« amit akar! Megakadályozza magát valaki ebben? — Nem! Igaza lehet, — szólt beismerőleg H. J. P. Sevenzero. — De most maga adjon nekem egy jó tanácsot, — folytatta a csavargó. ■— Ha viszont én a koplalástól, nyomortól1 esömörlöttem meg, ki hárítja eil előlem azokat az akadályokat, amik az autó, pezsgő, palota., balletkar, rulettasztal és más ilyen kedves kis dolgok iránti rokonszenveim elé tornyosulnak? Hán? Remélhető, hogy H. J. P. Sevenzero erre nem maradt meg csupán a jótanácsnál. Csak azért, merthogy hadd legyen kerek ez a kis történet.
