Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-05-12 / 19. szám - Heltai Jenő: Álmokháza
ÁLMOEHÁZA Ke g eny - J rla: Eddig hűvösen, higgadtan beszélt. Most azonban elakadt a szava, nem tudta vagy nem is merte folytatni. A portást mégegyszer ugyanazzal a kutató tekintettel mérte végig, amellyel imént. Ennek a tekintetnek az éle lélekbe vágott. Valamivicson homályos ijedtség futott végig, lesütötte szemét. Miért néz rá ilyen rettenetesen a főhadnagy ur? Karmel idegesen dobolt az asztalon. Szóljon-e, ne szóljon? Mindegy. Négy napja tépelödik már, négy napja, hogy ki sem mozdult hazulról, négy napja várja ezt a derék gazembert. Azóta, mióta a vak minden hajnalban elmegy az ablaka alatt... Csakugyan elmegy-e? Bizonyosságot akart. És ezt a bizonyosságot csak Valamivics szerezhette .meg neki. — Figyeljen ide, Valamivics — kezdte lassan. — Egy pár nap óta nem alszok. Megesett ez velem már a garniban is, maga tudja legjobban ... A hamutartóra mutatott, amelyben halomba gyűlt a félig elszívott cigaretta. A kis asztalon álló palackban fogytán volt a konyak. Valamivics csakugyan sok olyan éjszakára emlékezett, amelyen háromszor is ki kellett nyitnia az ablakot, hogy Karmel szobájából kikergesse a kihűlt füst hideg bűzét és kiszórja a cigarettacsutkát az uccára. Most is ugyanezt akarta cselekedni. A hamutartóval az ablak felé indult. De Karmel idegesen leintette. — Ne menjen az ablakhoz. Nem akarom, hogy meglássák. Valamivics csodálkozva nézett rá, de szó nélkül letette a tálcát. Mint minden borravalóból élő filozófus megszokta már, hogy ellentmondás nélkül engedelmeskedjen és sohase kérdezősködjön. Amit meg akart tudni, megtudta anélkül is. Karmel az ablakhoz sietett, egy kicsit félrevonta függönyét és kinézett. Odaát sötét volt minden, a kisfiú nem láthatta meg Valamivicsot. Megnyugodva eresztette el a függönyt és visszaült az Íróasztalhoz. Valamivics homlokán újra megjelent a nagy fekete madár két szárnya. Egy kis ideig mind a ketten hallgattak. Karmel hirtelen megrezzent. — Figyeljen csak! — súgta Valamivicsnak. Kint az uccán messziről halk kopogás hallatszott. Ritmikus, egyenletes kopogás. Mind közelebbről, mind jobban erősödőn. Karmel aggódó kíváncsisággal figyelte Valamivics arcát. — Hall valamit? A portás szólni akart, de Karmel csöndre intette. Némán, mozdulatlanul vártak addig, míg a kopogás elha-Az angol flotta matrózainak diszfelvonulása az ezévi tavaszi katonai szemlén.