Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-05-05 / 18. szám - Fröschel, Georg: A hatalom kulcsa
R hatalom kulcsa Regény — Irta: Georg Fröschel •— Az emberekről, akik mindig veszítenek. Nos, nyertem. — Ennek örülök, hogy ily kellemes formában hozza a cáfolatot. — Az úton olvastam különben uj könyvét. Nagyon szép! — Uj regényem, a „Rengeteg“? Nekem nem tetszik! — De igen hat az emberekre. A vonatban véletlenül találkoztam Drekielnével, ö is elolvasta a könyvet. El sem tudja képzelni, hogyan hatott rá. — Nem, ezt nem tudom elképzelni. Willovsky beszédes lett. Kis előadást rögtönzött valódi és hamis szentimentalizmusról, de ha két eszmetársának hallgatását figyelemnek tartotta, tévedett. Azok röviddel azután felálltak és sürgős dolgaikra hivatkozva távoztak. A magántanár is kiment. Hirtelen elhatározással Jadwigához indult. A villa előkelőén terült el a szép kertben. Az előcsarnokban feltűnt neki a szolga arca. — Nem volt maga a professzor komornyikja? — kérdezte s miután a szolga igenlően bólintott, megtoldotta — nem volt maga beteg Lung tanár ur halála napján? — Sajnos, — felelte a szolga, — különben nem történt volna a szerencsétlenség. — Hogy érti ezt? — kérdezte Willowsky hirtelen, — hiszen a tanár szivszélhiidésben halt meg. Az öreg ember nem válaszolt többé, csak néma meghajlással bocsátotta be a vendéget Jadwiga szalonjába. A lány egy zsöllyében ült s egy könyvet lapozott. Ülve maradt, kezét nyújtotta Willovsky felé s kémlelőén nézett szemei közé, amig ez meghajolt. — Ah, már visszajött, doktor ur? — kérdezte és ba-Ennél a mosolynál Willovsky újra a régi bizonytalanságát érezte, fölénye elpárolgott, valahányszor ezt a hangot hallotta, mely előtte valahogy mindig gúnyosnak tűnt. — Itt vagyok. Párisban és Monté Carlóban megoldottam már feladatomat, — felelte kissé nagyképűen. — Oh, — kiáltotta Jadwiga és fölugrott. — Ön mindent fölifedett? Tudja, ki a gyilkos? — Nem, kisasszony; Párisban és Monte-Carlóban csupán a gyilkosság okát találtam meg. — Az okot csupán? — szólt a leány csalódottan. — Ezzel sok, talán minden meg van oldva. A többi már gyerekjáték. — Reméljük, sikerülni fog. De mondja, az Istenért, kinek volt oka szegény édesapámat megölni? Willovsky kis szünet után válaszolt: — Félek, hogy megharagitanám. Ezt egyelőre nem mondom meg. Elég annyi, hogy volt valaki, akinek elsőrendű érdeke volt Lung tanár urat félretolni az útból. Jadwiga szemei egy pillanatig szikrákat szórtak. Lebecsülően nézte a magántanárt. Az volt a leány érzése, hogy Willovsky semmit sem tud s csak komédiázik, hogy ostobaságát leplezze. Éppen ezért ismét visszazökkent a nagyvilági hölgy stilusába s csak ennyit mondott: — Ön tehát csak a játszma végén óhajtja kártyáit V Baloldalt: Az olasz király ünnepélyesen megnyitja az uj olasz kamarát. — Jobboldalt: Braun holland uszónö uj világrekordot állított föl a női hátuszásban.
