Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-04-21 / 16. szám - Hogy él az amerikai? - György királyi herceg Fattynál
Ja, vagy úgy? Az ur érvet érvre halmozott, mint aratók a gabonát. — Az alkohol a társadalom rákfenéje, — úgymond, — az alkohol tönkreteszi a májat, a vesét, a gyomrot, az idegeket, az erkölcsöt. Küzdjünk az alkohol ellen. Minden gondolkodó kulturember kötelessége, hogy résztvegyen e borzalmas méreg elleni küzdelemben. Lépjen be ön is, uram! Negyvenezernél több tagunk van eddig. Nem tagadom, zavarba hozott ez az imperativ ajánlat, egyrészt, mert váratlanul ért, másrészt, mert logikus okfejtésnek sohasem is birtam ellentállni. Az idegen ur észrevette fölényét, melynek csapásai alatt már-már elvérezni készültem. Határozottan túlerőben volt. A győztes lovagiasságával ismerte el az ellenfél erényeit is. — Hiszen nem mondom, vannak az alkoholnak gyönyörei is; példának okáért: a mámor, mely minden bajt és fájdalmat elfeledtet. De az antialkoholista számára ezek mitsem jelentenek, az ő kiegyensúlyozott életében alig fordul elő lelki szorongás és szomorúság —- Lépjen be, — mondta és egy csomó nyomtatványt helyezett elébem, melyek statisztikák és ötletes, szemléltető rajzok alapján mutatták be az alkohol romboló hatását. — Lépjen be, — mondta, — a tagsági dij hatvan koronát tesz ki évente. Ez valóban nem összeg és az „Antialkoholista Közlöny“ előfizetési ára is bennfoglaltatik. Az ajánlat kétségtelenül csábitó volt. Remegő ujjakkal fogtam meg a ceruzát, hogy aláírjam a belépési nyilatkozatot. Csupán ennyit kérdeztem az idegentől: — Mondja, uram, mi érdeke önnek, hogy embertársai leszokjanak az alkoholról? Az ur harsányan felnevetett: — Mi érdekem? Semmi. A munka, melyet ezzel kapcsolatban végzek, érdek nélkül való. Altruista szándék vezet, segíteni akarok az embereken. Ez a szenvedélyem. Szenvedélyes alkoholistát gyakorta lát az ember, de szenvedélyes antialkoholistát én ezen a délutánon láttam először. — Szenvedély? — kérdeztem s már tudtam is, hogy fölbecsülhetetlen erejű fegyvert kaptam a kezembe, megtaláltam az alkoholizmus Achilles-sarkát. — A szenvedély szenvedély, — szóltam azután, — minden relatív, a lét, a halál, a boldogság: minden. Egy szociális mozgalom, melyet a szenvedély s nem konstáns szükségszerűség füt, nem vezethet eredményhez. — Nézze, mondta az ur s már kiesett fölényének szerepéből, — ne beszéljünk annyit hiába. Vallja meg őszintén, sajnálja a hatvan koronát e nemes célzatú egyesüléstől; akkor nem zaklatom tovább, de meglesz a szilárd véleményem magáról. — Nézze, feleltem, — engem igen kevéssé érdekel, hogy rólam való véleménye kedvező lesz-e, avagy kedvezőtlen, hiszen nem is ismerem önt. Sértegetni viszont nem hagyom magamat. Ezért legjobb lesz, ha távozik, még mielőtt kidobatnám a főpincérrel. Az idegen ur méltatlankodva hagyott ott. A szomszéd asztaltól átszólt egy férfi hozzám: — Remélem, nem ugrott be neki? Ez a legújabb svindli. Tagokat toboroz az antialkoholista egyesületnek s provízióképpen harminc százalékát kapja; szóval minden tag után tizennyolc koronát. Ez sokra rúg. Van nap, hogy 50—60 belépési nyilatkozatot szállít az egyesületnek. Könnyen kiszámíthatja, ilyenkor körülbelül ezer koronát tesz ki a jutaléka. Egy év óta csinálja ezt s több mint kétszázezer koronát keresett ezzel az ötlettel. — Szóval vagyonos ember? — Azt nem mondhatnám. Szegénynek van egy borzalmas szenvedélye: az alkohol. Minden pénzt eliszik. Ecce homo! Vozári Dezső. Hogy él az amerikai? Minden valamire való amerikai — üzletember. Mindegyiknek van egy- vagy kétszobás irodája a newyorki Cityben és üzlete nagysága szerint egy, kettő, vagy három borotváltnyaku, rövidszoknyás fiatal titkárnője. Az amerikai üzletember is fiatal. Tudja Isten, hol rejtőzködnek az öreg urak, de Newyorkban nem lehet látni öreg üzletembert. Talán a 88 éves Rockefeller már régen nem is él és csak egy mithosz létezése. Csak annyi bizonyos belőle, hogy az újságok állandóan írnak róla, de őt magát nem lehet látni. Az amerikai üzletember tehát fiatal és házas. (A házasság Amerikában az egyetlen mód arra, hogy valakinek f e - 1 e s é g e legyen.) Nyolckor kel fel, megfürdik, borotválkozik és bőségesen reggelizik: tojást, szalonnát, kávét. Evés közben átlapozza hatvannégyoldalas újságát és ezért nem sok ideje van feleségével beszélgetni. Aztán bemegy az irodába. Newyork építkezési rendszere azokat, akik nem magánautójukon járnak, a földalatti vasútra kényszeríti. Otto H. Kahn, Amerika első pénzügyi embere kijelentette, hogy ő is földalatti vasúttal megy a Wallstreetre minden nap. A földalatti vasútnak pedig csak egy osztálya van és az rosszul van szellőztetve, piszkos. Emberünk tehát hivatalában van. Tiz óra előtt nem igen ér be és minél magasabb az állása, annál későbben jön, sokan csak délben. Egy órára pedig már kiürülnek a hivatalok. Emberünk elmegy „tízóraizni“ vagy egy klubba, vagy egy vendéglőbe. Megint kávét iszik. Félhá romkor visszatér üzletébe. A közbeeső időt barátaival és ismerőseivel tölti. Öt órakor már ismét elmegy hivatalából. A titkárnők néhány perccel tovább maradnak, hogy elvégezzék magukon a szükséges szépitési műveletet és aztán ők is a földalatti vasútra rohannak. Az amerikaiak valamikor arról voltak híresek, hogy éjjel-nappal dolgoznak. Ma, amint látjuk, ötórai munka elég az üzletembernek, hogy sokat keressen. Gratulálni kellene neki, hogy ilyen gyorsan elvégzi üzleteit. Ez mindenesetre azt bizonyítja, hogy az amerikai gyakorlati érzékű és tud szervezni. A telefonszolgálat is kitűnő és az amerikai üzletember egy-kettőre összeköttetést kap. Az üzletember tehát elhagyta az irodáját és a nagytömeg kifelé sodorja az üzleti negyedből. Most jön el a cocktail órája, aminek az alkoholtilalom különös vonzóerőt ad. Az amerikaiak csodálatos leleményességgel készítik a cocktailt. Nehezen lehetne utánozni, annyiféle variációban szerepel. Derűs hangulatban tér be az üzletember az estebédre, onnan színházba vagy moziba. A nap véget ért. Pénteken week-endre megy, végignéz egy futballmérkőzést, este bridget játszik és megszámlálhatatlan mennyiségű poháral issza a cocktailt. Olvasmánya: az újságok. Ha az asztalnál beszélgetés folyik, annak témája csak vagy a politika, vagy a tőzsde. A nőkről nem beszélnek, a nőkkel még kevésbé. A legtöbb amerikai üzletember nem is érzi jól magát női társaságban. Szellemi térre nem szívesen csapong el s az üzleteket valamennyien nagyon is jól ismerik ahhoz, hogy érdemes volna beszélni róluk. Ha egy ilyen üzletember nagy vagyonra tesz szert, többnyire nem tudja, mit kezdjen vele. Nehéz probléma lesz ez. Rockefeller ék intelligens módon adják ki pénzüket. Ezzel szemben Ford nem hisz a jótékonyságban. Az a meggyőződése, hogy mindenki vagyont szerezhet, ha eléggé megfeszíti erejét. Az Egyesült Államokban mindazok számára, akik dolgozni akarnak, egyenlők a kilátások. Csodálatraméltó műtárgyakat láthat az ember Fricknél, Widenernél, Havemayernél, Rockefellernél, Otto H. Kaimnál, Artur Sachsnál és másoknál. De ez csak néhány ember a sok dollármilliomos közül. Előfordul az is, hogy irodalomról és művészetről beszélhetünk ame rikai miliomosokkal, de csakis akkor, ha Amerikán kívül találkozunk velük. Amerikában a dollármilliomosokat teljesen lefoglalja gyáraik és sokezer munkásuk vezetése. György királyi herceg Fatiynál György királyi hercegnek, az angol király legifjabb fiának Hollywoodban tett látogatása szenzáció és egyúttal áldás volt a filmvárosra. Sok filmmüvésznő és több mozivállalkozó, aki már kissé lecsúszott volt, talpraállhatott attól a jó hírtől, amit szerzett neki a herceggel való együttlét. A legtöbb hiaisztna volt a látogatásból a hires, nevezetes Fattynak, aki mint mozimüvész, egy botrányos ügy miatt, amelybe keveredett, lehetetlenné vált és aztán különböző sikertelen kísérletezés után Hollywoodban mint vendéglős és bártulajdonos telepedett le. Az ő bárjába ismételten ellátogatott a királyi herceg. Mikor a hercegnek apja betegségének hírére haza kellett térnie, a hajón rádótáviratot kapott, amelyben hollywoodi barátnői érzékeny búcsút mondanak neki. A herceg szívélyes távirattal válaszolt. Az amerikai lapok mindezt azzal a bombasztikus kijelentéssel közlik, hogy a herceg látogatása jobban használt az angol-amerikai viszonynak, mint egy tucat diplomata jegyzéke.
