Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-04-21 / 16. szám - Fröschel, Georg: A hatalom kulcsa
Mit gyógyít Podébrady ? ? ? 1. Vergeringési szervek betegségeit: szívbajt még hibás szivkompenzáció esetében is, föíeg első fokosat. Szív- és tüdő asztmát, véredényelmeszesedést, magas vérnyomást, szivbajjal párosult vesebajt, szivelhájasodást, szivtágulást szividegbajokaf,- fertőző betegségek utáni szivfáradságot, vérkeringési zavarokat. 2. A diabetes minden alakját kivéve a súlyos eseteket. Köszvényf, elhájasodást, kisebb húgyhólyag-köveket és húgyhólyag-homokot. 3. Mindkét nem klimaktériumos állapotából folyó betegségeket. 4. Gyomorbajokat : gyomorsavtultengést, gyomortágulást, étvágytalanságot, krónikus gyomorhurutot, idült bélhurutot és alkoholisták hurutjait. 5. Betegségek utáni íábbadozást elősegít. 6. Légzőszervek hurutjait, kivéve a gümőkórosokat, krónikus náthát, hivatásból származó hurutokat és dohányosok hurutjait. 7. Idült börbajokat. Liehen ruber píanust, idült ekcémát, psoriasist, 8. Neurosist, neuraszténiát, kimerültséget, hajszoltságot. 9. x\öi bajokat, különösen lefolyt gyulladások után. A M.lI.Dr. Liben sky egyetemi tanár ve= zetése alatt álló betegvizsgáló es gyógyintézet egész éven át nyitva van. dalon csalatkozik. Én se viselkedtem vele szemben úgy, mint ahogy jó barátnőhöz illik. De ennek részben te voltál az oka. — Én? De hát mit tettél? — Nos, éppen ... éppen a csókra vonatkozólag ... —Mi van azzal a csókkal — szólt James türelmetlenül. — Vallomást kell tennem, kedvesem! Annak idején, utazásunk alatt úgy tűnt nekem, mintha kissé beleszerettél volna Hennybe. Láttam, nagyon tetszik neked. Nem voltam éppen nyugtalan, mert meg vagyok róla győződve, hogy engem szeretsz ... de mégis ... Kissé azért féltékeny voltam ... De már látom, hogy oktalan voltam ... ma már nevetek magamon és bevallom, akkor egy kis cselhez folyamodtam... Úgy gondolkodtam: ha James látni fogja, Marchandot oly intim szálak fűzik Hennyhez, hogy minden további nélkül meg meri csókolni egy alagutban, akkor nem fog többé 1 egyezkedni körülötte ... és az a csók ... — A csók? — Én csókoltam meg a saját kezemet. — Ó, te ravasz róka! — kiáltott fel James minden gondtól megszabadulva. Edith elégedetten nevetett saját ötletén s karját gyöngéden férje karjába fűzte. James Bright kedveskedve simította végig felesége haját. Boldog volt, mert Edith vallomása azt a bizonyosságot hozta meg neki, hogy mindkét asszony őt szereti. S ki törődött most már a szegény Marchand-nal? R hatalom kulcsa Regény — Irta: Georg Fröschel (14) Vagy a banknak kellett a gyilkosnak lennie, vagy pedig mégis természetes halállal múlt ki Lung professzor. De akkor ki hívta a tanárt a telefonhoz s ki tartotta fogva Jadwigát egy órán keresztül a liftben. Willovsky letette a már régen kialudt szivart s gondolataiba sülyedve elszunyókált. Csak az étkezőkocsi pincére riasztotta fel, amint jelentette, hogy a reggeli készen van. Kissé rendbehozta gyűrött ruháját s haját megfésülte, mielőtt elindult volna az étkezőbe. Ott éppen a levest tálalták. Willovsky kezében tartotta sapkáját s helyet keresett, midőn egy ismerős arccal találkozott tekintete a tükörben. Éva Drekiel asszony volt az, aki egy csésze buillont tartott ajkaihoz. A magántanár habozott egy pillanatig, közben azonban az asszony is megismerte már őt, odasietett, kezet csókolt s leült az asztalkához. — Mily meglepetés, nagyságos asszonyom! Hová méltóztatik utazni? — Hazautazom, doktor ur. Mentonból jövök. — Talán nem érezte ott jól magát? A gyönyörű kék szempár rámeredt Willovskyra, minttha azt kérdezné: mit érdeklődői? A magántanár elérzékenyedett. Visszaemlékezett, milyen körülmények között találkozott utoljára Éva asszonnyal: a haja fel volt bomolva és viaszsárga arccal, eszméletlen ül he vert az ágyon, öngyilkosságot kísérelt meg. Vájjon tudott-e arról a hölgy, hogy ő akkor ott volt? Alig volt most képes rá, hogy tovább vezesse a társalgás elejtett fonalát. — Maga oly furcsán néz rám, doktor ur, — törte meg a csendet Drekielné, — és csodálkozik azon, hogy ismét össze-vissza bolyongok a világban. De már teljesen egészséges vagyok! — Igen, igen, hallottam, hogy nagyságos asszony komolyan beteg volt. Az sszony méla mosollyal felelt: —• Miért próbál komédiázni, doktor ur? Tudom, hogy ismeri betegségem históriáját. Azt is tudom, hálásnak kell önnek llennem, mert főképp az ön érdeme, hogy most itt ülhetek a déli expresszben. Drekielné szavai oly fáradtan hangzottak el, mintha egy halott szájából jöttek volna. A fekete kávét ki sem itta még s már föl is kelt helyéről. így szólt: — Fáradt vagyok. De remélem, látjuk még egymást, hiszen még huszonnégy óráig utazunk egy vonatban. Willovsky az egyik nagy állomáson hagyta csak el az étkezőkocsit. Leszállt, hogy olvasnivalót vásároljon a pályaudvar könyvkereskedésében. Néhány szépfedelü francia regényt s két német könyvet vásárolt, mindkettőre cédula volt ragasztva: most jelent meg! Az egyik német könyv cimc ez volt: ,-,A német színpad“, szerzője Sokras volt, ezt a nevet ismert már az irodalmi folyóiratokból, a másik egy regény volt, „Rengeteg“ — irta Hektor Sarkos. A magántanár megörült, hogy barátja nevével találkozott a pályaudvari könyvesboltban. Úgy látszott, a könyv Willovsky utazásai alatt jelent meg, mert utolsó találkozásuknál Sarkos még semmit sem említett neki. Imádta ennek a görögnek a könyveit, akiről pedig személyesen valahogy mindig hadilábon állt. Egyhuzamban olvasta el a regényt s mire elkészült vele, bizony alkonyodott már a fülkében. Az elbeszélés erősen hatott rá, az alakok tovább éltek benne. Egy fiatal, egyszerűen öltözött leány belépése zavarta föl Willovsky gondolataiból. Drekielné komornája volt, aki
