Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-04-21 / 16. szám - Szenes Erzsi: Idegenben
A szlovenszkói társaságból. Jobbról: Friedmann Arnkldné, gyógyszerész neje, Igló. — Balról: Fülöp Gizi Rimaszombat. (Korányi felv.) A fütő rámeredt. Bajsza rángott. — Mi? Tiloson áll!... — Bemegyünk — hangzott nyugodtan. S odaállt a tüzszekrény elé, vértelen ajkait összeszoritotta, két kormos kezét ökölbe gyűrte. A fütö dermedten nézte. Aztán kihajolt a mellvéden. Köröskörül lámpák ragyogtak az esöfátyolon át. A szemafor karja lehajlott, piros lámpa himbálózott rajta a szélben s a pályatesten is, alig észrevehetően, a város lámpatengere előtt, ott égett egy finom, vérvörös pont, a pályán veszteglő vonat lámpája. A fütő egész testében remegett. Fogai összeverődtek. És csak nézte, nézte kimeredt szemmel azt a rettenetes, vérvörös foltot, ezt a vértengert, mozdulni se tudott. De a gép, a ringó kocsisorok rohantak tovább. Aztán világosság gyűlt benne. Beugrott, a vaskarhoz akart lépni. Arca eltorzult, szája odvasan mozgott... De a gépész sápadtan, hidegen, gúnyosan meredt rá. — No, gyáva! — szólt kegyetlenül. — A sors!... A sors állított ide ... Mi? ... A fütő kétségbeesve akart a torkának esni. Aztán megfordult, kihajolt a gépen. Egy pillanat volt már csak az összeütközésig, lent rohant a töltés. Most, most kellett volna azt az embert leütni, lelökni innen! De nem volt ereje hozzá. Nagy lélekzetet vett s elálló szívvel nézett le a töltésre. Nem mert leugrani. Fagyottan állt... Még látta a rettenetes véres csillagot, a megvillanó lámpasorokat, a gépészt, aztán esett, esett a végtelenségbe és szemei előtt sötétbe fordult az összeszakadó világ. IDEGENBEN Otthon még minden úgy van mint régen. Mintha a szomszédos szobában fiatal anyám járna lábujjhegyen s éberen figyelné nem sir-e fel a bölcsőben a gyermek? De itt idegenben, éjszaka, a hotelben ahol a szobák olyanok mint süket cellák hangosan sirhatok s téphetem magam. Jó ez igy kitörni tanuk nélkül egyedül mint felszabaduló ár elsöpörni magamban a legsúlyosabb köveket. Úgy szeretnék most a közeli ligetben bolyongani, de még inkább egy egészen távoli ligetben együtt bolyongani azoknak a leikeivel akiknek idegen hotelszobákban felvágott ereken át ömlött el a vérük s nem. szakadt meg értük senkinek sem a szive. Szenes Erzsi.
