Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-04-14 / 15. szám - Fröchel, Georg: A hatalom kulcsa
— Tudom, olyan ember vagyok, aki nem képes nagy problémákat megoldani, ehhez nincs szellemi erőm, arról is meggyőződtem, hogy a bank verhetetlen mindazok számára, akik a vak szerencsére bizzák magukat és vagyonukat. De azt is tudtam, a bank menthetetlenül ki van szolgáltatva annak, aki a nagy titkot birtokolja, a szisztémát. Gaston Laytéon ismét elnémult. Nagyon sötét volt már a gyönyörű, délszaki parkban. Valahol messze egy fülemüle énekelt. —• A szisztémát — ismételte Willovsky s homályos sejtelmek lettek benne úrrá. — ügy van, a szisztéma, mely tőrként fúródik a bank szivébe, mely a bankot és egész vagyonát menthetetlenül kiszolgáltatja a nagy felfedezőnek. Ez a felfedező nem lesz játékos, mert csak egy képletnek fog engedelmeskedni. Ebben a felfedezőben hittem tizennyolc éven keresztül. Nem akartam titkába behatolni, csak mellé szegődni s követni játékát. így akartam magam megbosszulni. — És azt hitte, hogy én...? — kérdezte Willovsky. — Tgen. Tegnap figyeltem a játékát, mely oly nyugodt, oly meggondolt és fölényes volt, mintha egy meghatározott szabály szerint igazodnék. Amint a bankjegyek halomba gyűltek ön előtt, elszédültem, azt hittem, ön megtalálta a titokzatos törvényt. Ma követtem játékát s vakon utánoztam tétéit, mert meg voltam győződve róla, hogy ön birtokolja a szisztémát. — Ha én nem tudom a módszert, akkor senki se tudja, mert biztos szisztéma nem létezik, — kiáltott a magántanár s hangjában izgalom remegett. — Ez a szisztéma létezik — szólt nyugodtan Laytéon.-—Nincs szisztéma! Minden előny a bank oldalán van. Aki a bank ellen játszik, annak muszáj veszíteni. — Igaza van, minden előny a bank oldalán van. A bank korlátlan tőke felett rendelkezik s nincsenek idegei. A bank végig kitart saját játékmódszere mellett, ezzel szemben nincs olyan játékos, aki örökké hü maradna játékelvéhez. A banké az az óriási előny is, hogy a párviadalt akkor hagyja abba, midőn a helyzet a legkedvezőbb ránézve, szóval, mikor a játékos minden pénzét elveszítette. A bank senkinek sem hitelez. De nincs oly játékos, aki akkor hagyná el a játéktermet, .mikor a maximális nyereség van a zsebében. Az is bölcs már, aki egyáltalában feláll nyereségnél s nem hajit ismét vissza mindent a csalóka szerencse üldözésében. — És hogy állíthatja ön, hogy van egy szisztéma, melynek alapján a játékosnak nyernie kell, mikor tudja, mily egyenlőtlen a két fél nyerési esélye? — Mert minden előny dacára, melyet a kaszinó vesz magának, az is egy vas-szabály érvénye alá tartozik, a valószínűség törvénye alá. Nem jöhetnek ki folyton fekete, sem vörös számok végtelen sorban, váltakozniok kell egy rejtelmes erő szerint, melyet mi véletlennek nevezünk. Végül kiegyenlítődnek. Ha valaki üstökön kapja ezt a titokzatos formulát s tudja, mikor kell emelnie, mikor kell csökkentenie tétjét, akkor legyőzte a véletlent s muszáj nyernie. — Ha lehetséges volna ezt a szabályt megtalálni, már régen megtalálták volna. De ez lehetetlen — szólt közbe Willovsky. Ámde Laytéon csendes nyugalommal válaszolt: — Én magam is felhozhatnék egyes módszereket, amiket értelmes fejek találtak ki s amelyek igen megközelitik a nagy szabályt, amelyek megsemmisítik a bank fölényét és az előnyök legnagyobb részét a játékos oldalára állítják. — Megközelíteni valamit annyit tesz, mint távolodni Éhem akar még megöregedni, □agy talán sokáig akarja az élet őszét éhezni? ‘Pikkor kezeltetni kell a szinbaját, nagy a uérkeringési szernek betegségeit, mert Siselt egyetemi tanár szerint a legtöbb esetben ezek az öregség betegségei: ‘Pl sziobajok és Dérkeringési szernek betegségeinek gyógyítására 9odébraby fürdő specializálta magát a dolog lényegétől — szólt most a magántanár —, meg vagyok róla győződve, hogy ezen a „majdnemen“ futnak zátonyra az összes kísérletezők, akik igy akarják a kaszinó vagyonát megtámadni. Egy ilyen tökéletlen szabályszerűség még inkább csábítja a játékost. Ezt saját káromon tanultam meg. A tökéletes szabály pedig lehetetlenség, agyrém. Nincs szisztéma! — S ha azt mondom önnek, hogy ez a képlet, melyet ön zavaros agyvelők fantázia-szüleményének tart, valóban meg van már találva? — Már megtalálták? — kérdezte Willovsky félig hitetlenül, félig csodálkozva. Gaston Laytéon igen lassan igy válaszolt: —- Már megtalálták. Van valaki, akinek birtokában van — a szisztéma. A szónak különös hangzása volt, amint átsuhogott a sötét éjszakán s Willovsky füléhez ért. A szisztéma! — Ki birtokolja? — kérdezte Willovsky dérmédten. — A nevét nem tudom — mondta Laytéon. — Egy német professzor, keskeny arca van és kék szemei. — Egy német professzor? — Igen. Hallgasson meg. Abban az esztendőben történt, mikor vagyonom utolsó roncsait hagytam itt, egyszer csak egy szerény külsejű férfi tűnt fel a játékasztalnál, kiejtése után Ítélve német volt. Ez az ember aránylag kis tőkével vette fel a küzdelmet a bankkal. Az első napokban fel se tűnt, dacára annak, hogy rendszeresen nyert naponta néhány ezer frankot. Csak én lettem figyelmes arra a hihetetlenül nyugodt és biztonságos módszerre, mellyel a német operált. Ez a férfi egy szép napon eltűnt. — Eltűnt?
