Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-04-14 / 15. szám - Fröchel, Georg: A hatalom kulcsa
A cambridge-oxfordi jubileumi evezősverseny, melyet egy millió Aguirre tábornok, a mexikói forradalmárok kivégzett vezetője. — Úgy van. Néhány napon át nyert párezer frankot, nyeresége később megnövekedett napi húsz-, harmincezer frankig, körülbelül egy héten át s akkor a német hirtelen eltűnt és senki sem tudta, hová. Mi öreg játékosok csak jóval később jöttünk rá, milyen nagy előnyei voltak a németnek a bankkal szemben s hogy bizony nem a játékosok ama fajtájából való volt, mint mi. Az öreg megpihent. Az emlékezés elfárasztotta. Majd folytatta: — Mi nyomoztattunk a német után. Hollétét nem tudtuk ugyan felderíteni, de azért nem volt teljesen eredménytelen a kutatás. Még a bank kulisszái mögé is elnyúltak akkor a mi csápjaink. Kiderült, hogy a bank az ismeretlennel szerződést kötött, melyben a német kötelezte magát soha többé a bank ellen nem játszani, titkát senkinek el nem árulni s mindezért a játékkaszinó egy millió frankos évjáradékot biztosított neki élete végéig. Willovsky fölállt, világosság cikkázott át agyán. — Milliós év járadékot, mondja ön? — Igen — válaszolta Laytéon, aki észre sem vette a magántanár izgalmát, — milliós évjáradékot. S mi lehetett a titok, melyet a németnek most már nem volt szabad senkinek sem elárulnia? Nekem és barátaimnak világos volt, hogy csak a szisztémáról lehetett szó, a biztos szisztémáról, mely a bank tönkretételét jelentette volna abban a pillanatban, hogy a világ tudomására jut. Az a német férfi birtokolta a titkos képletet. — Hány esztendő múlt el azóta? Pillanatnyi gondolkodás után válaszolt csak az öreg: —- Abban az esztendőben volt ez, mikor utolsó pénzemet elveszítettem, ennek tizennyolc éve van most. Willovskyben végképp kialakult a megismerés. A német férfi nem volt tehát más, mint Lung tanár. Amíg a magántanár összeráncolt homlokkal sétált a bűbájos délszaki éjszakában, a fehérszakállu vezérigazgató harsogó kacajjal dobta a listát, melyet titkára nyújtott át neki. — No, ebben a fickóban alaposan csalódtunk, — kiáltotta. — A magántanár ur egész ártalmatlan ember, tegnap csak óriási szerencséje volt. Kérem, szüntesse be a megtett intézkedéseket. Edmond Dúc jelentése megérkezett már? — Eddig még nem, vezérigazgató ur — felelte a titkár. X. A magántanár ismét a vonatban ült s hazafelé utazott. Meg volt róla győződve, hogy igen bölcsen cselekedett, midőn szökevény módjára hagyta ott Monté Carlót, anélkül, hogy mégegyszer felvette volna a küzdelmet a bank ellen. Most, hogy tudta, mily végzetes szerepet játszott a játékkaszinó a Lung-féle drámában, könnyű volt kitalálnia, hogy a bank az ő személyét különös figyelemben részesítette, őrültség volt a vezérigazgatóhoz menni s elbeszélni neki jövetele célját. Ma tudja már, mennyire érdekelve volt a bank Lung tanár körül, ma meg tudta már ítélni ezt a ballépését teljes horderejében. Most már azt is megértette, miért kapott éppen ő oly könnyen helyet a játékasztalnál, most megértette a fürkésző pillantásokat, melyekkel játékát kisérték. Azt világosan látta: ebben az ügyben a bank az ö ellensége. Lung professzornak egy olyan titok volt a birtokában, amivel minden pillanatban tönkretchette a bankot s ezenkívül egymillió frankjába került évenként a kaszinónak. A tanár halála nemcsak időkre elásta a titkot, de óriási anyagi előnyt is jelentett a banknak. És a bank egy olyan hatalmasság volt, melynek óriási erők álltak szolgálatában. A banknak nincs lelkiismerete s egy emberélettel több vagy kevesebb igazán nem játszott különös szerepet nála. Willovsky idegesen rágta szivarját. Voltak momentumok, melyek mégis az ellen szóltak, mintha a bank lett volna közvetlen vagy közvetett okozója a professzor halálának. Mert ha a játékkaszinó el akarta volna pusztítani Lungot, miért nem tette meg azt tizennyolc évvel azelőtt, mikor Lung tanár ismeretlen ember volt még, halála akkor nem keltett volna oly nagy feltűnést s a bank ezenkívül tizennyolc millió frankot takaríthatott volna meg. És mit jelentett a kérdés, melyet a vezérigazgató intézett hozzá félelemtől remegő hangon, vájjon biztos-e abban Willovsky, hogy Lung halála után csak egy Ihivatlan vendég kutatta át az okmányokat. Úgy látszott, mégis három párt küzdött ebben az ügyben. Lung professzor, a gyilkos és a montecarlói játékbank. (Folyt, (köv.)
