Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-04-14 / 15. szám - Heltai Jenő: Álmokháza
Különös barátság. A cica és a papagály a legszebb egyetértésben töltik el üres óráikat. szelencéiből bumóttal tömte meg orlyukát. Monsieur Guudet romantikus föllendüléssel Elemiknek vagy kis huncutnak nevezte üvegszemét, dédelgette és úgy beszélt hozzá, mint egy elkényeztetett kis kutyához. Noha kopasz, öreg ur volt már, az óra végén olykor cserkesz- és kirgiz-táncokat is lejtett. Hová lett Monsieur Gaudet? Egy szép napon eltűnt, neim mutatkozott többé, még a pénzét sem kérte ... meghalt, vagy megszökött, mielőtt Pétert a francia gramatika összes rejtelmeibe beavatta volna. Monsiuer Gaudet után megint testvéreit és-édesapját látta, vacsoránál ültek, a szobalány körülhordta a tálat. Édesapja mereven bámult maga elé, nem vette észre, hogy két nagy fia az asztal alatt a szobalány térdét fogdossa. A lány piros arccal, zavarodottan mosolygott, de nem mert szólni, Zsuzsának 'hívták, tót lány volt, rosszul beszélt magyarul és rövid ideig volt csak nálunk. Elküldték, mert az öregur aprópénzét lopkodta. A lány leugrott az emeletről és meghalt. Péter tudta, hogy nem a lány a tolvaj és idegenül nézett két bátyjára. Öt évig lakott odaát. Mi minden történt abban a szomorú lakásban ezalatt az öt év alatt! Sorbaállítani ezt a sok eseményt, pontosan egymáshoz illeszteni azt a millió kis részletet, amelyből úgy épül föl egy élet rajza, ahogy a gyermek rakja össze játékkockákból mindig ugyanazt a hat képet! Rendet teremteni az emlékek tengerében! Ha lehetne! Lehet a tenger hullámainak megparancsolni: most te tornyosodj föl, most te zuhanj a mélységbe, most ölelkezzetek össze és simuljatok el békésen, fodrotokat se lássam többé! Aztán elmosódott előtte minden. Eltűnt a kisfiú el az öregur, el mindenki. Csak a kopár ház maradt ott lefüggönyözött ablakaival, amelyek közönyösen, idegenül tűrték kutató tekintetét. Milyen furcsa is ránézni egy ablakra, amely mögött éltünk, nevettünk, sírtunk, szerettünk valaha; amely mögött édesanyánk meghalt, megcsalt a szeretőnk vagy gyermekünk született! 0 ezek az elárvult ablakok, amelyek mögül örökre elmentünk! Ezek a névtelen emléktáblák, ezek a jeltelen sírok, ezek a hangtalan följajdulások! Hány ilyen ablakon hajoltunk ki egy élet során, milyen uccákban, tereken, mindenféle városokban! Ki folytatta mögöttük az életet akkor, amikor mi abbahagytuk? Gondolt-e közülök egy is arra, ki élt itt előtte, ki jön utána? Gondolt-e csak egy is arra, hogy az ablaknak szeme van, a falnak füle, a padlónak szája; felelnek annak, aki tud a nyelvükön. Ki kiváncsi embertársára? Senki! Isten mindenki számára mindennap újra teremti a világot, első és egyetlen ember vagyunk benne! Karmel lehorgasztotta fejét. Hátat fordított az ablaknak. A házmesterné kíváncsian várta, hogy megszólaljon. — Kié ez a ház? — Egy ügyvédé, kérem. Vele kell megbeszélni a lakás bérletét. Winter Aladár dr., József ucca 74, ha nem tetszik elfelejteni a címet... Átadta neki egy cédulán a elmet. Az ügyvéd neve ismerősen hangzott. Karínéinak hamar eszébe jutott, hogy a legidősebb Wetter-lány is valami Winter nevű ügyvédhez ment férjhez. Talán éppen ehhez. Ez izgatta. Elhatározta, hogy nyomban fölkeresi és elintézi vele a lakás ügyét. Ha a ház eladó, megveszi. Éhez a házhoz nehi van legtöbb joga, ő nevezte el Álmokházának. ö ismeri legjobban, neki jelent legtöbbet. Pontosan úgy fogja berendezni, ahogyan Iczky grófnő idejében állt. Rózsaszínű, világoskék és halványzöld tapéták a falon. A kiis szalon sarkában a vitrin. És a vitrinben legelöl a legszebb porcellán-figura: Mirabella és Ulrik gróf. A hálószoba
