Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-03-17 / 11. szám - Tarka krónika • Karinthy Frigyes: Hölgyeim és uraim - Egri Viktor: Körhinta - Vozári Dezső: A negyedik dimenzió

TARKA KRÓNIKA

nem tudom, ioglalkozott-e már a világgazdaságtan ezzel a problémával, nekem ma jutott először eszembe és felhívom rá a figyelmüket, anélkül, hogy bárkinek jogos érdekét vagy üzletét bántani akarnám.

A télikabáíomat négy éve hordom, évente öt hónapig. Nagyon rendes kabát, háromszáz pengőbe került, mikor vettem.

Naponta átlag háromszor vetem le, különböző helyiségekben.

Miután minden helyiségben van úgynevezett ruhatár, az ember ijedten néz körül, szeretné a kabátját valahová eldugni. Az ember könnyedén odateszi maga mellé, egy másik székre, ha kávéházban van például —- színházban, moziban azt mondja az ember, „pardon, csak benézek egy percre44, bent aztán suttyomban leveti, ölébeiilteti a kabátot.

De ez mind csak ábránd, mert a ruhatár egy szervezett világintézmény és túljár az ember eszén, nem hagy magával kibabrálni. Mire körülnézel, mire egy szót váltasz valakivel, mire megiszol egy pohár vizet és elégedetten körülnézel, a kabát már eltűnt az oldalad mellől, mint a gyermek, akire nem vigyázott a nevelőnő — macskaléptekkel ott termett a kitanult kabátrabló, a ruhatáros-kisaszszony, aki csak arra várt, hogy elfordulj, az első óvatlan pillanatban elemelte a kabátot és már be is vitte a központi rablóbarlangba, a ruhatárba, a kabát helyén egy cédulát találsz, számmal, aminek jelentősége körülbelül annyi, mint a „fekete kéz“ hírhedt figyelmeztetése — az ön kabátja birtokunkban van és csak harminc vagy negyven fillér váltságdíj lejében vagyunk hajlandók visszaadni; ha pedig három napig nem jelentkezik, agyonlőjjük a kabátot.

Csak pontos számításaim eredményét közlöm.

E számítások szerint négy év alatt éppen kétszerannyit fizettem ki a kabátomért ruhatári dijakban, mint amennyibe a kabát került.

Ha az első ruhatári váltságdíjat nem fizetem ki, otthagyom a kabátom és újat veszek helyette — jobban járok.

Mit lehet ez ellen tenni?

Most már késő. Eső után köpenyeg.

Kabát helyett legközelebb ruhatárat fogok vásárolni.

Karinthy Frigyes.

K ÖR HINTA

Az olvasónak, aki nem ér rá, vagy nem áll módjában annyit böngészni az újságokban mint például egy hírrovatszerkesztőnek, egy csokor hirfurcsaságot tálalunk fel. Olaszországban erkölcstelennek lett bélyegezve a nyilvános csók és büntetés jár érte, amit a nászutasok figyelmébe ajánlunk! — Németországban ezidőszerint uj szekta alakult, mely tervbe vette a bigámia törvényesitését, (az alapítóknak alkalmasint jó tapasztalataik lehettek a házasságban, hogy nem elégednek meg egy asszonnyal!) — Berlinben egy bíróság enyhítő körülménynek tudta be a vádlott nő „faszcináló lényét“ (a törvényszéki pszichológia egy uj faktorral gazdagodott ezáltal). — Berlinben egyébként egy okkultista könyvkereskedés „asztrológiai alapelvekkel készült mágikus füstölőknek“ receptjeit hirdeti, mely szerint egészen egyéni füstölési módszerek léteznek, a kozmikus törvények és a csillagjárás szigorú szemmeltartásával, kívánatra házhoz szállítva a legváltozatosabb keverékekben, meghatározott napok és célok számára. De tudomásunk van egy „okkultista kutató intézetről“, ahol asztrológiai tanács jár minden életkörülményre, beszámítva a spekulációt, alkalmasint garantált, sorsjegynyerést is, ahol az idézett asztrológiai alapelvek szerint alkalmas házastársak kerestetnek házasulandóknak, szintén garantált boldogsági jótállással. — Berlinből azt is halljuk, hogy a filmcenzuránál fiatalkorúak is működnek, ha valamely filmnek fiatalkorúak részére való engedélyezése szóba kerül és ezek a fiatal szakértők vannak hivatva eldönteni, vájjon a, kérdéses film nem támadja-e meg a gyermekvilág erkölcseit!

Érdekesek a statisztikák is. így Berlinből jelentik, hogy Németországban az elmúlt esztendőben kereken 280.000 ember került lakat alá és a birodalom 4695 millió márka értékű alkoholt csúsztatott le szomjas torkán. Különböző baleseteknek az évben közel 24.000 ember esett áldozatul és egy berlini lap hozzáfűzi, hogy minden autó egy emberéletet követel, ami azonban roppant túlzás. Biztatóbb és barátságosabb már a szórakozásnak statisztikája. Eszerint 57.431 mozi létezik a világon, melyből Amerikára 22,000, Európára 27.338 esik, a szegény Afrika csak 640 mozival büszkélkedhetik. Az amerikai mozik egy évben háromnegyed milliárd dollárt vételeznek be, amivel szemben a színházak összbevétele ennek az összegnek csak a hatvanadrészét teszi ki. Alfréd Neumann Patriótája, -— a pesti színpadon Oroszország címmel ment a darab, — .1anningssal a főszerepben, egy hét alatt 51.417 dollár bevételt hozott, ami a dramatikusaink serkentésére szóljon.

Hollywoodból halljuk, hogy egy börtönfilm számára elbocsátott fegyen,cek szerződtettek az élethüség kedvéért, akinek keze alatt volt felügyelői működtek közre. És Amerikából azt is halljuk, hogy egy Chicago felett keringő repülőgépen hangos filmet mutattak be és a légi utasok gyönyörűségére automatikusan kapcsoló gramofonon egy egész operát játszottak le. Csak 36 duplalemez kellett, e célra és az utas, ha behunyta a szemét, a milánói Scalába képzelhette magát. Mindent az illúzióért és a kényelemért!

Egri Viktor.

A negyedik dimenzió

A világ materiális s csak kézzel fogható dolgokban hisz. Csak az létezik számára, amit érzékelni képes. Az ember bátorságot miméi, de titkos borzongással olvassa esténként az ágyban Edgár Allan Poe rémséges históriáit fekete macskákról és rejtelmes erőket hordozó férgekről.

Mitől rettegünk?

A pszichológusok már régen rájöttek, hogy csak egyféle félelem van: a halálfélelem. Minden szorongás ebből a nagy rezervoárból fakad, az elkerülhetetlen, de az időben előre meg nem határozott elmúlás tudata borsódzik végig gerincünkön, valahányszor szembekerülünk az ismeretlennel, a rejtelmessel, a megfoghatatlannal, valahányszor kinyújtjuk remegve tapogató ujjainkat a számunkra létező világból egy elképzelt negyedik dimenzióba. Brrr!

A kártyás, aki kabbalákban hisz, (a kabbala tulajdonképpen nem más, mint a talmud utolsó kötete, mely varázslatokról és titkos tudományokról szól) öntudatlanul is egy rejtelmes hatalom uszályhordozójává lett, akinek számára felborult a reális ember megnyugtató biztonságérzete, ok és okozat megdönthetetlen összefüggése.

De kabbalistának nem kell lenni hozzá, hogy az ember megdöbbenhessen gyakran a véletlen szeszélyes játékai fölött. Véletlen? Ez talán mégis túl kényelmes elintézése egy jelenvaló, de megnevezhetetlen természeti erőnek. Egy napon három különböző kávéházban a 89-es számot kapom a ruhatárban. A másodikban mosolygok rajta, a harmadikban a fejemet csóválom. Most aztán csóválja meg mindenki a fejét, mert ugyanaznap este a színházi ruhatárban is a 89-es ruhatári szám jutott nekem.

Kammerer, egy bécsi tudós, azonban tovább ment a fejcsóválásnál s a természetkutató exaktságával uj tantételt fogalmazott meg a „Das Gesetz dér Serie“ cimii lebilincselően érdekfeszitő könyvében. Kammerer szerint egyforma dolgok, jelenségek, események között bizonyos gravitáció áll fenn, a történések nem külön-külön, hanem sorozatosan, szériákban zajlanak le. A nagy titok, sajnos, ezzel sincs megoldva, csak tudományosan teszetős formát öltött az, amit a köznapi életben véletlennek, pechnek vagy disznószerencsének szoktunk mondani.

Hölgyeim és uraim