Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-03-17 / 11. szám - A Képes Hét gyermekszépségversenye
A Képes Hét gyermekszépségversenye: 1. Kocsis Babika, Érsekújvár. 2. Sobel Poldi, Szentgyörgy. 3. Rózsika, Párkány. 4. Jánoska Gyuri, Bazin. 5. Kocsis Babika, Érsekújvár. 6. Schwartz Évike és Picike, Bazin. 7. Túróczy Tibiké, Nagybégány. 8. Herskovics Gothika, Beregszász. 9. Mayer Gyurika, Eperjes. számítás arról győzte meg, hogy a vállalat, amely Lungnak évenként közel egymillió frankot fizetett ki, mindössze kétmilliónyi alaptőke felett rendelkezik. Ez az arány egészen hihetetlen volt még a laikus számára is. Lehetséges, hogy egy ilyen kis vállalat saját pénzéből fizethessen valakinek ily horribilis évjáradékot? Hiszen lehetséges, hogy Lung tanár felfedezett vasbányákat Északafrikában, de tőkések, akik ezt finanszírozták s pénzüket Afrika köveibe fektették, nem szoktak olyan idealisták lenni, hogy egy tudósnak élete végéig milliókat biztosítsanak, mely húszszorosát teszi ki saját nyereségüknek. Itt valami rejtély volt jelen. —Azt gondolja, szerezhetnék valahol információt e külföldi társaság felől? — kérdezte Willovsky. — Természetesen, — mondta Sarkos, — vannak ily intézetek, melyek a világ összes cégét ismerik. Nézze csak meg a címtárban! Pár perccel később az „Optimus“ nevű információs iroda felé tartott a magántanár s kis díjért megtudta, hogy a „Société Anonyme des Mines Nordafricaines“ egy harminc év óta létező kis bányatársaság, melynek Nyugatfranciaországban voltak kisebb bányái, úgy hogy nevét csak formaságnak kell tekinteni. Van ugyan egy kis vasbányája Északafrikában, de ennek üzemét évekkel ezelőtt beszüntették, miután nem fizetődött ki. Alaptőkéjük kétmillió frank s kötelezettségeiknek pontosan tesznek eleget, vezérigazgatója egy Jules Hoclie nevű ür, akinek irodája Párisban a Rue Rochefoucauld 52. szám alatt található meg. Willovsky föltevése tehát helyes volt. Lung nem tudományos kutatásainak köszönhette hatalmas vagyonát. Honnan kapta tehát évenként a milliót, melyet a bányatársaság mindenkor pontosan átutalt neki? A magántanár érezte, hogy először is erre a kérdésre kell feleletet találnia, ha meg akarja oldani a feladatot, melyet Jadwiga állított fel neki. Az iratok áttekintése így nem volt hiábavaló. Mit keresett az ismeretlen, aki a tanár halála után felnyitotta a végrendeletet? Midőn ezt a kérdést föltette magának, úgy érezte, hogy egy lépéssel előbbre jutott a titok megoldásában. Lehetségesnek tűnt fel előtte most már az a kombináció, hogy a betolakodó nem volt közönséges tolvaj, de ő is egy rejtély nyitjára akart rájönni. Hogy Lung professzor élete mögött titkok lappangtak, az most be volt bizonyítva. Honnan származtak a milliók, ha nem voltak tudományos kutatásának bérösszegei s miért igyekezett az elhunyt hosszú éveken át eredeti forrásukat eltitkolni? Csak egy ember tudhat e kérdésekre felelni, még pedig Jules Hoche vezérigazgató, Páris, Rue Rochefoucauld. El kell tehát Párisba utazni s ezt az urat kikérdezni. Lakásához ért; lassan ment fel a harmadik emeletre s egy kényelmes karszékbe ereszkedett, mely Íróasztala előtt állott. Ott feküdt még legutóbbi munkája, egy tanulmány Giotto freskóiról, ott feküdt úgy, ahogy néhány nap
