Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-03-17 / 11. szám - Farkas Imre: A gárdista
Tirpitz tengerhagy, a német flotta híres háborús vezetője, a napokban lett 80 éves. Fejes Terí, a budapesti operettprimadonna skíjöringre indul a tátrai Palace-szállodából. ANNA: Mert ez az ur a legnagyobb természetbúvárok egyike. AMELIE (még miiülig néz kifelé): Milyen szép, nagy darab trampli ember. ANNA (lelkendezve): Hogyne... különösen a madarakat tanulmányozza. ALBERT: A gárdisták ősidőktől fogva szeretik a pintyőkéket... (Az ablakhoz megy.) Gróf ur! (Visszafordul.) A személyes közlekedésnek ezúttal semmi akadálya a nagynénéd jelenlétében ... én elmegyek, Anna hercegnő, mert utálom, mikor egy ilyen gárdista összecsapja a csizmáját. Adio. (Mélyen meghajlik.) ANNA (szintén mélyen meghajlik). ALBERT (el. Pár pillanat szünet). Második jelenet Anna Mária, Amelie, a gárdista A GÁRDISTA (megjelenik. Szertartásoson): Gróf Paulsen Henrik Anna Mária hercegnőnek alázatosan bemutatkozik és kéri a kegyet, hogy a hercegnőt a déli lakosztályban tartózkodó s őrája várakozó uramhoz tisztelettel elkísérje. AMELIE (még mindig nézi): Gyönyörű, nagy darab mélák ember. ANNA: Gróf ur, - hadnagy ur — én azért kérettem önt, mert úgy tudom, hogy ön nagyon érdeklődik a nagy természet iránt. A GÁRDISTA: Én? ANNA: Üljön csak le, kérem... Tudom, hogy a repülés izgatja a fantáziáját... A GÁRDISTA: Nem, kérem, én gárdista vagyok. Nem is tudnék repülni ezekben a csizmákban. AMELIE (gyönyörködve): Gott, wie geistreich! ANNA: Csak ne szerénykedjék ... Az ön neve híres, mindenfelé ismeretes, az ön tudományos működése nyitott könyv előttünk . . . A GÁRDISTA: Ebbe bele fogok őrülni.. . ANNA: És én arra kérem, -— nekem nemsokára más gondjaim lesznek — én nem is tudom, hol kezdjem ... A GÁRDISTA: Talán, ha szabad kérnem, az elején. AMELIE: Nagyszerű ember! Tgazi tudós. ANNA: Arra kérem... mielőtt igent mondanék az ön urának, adjon nekem egy rövid kis leckeórát... Fussunk keresztül együtt az ornitológián. A GÁRDISTA: Min fussunk keresztül, kérem? ANNA: A madártanon. A GÁRDISTA: Bocsánat, hercegnő... miért éppen velem méltóztatik keresztülfutni ezen az izén? AMELIE: Milyen szerény, — igazi tudós. ANNA: Azért, — mert másképpen — értse meg — akarom! A GÁRDISTA: Leendő úrnőm óhaja nekem parancs. És én különben is a régi osztrák ármádiában szolgáltam. Ott pedig mindenki értett mindenhez. ANNA: Na lássa, ez már beszéd. Hát kezdjük. A GÁRDISTA: A madarakról? ANNA: Igen. A GÁRDISTA: Hát kérem ... Igen, a madarak. A madarak repülnek. Azért repülnek, mert szárnyuk van. AMELIE: Szenzációs. A GÁRDISTA: Néha vannak kilengések. Ilyen például a kétfejű sas. Ez olyan sas, amelyiknek két feje van és nagyon sok bajt csinált már világéletében. AMELIE (ásit): Milyen unalmasak az ilyen tudományos dolgok. A GÁRDISTA: Beszéljek talán a daruról, amelyik magasan repül és szépen szól? A cserebogárról, amelyik nem tudja, mikor lesz nyár? ANNA: Az nem madár. A GÁRDISTA: Az mindegy. Továbbá meg kell említenem, hogy: káka tövén költ a ruca, eresz alatt fészkel a fecske, darumadár útnak indul, sólyommadár fészket rakott a sziklán, hármat rikkantott már a rigó, erdő mélyén jártam, bábaszarkát láttam, galambok közt mehetnénk az esthajnali misére, Bozsemare libája, beúszott a Tiszába, ej, mi a kő, tyukanyó hát, de felvitte a kend dolgát, kakukmadár mondd meg nekem, hány évig él a kedvesem, a gólya, a gólya, mi bánatos, mi bús a nóta róla, daru, gém, daru, gém, szeress engem picikém, csókolózó gerlepárok úgy mulatnak rajtunk. AMELIE (feje a mellére hanyatlik. Elalszik). ANNA: Elég. Elég ebből az ostobaságból!
