Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-03-10 / 10. szám - Kosáryné Réz Lola: Iskolanővér
A tátraszéplaki skiversenyek. Hellmuth Scuster (német) az ötven kilométeres verseny után a célbaérkezik. Mazing Ella, észt énekesnő, sikerrel lépett föl a pozsonyi Toldy-Kör hangversenyén. szór i,s és megindult mellette. A fiatalember elvörösödött, de látta, hogy be kell engednie: kinyitotta előtte az ajtót. Odabenn Márta elhiilve állt meg. Hihetetlenül felforgatott szobában, egy halom matrac, ágynemű, ruha tetején ült egy szál ingben Mikucs Ilonka és Berti és kiabáltak: — Apuka! Már elérkeztünk Lisszabonba! Most hová utazzunk? A fiatalember letette a nadrágot, körülnézett, hol talál- i hatna egy üres széket, de nem volt sehol üres szék. Egyiken tálca állt, kávés edénnyel, másikon egy gyorsforraló, harmadikon egy pár lyukas cipő. A lyakas cipőt letette a fiatalember a földre, megtörülte a széket egy előkapott szoknyácskával s odatolta Márta elé. — Tessék, üljön le. Márta leült. Fejét a fiatalember felé fordította. Kérdés volt a tekintetében, ijedelem és csodálkozás. A fiatalember még jobban elpirult. Felsóhajtott. — Legjobb lesz, ha őszintén elmondok mindent -— kezdte. •— A dolog úgy áll, hogy három éve özvegy vagyok. Mostanig nálunk lakott egy nagynéniéin. Rendben tartotta a gyerekeket meg a lakást, főzött, miegyebet csinált, én nem tudom, de mindig rend volt, vagy legalább legtöbbnyire .... A gyerekek iskolába jártak. Szegény, öreg Janka néni a múlt hónapban kórházba került és meghalt. És én itt maradtam a két gyerekkel. A temetés sokba került a fizetésem kevés. A gyerekeknek rongyos a ruhájuk, a cipőjük, nem járhatnak iskolába ... Kértem egy heti szabadságot, hogy rendet csináljak itthon, de nem tudom miképpen, mindig nagyobb a rendetlenség ... Pedig már anynyit takarítottam, hogy a fejem szédül belé ... Nagyot sóhajtott megint. — Azt sem tudom, hogy a gyerekekkel mit csináljak. Varrom a ruhájukat, hát igy kell lenniök... Szégyenlem, de ha igy van ... Már három napja kínlódom ezzel a nadrággal s mindig újra lefejtem a foltot, mert valamiképpen nincs jól... Vinné a csuda az egész dolgot, csak ne lenne olyan nagyon szomorú .... Higyje el, hogy néha már ... Meigcsuklott a hangja. — De nem akarok szomorú lenni, mert akkor a gyerekek is mindjárt sírnak. Szegény anyjukat emlegetik. Pedig annak legalább jó dolga van már. Nem őt siratom ilyenkor, hanem a gyerekeket... Mi lesz a sorsuk igy, anya nélkül... Kis csend lett. A borzas fiatalember felállt, megint letette a nadrágot, egy zsebkendőt keresett a székeken, az asztalon és az asztal alatt, de nem talált, elővett hát valahonnan egy asztalkendőt és megtörülte a szemét. Márta is megtörülte a szemét, de ő a saját zsebkendőjével, ami ott volt a táskájában, rendesen összehajtogatva. — Istenem! — mondta szívből. — Édes Istenem! _így vagyunk, — mondta komoran Mikucs Ilonka és Berti apja és odaállt Márta elé. —- Gyerek voltam, mikor megházasodtam, az igaz, de nem bántam meg egész mostanáig, mert boldogok voltunk. Csak most... ez rettenetes. Márta felnézett rá és elmosolyodott. — Még most is gyerek ez az ember, — gondolta magában. — Nagy gyerek szegény. Gondoskodni kell róla. — Mi a foglalkozása? Mikucs még jobban elvörösödött. És most Márta szinte megijedt. Mert eszébe jutott, hogy olvasott már verseket ezzel az aláírással. És könyvet is látott, amit Mikucs Bertalan irt, Csak nem ... A fiatalember elfordult és jobban lehajtotta a fejét, hogy Márta az arcát ne is láthassa. — Most egy irodában dolgozom, — mondta csendesen aztán. Márta felállt a helyéről. A hangjában elhatározás volt, amint ötödször is mondta: — Én az iskolanővér vagyok és a gyermekek miatt jöttem ... Kérem, meg kell beszélnünk a dolgot, a gyermekeknek iskolába kell járniok. Először is rendbe kell hozni a ruhájukat. Adja, kérem ide azt a nadrágot, én majd megcsinálom, addig keresse elő a kislány ruháit. Ilonka, Berti, öltözzetek fel, de hamar! Szinte lázas munkavágy vett erőt Mártán. Kipirult arccal kezdett sürgölődni. A nadrágnak kék foltot keresett s pompás asszony! ösztönnel találomra benyúlt az éjjeli szekrény fiókjába s ki is vett belőle egy daráb kék szövetet. Mialatt a gyerekek felöltöztek s a lyukas cipőt a lábukra húzták, már meg is varrta a nadrágot. Ugyancsak gomb került Ilonka mellénykéjére is. Bámulatosan rövid idő alatt készen lettek a gyermekek. — Most rendet fogunk csinálni, — mondta Márta. •— Ide hallgassatok, gyerekek! Ti segíteni fogtok nekem. Apukátok addig kimegy a konyhába és ... Odanézett Mikucs felé s kicsit elmosolyodott. — És megfésülködiik.
