Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-03-10 / 10. szám - Egri Viktor: Floris megunta a háborut

FL0R15 (DESLlNTfi fi HRBORUT

Irta: EGRI UIKTOR

A veteránok forralt bor mellett melegedtek a Sárga rigóban. Voltak vagy tizein, a szorosabb asztaltársaság, különféle szerzet valahány és ha igy szombatonként összeültek, többnyire adógondokról vagy más hasonló békevilágbeli nyomorúságról folyt a szó. Mert az az idő régen eljárt a fejük felett, amikor még keletje volt az ujsüttetü Háry Jánosoknak, amikor még lehetett sebeket kanalazgatni vagy valami roham emlékét idézgetni szörnyű harcias nekibuzdulással. Benn úsztak nyakig a békevilág lassú sodrában, akadt abban is elég baj, ami felett jó volt igy néha bor mellett, szortyogó pipák füstjében eltűnődni, elmélkedni és lecsöndesült vérrel vitázni.

A tiz éves jubileum táján azonban, amikor a vinkó fahéjszago'san és forrón került a piros abroszra, megint akadt néhány visszajáró gondolat és több szó esett a háborúi ól.

Rezsucha pékmester elégedetlen volt. Bankétot akart, urasat ,cigányzenével, amolyan bálfélét, aminő a tiz évvel azelőtt volt, amikor megtértek és először ültek össze a Sárga rigóban. Urasan kellett volna megcsinálni, nem sajnálva garast, mert mégis nagy eset volt, hogy ép bőrrel kikeveredtek a bajból.

Flóris értetlenül rázta széthulló üstökét. Minek ide uras cécó? Meg az, hogy éppen tiz esztendeje keveredtek volna ki abból a feneketlen véres nyavalyából! Lesz az több is, ami öt illeti. Majd tizenkét esztendő, ha jól összeadja.

És odafordult a szomszédjához, Bilcsik pedellushoz.

— Nekem megvolt a jubéleomom. Régen volt, lesz vagy két éve... Mert én már tizenhatban odavágtam nekik, nekem már akkor doszt volt!

A hangsúly kedvéért nagyot csapott az asztalra.

— Mert én már akkor meguntam a háborút!

Ez uj volt és meglepő, ez a kijelentés, hogy Flóris megunta a háborút és az öklös pecsét az asztalon, hogy két teli pohár nyomban feldült.

Előbb csak Bilcsik pedellus hegyezte a füleit, aztán az egész asztal.

— Hogy volt az azzal a megunással? •— meresztette rá a pedellus füstmarta savó szemeit.

Úgy volt, amint a beszéd folyamán kiderült, hogy Flórisnak akkor már kozák pika járt a tüdejében, olasz gránát szedte le a húst a jobbik combjáról, összevarrták, megfoltozták, jó pirosra kihizlalták és küldték volna vissza a Doberdóra a huszonhetediik menettel, mert úgy volt az akkoriban, hogy akire kereszt került, az hordhatta, miig kidőlt alatta. Ebből pedig Flóris nem kért, a hősi halálból elég volt kétszer a szele.

Bilcsik pedellus borgőzös agyában némi világosság derengett. Milyen ravasz róka ez a Flóris ... hehehe ... azt mondja, hogy megunta a háborút... pedig azt úgy köll érteni, hogy dekkolt az öreg cimbora.

— Kicsit korán mentél a lógósok közé, te Flóris! —

Nálunk még rideg a tél, de a déli Alpesek délfelé nyíló völgyeiben — Merán körül — már virágzanak a fák.