Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-03-03 / 9. szám - Társaság, divat • Divatlevél
la,tót, amely arra kötelező és a legszerencsétlenebb módon keltik bennünk az élmények elsősorban azokat a hagyományos gondolatokat. A megcsalt férj csak nevetségesen hathat, — ami mindenképpen hamis, és az asszony, aki első Ízben adja oda magát szeretőjének, az irodalmi hagyománynak tartozik avval, hogy siránkozva dadogja, hogy el van veszve és jajgasson gyermekei sorsán ... Sok év kell még ahhoz, hogy mindezekből kiszabaduljunk és önmagunkat megtaláljuk. Régtől fogva nem vagyunk egyebek, mint regényhőseink hasonmásai, akik általunk cselekszenek és beszélnek. Már meg sem különböztetjük azt, amit tőlük vettünk kölcsön, attól, ami a sajátunk. És ezekről a regényhősökről kimondhatjuk az axiómát: Minél többet köszönnek a szerző képzeletének és minél kevésbé vették őket a való életből, annál nagyobb lesz a hatás, melyet keltenek. TÁRSASÁG, DIVAT Dioatleoél Paris, február vége. A párisi nagy divatcégek szalonjainak élete semmivel sem különbözik az előkelő klubok vagy fogadóestélyek életétől. A divatbemutatók nemcsak a látványosságnak nincsenek hiján, de a szórakozás örömeinek sem. Jobban vigyáznak itt a műsorra, mint akár a revüszinházak vezetősége, hogy az érdeklődés pillanatra se lankadhasson és pillanatig se legyen unalmas a sok száz modell bemutatása. Internacionális közönség hullámzik ezekben a szalonokban s egy theatre parée közönsége nem lehet elegánsabb, mint itt a vevők és a kiváncsiak serege. A hölgyek a legragyogóbb estélyi ruhákban pompáznak, a férfiak frakkban és livrés inasok hordják fel a legjobb francia pezsgőt és az Ínyenc falatokkal dús szendvicseket. És a legjobb párisi revük nem adnak annyi szenzációt és nem váltanak ki annyi kíváncsiságot, mint itt az uj kreációk, lélekzetvisszafojtva, méltóságos csöndben, áhítattal figyel a közönség minden nuancera s mint valami csodálatos misztériumot, úgy lesi az uj divat megszületését. Az elmúlt napokban a legtöbb párisi szalonban lezajlott az uj tavaszi és nyári modellek bemutatása. Az uj kollekciókat számtalan, fantáziadus detail jellemzi, ezeknek a detailoknak egészen különleges charmejuk van. Igen, az uj divat csak detailaiban uj, de ezeket az apró változásokat, ezt az ezer semmiséget nem lehet lebecsülni, mert szinte egy csapásra megváltoztatták a divat eddigi képét. A legkarakterisztikusabb, hogy minden ruha több darabból áll, még a pijamához is egy köpeny járul, amelynél a széles ujjak tűnnek fel. Csipke- és selyemruhák elképzelhetetlenek inegfelelö köpeny nélkül. Nagyon divatosak és nagy szerepet játszanak ismét a bolerok, amelyek most arra is jók, hogy elrejtsék a kicsit feljebb került csípővonalat, különösen az ó-francia parasztviseletre emlékeztető „baszk-aljak“-nál. A szövet- és sportruháknál még mindig elmaradhatatlan a már obiigát sál. Egészen uj ötlet, hogy a tavaszi kabátok nem záródnak gombbal és úgy sem hordják őket mint a bundákat szokás, hanem egy szallagpánttal vannak körülfogva és elől teljesen nyitottak. Egyébként a szallagdiszek ezerféle változatban láthatók, a galléron, a háton, a vállon, a virágdíszeket helyettesítik. A gallérok sálszerüen fogják körül a kivágást, az elálló „medici-gallérok“ vörösrókaprémből, hermelinből, vagy kékesszürke prémből készülnek. A domináló szin a kék minden árnyalatban, különösen az üde égszínkék és a királykék, mellette a piros, zöld, fehér, fekete színek vezetnek. Sok komplet a francia trikolór (kék-fehér-piros) színeiben készül. A babos és aprópettyes kelméket ezidén a mezők virágaival ékes selymek váltják fel. A nagy estélyi ruhák nagymintás vagy nagyvirágos crep georgetteből és csipkeszövetből készülnek. Worthnál a legújabb szenzáció a „cocktail-ruha“. Elbájoló, remek ruhadarab ez, félhang a divat zenéjében — ott áll a nagy estélyi ruha és a délutáni ruha között. Hogy miért cocktail-ruha? Mert a five o cloock alatt gyakran nem ötórai teát értenek ma, de egyre inkább ötórai cocktail-t. Worthnál egyébként egy fehér bársonyból készült estélyi ruha keltette a legnagyobb feltűnést, amelynek egyetlen éke egy öv volt — hihetetlenül hangzik, de igy van —- fekete márvány díszítéssel. Az estélyi ruhák gyakori díszei a gyöngyfüzérek, amelyek úgy hatnak, mint az apácaruhák rózsafüzérei. A középkorra emlékeztetnek és a lovagkor varázsát hozzák vissza azok a kis capek, amelyeket félvállra vetve viselnek a hölgyek, egy szallagpánttal vannak a másik válthoz erősítve és a bélésük bíborvörös vagy élénk kék panne. A kis gallérok divatjában egyre praktikusabbak és ötletesebbek a formák. A legötletesebb az a gallérforma, amely három célt is szolgálhat, elöl mint plasztron, hátul mint kapucinusgallér és az aljra rágombolva, olyasmi disz, mint a volánt. Nem kevésbé uj és fantasztikus, hogy mig a ruha egyik ujja a csuklóig ér, a másik csak könyökig és a könyöktől itt egy volánt szalad a csuklóig. A legkülönösebb kísérlet azonban a „változó ruha“, amelyben a divathölgy egy este folyamán három változatban jelenhet meg. Ez a ruha három különböző szinti lehelletkönnyü crep georgettből készült ruhából áll, a színeket tetszés szerint lehet változtatni, csak éppen át kell öltözni. Ismerve a hölgyeket, ez a színjátszó és szinváltozó ruha aligha marad kísérlet, valószínű, hogy nagy sikere és aktív szerepe lesz az uj szezonban. A változó divat és a változó női szépség Az első pillanatra szinte paradoxonnak látszik, valójában azonban nagyon könynyen bebizonyítható, hogy a nő testének részletszépségeit egész alakjának harmóniája, egészséges, beteges, vagy jól fejlett volta, mindig a divatban, annak változataiban, esztelen kilengéseiben, vagy egészséges józanságában lelte a magyarázatát. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a körülmény, hogy a nő testén mindig az a rész volt a legszebb, amit a divat a legjobban kiemelt, vagyis előtérbe tolt és mindig az satnyult el a legjobban, ami a divatszeszély miatt nem volt kitéve a közfigyelemnek. Ezért volt a reneszánsz valamennyi asszonyának szép karja, válla és melle, mert az állandó mély dekoltázs miatt a nőnek minden eszközt fel kellett használnia arra, hogy testének ezek a szabadon maradt részei minden téren megfeleljenek a szépsége követelményeinek. Éppúgy ennek a felfogásnak ellenkezője miatt satnyult el a „rokokónő“ haja s lett begörbült mellkasa, mert az állandó paróka miatt a haj levegötlenségre és gondozatlanságra, a felsőtest mértéktelen befűzése miatt a mellkas, a bordák és az alatuk lévő belső szervek elsatnyulásra ítéltettek. S ugyanezért, ■— bármit beszéljenek is a divat ellenségei — van a mai nőnek szép lába, hajlékony, karcsú teste, formás keze és tökéletesen ápolt haja. Anyáink és nagyanyáink lába a tizenöt-, tizenhatéves kortól kezdve láthatatlanná vált a világ számára a földetseprő bő szoknyák alatt. Csoda-e hát, ha megfeledkeztek róla s ha eszük ágába sem jutott meggátolni az olyan sok női lábon mutatkozó viszértágulást és dagadt bokát? Kinek jutott eszébe akkor gumiharisnyát hordani? Ki masszírozta a bokáját? Ki csavart rá éjszakára nedves pólyát, hogy karcsúságát megőrizze egész nagymamakorig? Senki... S az eredmény? Rossz, ruganyosságnélküli járás, a gyors elfáradás, nem egyszer felpattanó viszerek és csúnya, formátlan bokák. Éppen igy vagyunk a többivel is. A mai egyenesvonalu, egyszerű ruhák hibátlan testet, erőteljes karcsúságot, széles vállat, keskeny csípőt követelnek. Nem lehet hát nemtörődömnek lenni, ma sportolni, sétálni, tornászni kell s azon kell lenni, hogy az alak minden segédeszköz nélkül is tökéletes formát mutasson. Hogy ez a külső alapfeltétel tulajdonképpen az egészség kiinduló pontja s hogy ennek a letagadhatatlan ténynek köszönhetjük a mai nőgeneráció egészséges, sporttal edzett, harmonikus szépségét, az kézenfekvő dolog.
