Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-03-03 / 9. szám - Moly Tamás: Egy varieté-szám
riilt elő. Odamutatta a közönségnek. Nem hiszem, hogy valami sokan csodálkoztak a piros golyó megjelenésién. A bűvész nagyszerűen csinálta a munkáját. Tapsoltam. A körülöttem ülök elcsodálkozva néztek reám. Talán lenéztek, buta vidékinek gondolhattak, amiért ezt megtapsoltam. A frakkos ur most odamutatta a golyót a közönségnek és mindenki láthatta, hogy ez egy golyó és nem több. Hirtelen billenő mozdulatot tett a kezével s amikor felénk tartotta a keze hátát, amint a négy ujját szétterpesztve tartotta, két-két ujja között a hüvelykujját elnyújtva, annak nem jutott szerep ezúttal — összesen három golyó piroslott. Egyszerre csak három golyó volt a kezében, az imént meg csak egy. Honnan vette? Honnan szedte elő boszorkányos ügyességgel?! Nagyon tetszett nékem ez a fordulat s nem rösteltem s ennek kifejezést is adtam: tapsoltam. Itt-ott néhányan velem tapsoltak. A nagy többség körülöttem illő kis része idegenkedve nézett reám. A frakkos ur meghajtotta magát. A ketrecben a majom nyugtalan volt és rosszkedvű. Azt hiszem, a nézők jórésze a majmot figyelte. A frakkos ur most billentett a kezével s a három golyó közül kettő eltűnt; ujjai között egy golyó maradt. Csak a jobb kezével végezte mutatványát, bal keze csöndesen lógott alá, mintha -semmi köze se lenne az egészhez. Megmutatta azt az egy golyót s újra billentett s ujjai között megint ott volt a három golyó. Most elhelyezte őket a táblán, belerakta a golyókat a számukra készült nyílásba. Tapsoltam, Velem tapsolt néhány jólelktt ember, aki azonban nem hiszem, hogy tudta, micsoda káprázatosán nehéz mutatványt látott. A frakkos ur meghajtotta magát, közönyösen, hidegen, A majom a ketrecben ugrált ide-oda s úgy hatott, mintha ki szeretne onnan jutni. A frakkos ur tovább varázsolta elő a golyókat a semmiből s most már nem tartott szünetet a piros golyók felbukkanása után, hanem odarakta őket a táblára mind; a tucat hamarosan együtt volt. A közönség felé fordult, egy csöndes kézmozdulattal rámutatott a táblára s meghajtotta magát régi jó szokás szerint. Ez a mutatvány nagyon megfogott engem; nem tudtam magyarázatát, nem tudtam, a frakkos ezt hogyan csinálja, de tisztában voltam vele, hogy ez igen nehéz, mert ezek a teljesen sima golyók nagyon könnyen kicsúszhatnak az ujjai közül. Lelkesen tapsoltam, ami nem tudta megduzzasztani a gyér tenyércsattogást, mely most felhangzott. A közönség azon nevetett és mulatott, hogy a ketrecben a frakkos majom milyen indulatos és nyugtalan. Az inas most kivitte a táblát a golyókkal s behozott egy asztalkát. Az asztalkán tányér volt s a tányéron egy jókora gombóc, mellette kés, villa. A frakkos ur előre jött, szerényen meghajtotta magát s az asztalkához lépett. Fölvette a villát s beleszarta a gombócba s a kést is megmutatta. amint illik, a közönségnek. Azután a villát, kést és gombócot kezdte hajigálni egymásután föl a levegőbe, ahogyan ezt zsonglőrök már évtizedek óta csinálják. Hajigál'ta a három tárgyat egymás után; egyre magasabbra. Egyszerre csak a gombócot hajította fel újra, utána -a kést, mely a gombócot ketté szelte a levegőben s a zsonglőr jobb kezébe hullt; a villa belefuródott a levegőben a gombóc egyik felébe, felszurva hullt le s így kapta el a zsonglőr a villa nyelét s a kezében lévő kés hegyével a gombóc másik felét. Nagyszerű ötlet volt ez, bravúrosan megvalósítva. A frakkos ur meghajtotta magát s én persze gyönyörrel tapsoltam pirosra a tenyeremet; a közönség egy része immel-ámmal velem tartott, a nagyja meg a majomban gyönyörködött, mely türelmetlen volt s unta ezt a mutatványt, legalább úgy látszott. A frakkos ur meghajtotta magát s kiment a színpadról. A függöny összeesapódott. Én őszinte meggyőződéssel tapsoltam s velem együtt hátul a jegyszedők, hogy a tetszés megnyilvánulása mutatósabb legyen. A frakkos ur most megjelent a függöny előtt, meghajtotta magát és igy 'szólt: Hölgyeim és Uraim! őszintén sajnálom, hogy mutatványaim nem arattak ma este nagyobb sikert és meghajtok az önök igazságos ítélete előtt. Nem Ígérhetem meg, hogy holnap érdekesebb, izgalmasabb muta-tányokkal igyekszem elnyerni az önök nagyrabecsült tetszését, mert megvallom őszintén, ennél többet vagy mást, jobbat nem tudok. Hogy mennyire igazuk van önöknek, amikor nem lelkesednek azért, amit láttak, ezt bizonyítja az a körülmény, hogy John, évek óta a barátom, a majom, melyet a ketrecében láttak, addig volt nézője szerény művészeteimnek, míg eltanulta s most már kollégám lett. Nyugtalan és ingerült, amikor én produkálom magamat, mert neki az a vágya, hogy ő mutassa be a mélyen tisztelt közönség előtt tudását és művészetét. Engedjék meg tehát, hogy barátomat, kollégámat és szerencsés vetélytársamat, Johnt szives figyelmükbe ajánljam. A frakkos ur most meghajtotta magát és eltűnt a függöny mögött. A zenekar rázendített egy egészen kurta kis nótára. A függöny szétlebbent A ketrec a majommal kissé előbbre került a színpad elejére. A frakkos ur hozta a táblát és betolta a ketrecbe. A majom nyugtalanul izgett-mozgott. A frakkos ur szólt hozzá halkan, hogy mit, azt nem lehetett érteni. A majom végre otromba, furcsa, befelé görbülő mozdulattal kinyújtotta a karját. A frakkos ur szólt újra s a majom próbálta felgyürni a kabátja ujját, ami nem sikerült neki s erre feilzugott a taps. Aztán kinyújtotta a jobb kezét, illegotte egy kissé, esetlenül, de tény az, hogy egyszerre csak ott volt az ujjai között a piros billiárd golyó. Ránézett, mint Engedjék meg, hogy barátomat és szerencsés vetélytársamat, Johnt szives figyelmükbe ajánljam.
