Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-01-06 / 1. szám - Tarka krónika • Karinthy Frigyes: Hölgyeim és uraim - Az erősebb "gyönge nem" - Erzsébet királynő ékszerei
Tarka krónika Hölgyeim és uraim No igen, hiszen az kétségtelen, hogy nehéz időket élünk, gazdasági válság, anyagi válság, társadalmi válság, drágaság, pangás és egyéb komor kisértetek. És mégis, és éppen ezért, makacsul ragaszkodom régi optimizmusomhoz, ahhoz a gyógyíthatatlan rögeszmémhez, hogy mindez felfogás dolga, viszonylagos állapot, — hogy a viljg sorát, emberek egyéni boldogságát nem ezek határozzák meg, hanem az a belső erő, aminek hiányában boldogtalanok lehetünk a legnagyobb külső jólét közepeit — aminek birtokában — a körülményekhez képest — kitűnő hangulatban lehetünk az akasztófa alatt. Ez a hajlandóság az oka, hogy személy szerint is szenvedélyesen vonzódom a belső derűt árasztó bölcsesség ritka képviselőihez. Főképpen Kázmérhozr mindig mosolygó, drága öreg barátunkhoz, akinek fehér szakálla, szokráteszi nyugalma annyiszor vigasztalt meg, mikor zaklatott lélekkel ültem le mellé, kávéházi törzsasztalához, ahol mindig ott találod, a nap bármely szakában, békésen szivarozva. — Ugyan, ne panaszkodj folyton - bólogatott mosolyogva, miután türelmesen végighallgatta kitöréseimet, hogy ezt nem lehet kibírni —- egyszerűen arról van szó, hogy nem tudod beosztani a pénzedet. Én kevesebbet keresek nálad, ugyanennyi kiadásom van és mégis gyönyörűen meg tudok élni. — Hát hogy csinálod? Mondd meg. Mennyit keresel egy hónapban például? — Kerek százötven pengőt. Egy krajcárral se többet. — És ebből meg tudsz élni? Az lehetetlen! — Az ám, lehetetlen annak, aki nem ért a beosztáshoz. Én ezt a kicsi pénzt úgy be tudtam osztani, ebben a hónapban is, hogy nemcsak megéltem, de kifizettem néhány apróbb adósságot, vettem két teljes öltözet ruhát és még maradt is belőle. — Ugyan, ne bolondozz már — csapd be a ... Hogy csináltad ezt? — Nagyon egyszerűen. Tanulhatsz. Negyven pengőért vettem egy sorsjegyet: egy hét múlva kihúzták ötszáz pengővel. Hatvan pengővel kimentem a lóversenyre és megjátszottam Fogdmeget. Platzra tízszeres pénzt fizetett. Harminc pengőt feltettem kártyán és benthagytam háromszor. Az kétszáznegyven. Na ugye, eddig csak százharminc ment el a fizetésemből és már megvan a két ruha, a megélhetés, az adósság. Még maradt busz pengőm, cigarettára abból a százötvenből. így kell azt csinálni fiam — csakhogy ehhez tudni kell takarékoskodni. * ehhez mit szólnak, a berlini professzor elbocsátotta házvezető kisasszonyát, mert az illető kisasszony szórakozottságában. hogyis mondjam. ..minden nélkül“ hozta be reggel a kávét — a professzor nyilván a kávét gondolta ..minden nélkül“, a kisasszony azonban lehet, hogy önmagára értette, ő jött be .,minden nélkül“, vagyis meztelenül, vagy ahogy finoman mondják, Éva-kosztümben. A tanár felháborodott, a kisasszony pörölt, a bíróság a tanárnak adott igazat. Valószínű, hogy mindaháromnak igaza v an. A tanárnak, a kisasszonynak, a bíróságnak. És aki azt mondja, hogy mindaháromnak nem lehet igaza — ha már benne vagyunk, annak is igaza van. A tanár felfogása kétségkívül a legkevésbé népszerű. Kezdünk hozzászokni, hogy a teljes és részleges női meztelenség mindig és mindenképpen kívánatos végcélja a társadalom fejlődésének — legalább a férfitársadalom szempontjából. Korunk miivészlelkű gyermeke kezdi már meg sem érteni azt a különcöt, aki ragaszkodik hozzá, hogy a hölgyek ne legyenek meztelenek, vagy mondjuk óvatosabban, ne olyankor legyenek meztelenek, mikor nekik tetszik. Más szóval: a női meztelenséget ne az inspirálja, hogy őnagysága meg akarja mutatni magát, hanem az, hogy én látni akarom. A kisasszonynak abban van igaza, hogy ezt neki senki se mondta. Ö azt látja, hogy a meztelenség olyan érték, amire mindig akad méltányló megértés. Ha végignézi a képes lapokat, meztelen nők tömegét látja az elismerés és rajongás és ünnepeltetés csúcsán. A bíróság véleményét viszont az az — egyre homályosuk.) — egészséges felfogás támogatja, hogy a női meztelenség, természeténél fogva, nem képezheti nyilvános ünnepeltetés tárgyát, mint például egy több példányban megjelenő remekmű, vagy osztható és szorozható gondolat — lévén a legünnepeltebb nő is egyetlen példány, amit, ennélfogva, egyetlen férfi ünnepelhet csak méltó módon ■ a többi legfeljebb irigyelheti azt az egyet, ha kedve tartja. A meztelenség magánügy. De nem annak a magánügye, aki meztelen. Sokkal inkább azé, aki látja. És abba a magánügyembe, hogy akarok-e meztelenséget látni, nem avatkozhat bele a legszebb meztelen nő se. Karinthy Frigyes. Rz erősebb „gyönge nem ' A „gyöngébb nem“-ről szóló régi tétel is lomtárba került immár: ez legyen állítólag az emberiség egyik legnagyobb tévedése. Ezt nemcsak egy-egy boxbajnoknő elképesztő teljesítményéből állapíthatjuk meg, de teljesen megbízható tudományos kísérletekkel is. Egy amerikai tudós éveken át kutatta hangyaszorgalommal a nemiség és egészség közti összefüggéseket. E munkásság eredménye egyenesen korszakalkotó, annál inkább, mert évszázadok óta hozzászoktunk, hogy a nőket valahogy több gyöngédség és védelem illeti. A női emancipáció, valamint a modern asszony forradalmi mozgalmai sokat változtattak ezen ugyan, ámde a középkori lovagiasság nagyjában még ma is létezik. Még mindig vannak a nőnek apró előjogai, melyekből nem enged. Milyen jogon? A felelet, ha nem is nevetséges, de illogikus: a gyöngébb jogán. Most azonban, miután a tudós Cumming professzor szappanbuboréknak bélyegezte ezt a régi gyöngeségi teóriát s a tudományos elme exaktságával hoz fel komoly bizonyítékokat állítása mellett, bátran vallhatjuk eddigi túlzott udvariaskodásunkat nőkkel szemben a világtörténelem legnagyobb baklövésének. Föltételezzük, hogy e téren egészen uj korszak veszi majd kezdetét. Ezentúl elvárjuk, hogy a kíséretünkben levő hölgyek fölsegitsék kabátjainkat, ha szivart veszünk a szánkba. gyufával sietnek elő és igy tovább, a recept a régi, csak a páciens változott. Valószínű, hogy ezek a változások nem esnek majd jól az asszonyoknak s igy kétséges, életbelépnek-e egyáltalában. A férfiak egész társadalma papucs alatt van ugyanis s végeredményben a nők akarata győz. Az, hogy a férfiakkal el tudták hitetni gyöngeségüket s e címen különböző kiváltságokat vívták ki ma. guknak, szintén oly makacs erőről tanúskodik, mely semmilyen akadálytól nem riad vissza, de állhatatosan kitart a célig. Erszébet királynő ékszerei A minap az egész világ sajtóját bejárta a hir, hogy a csehek fővárosában elárverezték néhai Erzsébet királyné ékszereinek egy részét. Mint annyi más európai drága ritkaság, állítólag ez is Amerikába került. Mi volt az elárverezett ékszer, arról bővebb értesítés nem érkezett és igy nem tudjuk, vájjon a megboldogult királyné magántulajdonában levő ékszerről van-e szó, vagy olyanról, amely az uralkodó-család vagyonához tartozott. Valószínű, hogy ez utóbbi ékszer valamelyike cserélt gazdát Prágában, hiszen a többit, amit Erzsébet királyné, ha elutazott, lepecsételt ládában a kincseskamrában őriztetett, szétosztották annakidején a királyné gyermekei közt, akik bizonyára nem válnak meg ettől az értékes endéktől. Erzsébet királynénak sok ékszere volt. Egyik szebb, mint a másik. Köztük első» hely illeti meg azt a brilliáns koronát, amellyel magyar királynévá koronázták, de ennek már csak utánzata látható a kincses kamrában. Követte szépségben és értékben a híres firenzei gyémánt, a világon nagyságra a negyedik drágakő, amely 133 karátos volt, értéke számokkal ki sem fejezhető, jóllehet kissé sárgás fényű volt. Erről a drágakőről azt tartotta a hagyomány, hogy már Nagy Károly birtokában volt, aki részint biztossági okokból, részint mert azt tartotta, hogy szerencsét hoz neki, minden ékszerét mindig, nagy utazásain, sőt minden csatájába is magával vitte Ezt a Felkérjük t. előfizetőinket, fiogy előfizetési dijaikat most már, minden zavar elkerülése végett kiadóhivatalunkhoz beküldeni szíveskedjenek.
