Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-01-06 / 1. szám - Brecht, Bert: A bestia

A főrendező szúrós tekintetet vetett rá. Az aggastyán, aki egy jó fejjel volt nála nagyobb, zavartan és izgatottan állt ott előtte s elnézett vállai fölött. Egy pillanatig azt hitte a rendező, hogy az öreg gúnyolódik, mintha gúny cikkázott volna egy másodpercre végig a tekintetében.

Kochalov jött a főrendezőhöz. A szinész figyelmesen meghallgatta a „hasonmás“ ajánlatát s szinészi fantáziája, meggyűlt az elképzeléstől. Félretolta az öreget s igy szólt a rendezők karához:

— Fényes, igy gondolja ő azt.

És eljátszotta a jelenetet, még pedig úgy játszotta el, hogy a jelenlevők a torkukban érezték sziveiket dobogni. Mikor végül a halálos Ítéletet irta alá Kochalov, az egész műterem megtapsolta.

A fényszórókat meggyujtották. A zsidókat felvilágosították, miről van szó. Megkezdődött a felvétel. Muratovot Kochalov játszotta. Most ismét kiderült, hogy egy vérebhez való puszta hasonlóság még mit sem mond s csak a művészet képes rá, hogy igazi kegyetlenség, bestialitás tegye bármikor, megrendelésre.

Muratov, a volt cári kormányzó pedig kihozza a portásfülkéből sapkáját, alázatosan elköszön a kapustól s az októberi hidegben nekivág újra a városba vezető útnak, újra a városba megy, melynek nyomortanyáin oly könynyen el lehet tűnni. Ezen a napon két almát evett s megszerezte azt a pár garast, ami éjjeli szállásra elegendő.

A Kagyszőllősi Sport Egyesület szüreti mulatságán jelmezversenyt rendezett. Képünk a három magyarruhás győztest ábrázolja. Balról jobbra: Veress Manyika, Bőr csők Pannika, Handera Jolánka.

(Foto Rembrandt, Nagyszöllős.)

A zsidók, akik a világért sem akartak annak gyanújába keveredni, hogy nem voltak a valódi küldöttség tagjai között, erre a kijelentésre ijedten vonták vissza állításukat s azt mondták, lehet, hogy Muratov röviddel az audiencia előtt vagy után evett almát.

A főrendező körül álló csoportban egyszerre csak mozgolódás támadt. A „hasonmás“ az előtte állókat félrelökte, egészen a főrendezőig nyomult és széles mozdulatokkal, lázas arckifejezéssel magyarázni kezdett neki. Végre rájött, mit akarnak tőle az emberek. A félelem, hogy elveszti kenyerét, találékonnyá tette. A következő •ajánlattal állott elő:

— Azt hiszem, tudom már, hogy gondolja ön. Egy bestia legyen. A legjobb lesz a dolgot az almákkal megcsinálni. Gondolja el, ha megfognék egy szép piros almát és a zsidóknak az orra alá tartanám. „Egyél!“ — kiáltanám rá.

Aztán a deputáció szónokához fordult:

— Idefigyeljen, amig az almát enni fogja, gondoljon arra, hogy a halálfélelemtől a torkán akad. De meg kell ennie az almát, mert én, a kormányzó adtam oda, lealacsonyodtam.

Majd újra a főrendezőhöz:

— Vagy esetleg aláírnám a halálos ítéletét, miközben $ az almát eszi s ő ezt látná.

Rodin, a

világhírű francia szobrász egyik csodaszép portáltervezete.