Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-02-17 / 7. szám - Heltai Jenő: Álmokháza
Ritook Lulu, Egry Ferenc szenátor unokája, a beregszászi magyar bál vidéki szépségkirálynöje. bán, tudom, hogy igazi ur, nem árulja el a szegény embert“), fáradhatatlan volt. Karmelt eleinte bosszantotta a rosszképü ember bizalmaskodása. Egypárszor mérgesen ráförmedt, kikergette. Valamivics annál alázatosabban jött vissza. Kettőjük közül Karmel fáradt bele hamarabb az ellentállásba. Szótlanul, dühösen hallgatta Valamivics fecsegését, de mégis csak hallgatta és las.san-la.ssan úgy megszokta, mint a falióra ketyegését. Még mindig esett az eső, szürke unalom gomolygott a kis szoba magányában. Valamivics mégis csak enyhítette valahogyan ezt az unalmat, mialatt körülményesen beszámolt a honmaradtak helybeli háborújának mindenkeserves és siralmas részletéről. Pontosan emlékezett mindenre, hiszen minden újabb veszedelem és gond, minden újabb gyomoruság egy-egy uj bimbót fakasztott virágzó üzletének a rózsafáján. Csodálatos egy rózsafa volt, hernyók éltették! Harmadnap kisütött a nap és Karmel elhatározta, hogy kimegy a gyárba a Külső Váci-utra. Egy kicsit fázott ettől az úttól, amelyet tulajdonképpen céltalannak látott. Úgy sem folytatja tovább régi mesterségét. Mérnök! Konstruktőr! Nincs többé türelme hozzá, nem érdekli. De kötelességének érezte azt, hogy az igazgatónál jelentkezzen. Azután a holmija. Amikor bevonult, mindene ott maradt a gyárban. Ruhái, könyvei, egy pár képe és szőnyege, Íróasztalának fiókjában arcképek és levelek, okmányok, följegyzések, egy százszor is megkezdett és ugyanannyiszor abbahagyott napló, szalaggal átkötött hajfürtök, mint hadimuzeumban az ellenségtől zsákmányolt zászlók. A pamlagon egy sereg tarka vánkos. Arany- és ezüstcigarettatárcák, pipák. Vivófölszerelése, amelyet még diákkorában kapott az apjától. Mindenféle apróság, ami szanaszét hevert a szobában. Milyen közönyösen zárta rájuk az ajtót, milyen nyugodtan vágta zsebre a kulcsot, amikor bevonult! Mintha sétálni ment volna. Három évig tartott ez a séta. Most, alkalmasint mindent el kell majd vitetnie a gyárból. Lakásról is gondoskodnia kell, ideig-óráig maradhat csak a garniban. Idegenek fogadták a gyárban. Uj portás. A régi bevonult és elesett. Uj irodák, ismeretlen folyosók, az ajtókon uj nevek, uj munkások, uj hivatalnokok. Amikor szobáját emlegette, összenéztek, mintha bolonddal volna dolguk. Nagynehezen végre bejutott az igazgatóhoz. Uj ember volt az is, de legalább régi kollégája. Egymás szomszédságában dolgoztak egy-két évig. Karmel egy pillanatig arra gondolt, hogyha nem kérezkedik a frontra, most talán ő a gyár igazgatója. Az igazgató kedves fölmentett fiú volt. Megszorította a kezét, túlzott lelkesedéssel megölelte, leültette, cigarettával kínálta... — Szervusz, te hős! Igen, igen... mindent tudunk. Képzelheted, hogy szünetlenül érdeklődtünk. Amikor az a szerencsétlenség történt veled, nagyon megijedtünk. Még az öreg is, pedig már nem aktív. De hála istennek elég jól megusztad. Az állásodat természetesen régen betöltöttük már . .. édes istenem, a munka tovább folyik, a gyár nem várhat. Egyelőre nem is tudunk alkalmazni... ezt is megérted, ugy-e? Sok a fölösleges munkaerő. Sok protekciós embert kellett elhelyeznünk. Te meg alkalmasint úgy is pihenni akarsz most egy kicsit. Nem mondom, később talán ... Hála istennek neked nem sürgős; nem szorultál ránk, gazdag vagy, tudjuk. Megélsz akkor is, ha ölberakod a két kezedet... izé ... igen ... Kallós Nuni, a ruszinszkói országos magyar bál beregszászi szépségkirálynője.
