Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-01-06 / 1. szám - A képes Hét gyermekszépségversenye
Forgách Antal (gróf), volt magyar országgyűlési képviselő, az elsőnek megalakult Szlov. Országos Magyar Egyesületnek és a Szlovenszkói Magyar Szinpártolóegyesületnek elnöke. BILEVICS (ijedten): Mi az, mi az? BEREGOV: Csak azt akartam megnézni, mennyi pénz van Önnél. BiLEVlCS: Ön különös ember. Mennyiben érdekli ez Önt? BEREGOV: Mert azt is el akarom vinni. BILEVICS: Ön ideges. Ez nem való. Miért ne vihetném el rögtön a pénzt magammal? Holnap Önnek már úgysem lesz rá szüksége. (Kihúzza a tárcát és számolja a bankókat.) Mennyi van itt? Hatvanezer. Elegendő. A gyűrűt is ideadhatja; ha holnap boncolni viszik a hullakamrába, úgyis ellopja a szolga. Jobb, ha nálam lesz. Én elvégre a barátja vagyok Önnek. (Lehúzza « gyűrűt Bilevics ujjápról.) BILEVICS (gondolkozik): Barát? Igen, én is barátomnak tartottam Önt. De őszintén szólva, flegmatikus nyugalma meglep. Csakugyan a barátom? BEREGOV (bosszúsan): Na, tessék, ez a hála. Előbb boldog volt, hogy nincsenek előítéleteim, most meg már a pénzt sajnálja. BILEVICS: Ön félreért engem. A pénzzel nem törődöm. Csak az érint kellemetlenül, hogy állandóan oly dolgokról beszél, melyek halálomra emlékeztetnek. BEREGOV: De hát miről beszéljünk itt most? Hiszen, szó se róla, elmondhatnám Önnek, hogy jövő héten egy rendkívül érdekes premier lesz, Kosztravával: a darab cime: „Léda“. De ez már aligha érdekli önt. BILEVICS: Miért ne érdekelne? BEREGOV: Hiszen Ön holnap már halott... BILEVICS: Beregov, Ön cinikus ... BEREGOV: Ha nem volnék cinikus, nem adnék Önnek mérget. Tehát örülnie kell, hogy cinikus vagyok. (Körülnéz.) Csinos lakása van. Mit fizet érte? BILEVICS: 400 rubelt. BEREGOV: Negyedévenként? BiLEVlCS: Nem, félévenként. BEREGOV: Mikor fizetett utoljára lakbért? BiLEVlCS: Műit hónapban, mindig előre szoktam fizetni. BEREGOV: Fényes ötletem van. Régen keresek már alkalmas lakást és nem taiaiok. Hiszen tudja, a lakásínség. Most aztán kint vagyok a vízből. Egyszerűen átköltözöm az Ön lakásába. Kérem, adja ide a szerződést, hogy holnap mindjárt behurcoikodhassak. BiLEVlCS (azt hiszi, hogy rosszul hallotta Beregov szavait): Hogy mondja? BEREGOV (egykedvűen): Ez nagyszerű lesz. (Ügyet se vet Büevicsre.) Az ebédlőt igy hagyom, ahogy most van. Csak a díványt fogom odébb állítani, (fölállítja Bilevicset, aki éppen a díványon ül.) Pardon. (A díványt egy másik sarokba tolja, Bilevics a szőnyegre ült.) Ezt a szőnyeget is másképp kell idetenni. (Bilevics föláll s Beregov elhúzza a szőnyeget, Bilevics egy fotelbe ül.) Megengedi, ezt a fotelt egy kissé balra. így. A párnák pedig egész föl. (Az egész bútorzatot átcsoportosítja.) BILEVICS (tanácstalanul figyeli): A lakást az összes bútorral együtt akarja megtartani? BEREGOV: Természetesen! Csak nem akarja a bútort magával vinni a másvilágra? Úgy örülök már előre is a költözködésnek. S önnek könyvtára is van. Hány könyve van? BILEVICS (sötéten): Ezerötszáz. BEREGOV: Óriási. Az lesz ám az élet. Ide fogok feküdni erre adiványra s Csehovot és Kamenskit fogok olvasni, hozzá bort inni. Remélem, elég van belőle a pincében. BILEVICS (dühösen): Pezsgőm kevés van, de Malaga, Tokaji és Madeira jócskán, körülbelül hatszáz üveg. Likőrt épp a napokban rendeltem. BEREGOV (el van ragadtatva): Pompás! Engedje meg, hogy megcsókoljam. (Át akarja ölelni, de Bilevics félretolja.) Tudja, mit jelent ez? Egy kis üveg méregért egy fényes lakást és egy telerakott borpincét kapok.. Ilyen üzletet szívesen csinálnék akár minden nap. BILEVICS (fölháborodva): Nem hagyna végre magamra? BEREGOV: Dehogyisnem! Máris megyek! Még egy kis kérésem van! Üljön le az íróasztalhoz s Írja, amit diktálok. Formaság az egész. Mindjárt meglátja. (Bilevics dühödten ül az Íróasztalhoz, Beregov járkálva diktál.) Lakásom berendezése és belépési dija fejében Beregov mérnök úrtól húszezer rubelt fölvettem. így. Még csak az; aláírást. Köszönöm! (Elteszi a papírlapot.) Tudja, a hatóságok miatt, nehogy kellemetlenkedjenek. (Megelégedetten dörzsöli kezeit.) BILEVICS (nagyon ideges): Az Ön élelmessége az idegeimre megy már. BEREGOV: Ön komikus fickó. Magának persze könnyű. Kiissza a mérget s nem kell tovább semmivel sem törődnie. De nekem... (A szőnyegre téved a pillantása.) Valódi perzsa? BILEVICS: Valódi. BEREGOV: Akkor rendben van. Tudja kérem, nem ismerem egész pontosan a méreg hatását, lehet, hogy hányni fog.
