Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-02-10 / 6. szám - Heltai Jenő: Álmokháza (5)

ftLMOKHäza

Regény —

Irta:

HELTRI 3ENÖ

(5)

— Az urad nincs Budapesten. Ha itt lenne, nem várnád húgod lezárt lakásán a szeretődet. Es ha az urad állna odakint, nem nyitnád ki az ajtót.

Irén kábultau hallgatta ezeket a határozott, nyugodt megállapításokat. Moccanni sem mert. A csöngetés ismétlődött, még élesebben, még türelmetlenebb követelözéssel. Irén megremegett. Karínéi megmarkolta a másik karját is. Némán álltak. A harmadik bizonytalanabb, meggyávult csöngetés után megint megcsöndesedett a szoba. Es akkor Karínéi lecsusztatta két kezét Irén derekára, magához ölelte az asszonyt és a száját kereste.

Az asszony elkapta a fejét.

— Zsaroló! Gazember! — sziszegte gyűlölködöm

Tudta, hogy elveszett. Most fizetnie kell. Nincs más megoldás. Tudta ezt már abban a pillanatban is, amikor Karínéi berontott a szobába; tudta, hogy minden mesterkedése hiábavaló, nincs kegyelem! Vágtát néha fékezi az elszánt is, de a bosszuállás kegyetlen öröméről csak a gyáva mond le.

Es amikor a férfi szája mégis lecsapott az övére, ernyedten adta meg magát végzetének. Más csók volt ez, mint amilyenekkel eddig kényeztették, keserű, haragos, a gyűlölet vad fűszerével zamatos, nem is csók, hanem igazságszolgáltatás, halálos Ítélet, kivégzés. És mig a csók fojtogatta, Irén bűnbánóan és boldogan várta és kívánta a halált, hivságos, üres életéből való inegváltatását, annak a férfinek a révén, aki ellen vétett és aki ellen talán éppen azért vétett, mert irigyelte a húgától.

IX.

A garni szürke ágyában ez a kalandja jutott eszébe. És a kaland folytatása.

Azon az éjszakán Iréntől sok mindent megtudott. Azt is, hogy Nusi férjhez ment. A „legjobb férj és családapa“ csakugyan elvált a feleségétől és négy hónappal azelőtt elvette Nusit. Budapesten esküdtek meg, nyomban azután elköltöztek Bécsbe. A Ferenc-köruti lakást azonban egyelőre megtartották. Es ebben a lakásban Karmel még néhányszor találkozott Irénnel. De ezekben a találkozásokban egyiküknek sem telt öröme. Első éjszakájuk vad, majdnem tragikus gyönyöreit nem tudták többé utolérni. Kényelmes, nyugodt, kispolgári pásztoróráiknak az ize fanyar volt, mint minden hazugságé. Soha egy pillanatig sem szerették egymást, ezekkel a találkozásokkal inkább csak mentegetni akarták azt, ami köztük az első éjszakán történt. Karínéinak a bosszú kellett, nem Irén. Irénnek is csak a megvesztegetés révén kicsikart büntetlenség és biztonság, nem Karmel.

Megcsinálván rövid viszonyuknak a mérlegét, hamar megállapították, hogy semmivel sem tartoznak többé egymásnak. És mégsem szakítottak. Karmel talán azért nem, mert Irén mégis csak pompás mása volt annak a Nusinak, akire mind többet gondolt azóta, mióta alighanem örökre másé lett. Irénnek pedig se esze, se ereje, se bátorsága nem volt ahhoz, hogy ledobja a meggondolatlanul és fölöslegesen vállalt, de tökéletesen alaptalan kötelezettség igáját. Lustán és gyáván várt tehát, abban reménykedve, hogy Karmel előbb-utóbb mégis csak megunja az áldatlan viszonyt.

így vonszolták határozatlanságukat és habozásukat találkozóról találkozóra, mig sem elválni, sem forróbban egymáshoz kapcsolódni nem tudtak. És Irén számára lassankint elviselhetetlenné sulyosodott a helyzet. Hiszen ha csak az urát csalta volna meg! Volt már egypár szeretője, emiatt nem fájt a feje. De megcsalta Nusit is és ezt a bűnét ostoba moziromantikával túlságosan csúnyának látta. Mindjobban nyugtalanította, hogy akkorát vétett testvére

Gombaszögi Frida

üdvözli

a Képes Hét olvasóit.

ellen és szégyenletes titka fojtogatni kezdte. Nagy tanacstalanságában egyetlenegy valakitől remélhetett csak segítséget: Kláritól. És igy sodródott bele az ügybe a harmadik Vetter-lány, az üvegkereskedő felesége is.

Klári azt mondta:

— Bízd csak rám. Én majd kiadom az útját.

És éppen úgy szeretője lett Karmelnak, mint előtte Irén és Irén előtt Nusi.

Karmel ezt természetesnek látta. Számára ez diadalmas befejezése volt egy be nem vallott, semmiesetre sem tudatos megtorló hadjáratnak, amelynek egyetlen célja a két gőgös és gonosz Vetter-lány megaláztatasa és a kedves, jó Nusinak Hamupipőkéből királynővé való koronáztatása volt. A mostohatestvérek szégyenéből épített oltárt a szentté avatott Nusinak.

Klári nem tudott magának számot adni arról, hogyan és miért lett Karmel szeretője. Talán ugyanaz a kíváncsiság és irigység fütötte, amely Irént; talán valami babonás érzése súgta, hogy neki is meg kell tennie azt, amit a test vérei megtettek. Három nő: testben, lélekben körülbelül egyforma, egyformán martaléka kellett hogy legyen annak a férfinak, aki a másodikra azért hatott, mert az elsőre is hatott, a harmadikra pedig fokozottan azért, mert az első kettőre hatott. Irén kimászott a viszonyból, helyette Klári zuhant bele, ellentállás nélkül, az elrendeltség bűvöletében. Irént még a véletlen adta Karmel kezébe, Klári már maga rohant bele, majdnem törvényszerűen, a példa mágneses vonzásában.

De ennek a viszonynak Karmel egykettőre végét ve-