Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-12-22 / 51. szám - Neubauer Pál: "42-es asszony kerestetik"

hogy a férjein. A tarkójáról gondoltam. De aztán nem törődtem vele és annak tulajdonítottam, hogy a rossz lelkiismeret szólalt meg hennem. A férjemnek nincs szakálla és sohasem hordott semmiféle szemüveget. Most azonban ez a lóvasúti jegy mindent megmagyarázott. Ltánam jött, mint egy detektív és minden lépésem megleste. Megleste, hogy állandóan együtt sétálok azzal a fiatalemberrel és a gyanúja jó nyomon járt.

— Hát igy vagyunk? — gondoltam magamban. Éreztem, hogy súlyos bizonyítékot tart a kezében és csak arra vár, hogy leszúrja vele a tagadásomat. Egy pillanat alatt készen voltam az érvemmel. Ha vallatóra fog, mindent letagadok. És bosszúból még aznap flörtölni kezdek valakivel.

Ettől kezdve lopott pillantásokkal figyeltem a férjemet. Most is olyan csöndesen, szomorúan szeretett, mint azelőtt. Még ha mosolygott, akkor is az volt mindig az érzésem, hogy belülről sir. Néha meg is sajnáltam. Elképzeltem, milyen rettentő kínokat állott ki azokban a percekben, amikor a rózsákat felküldte a szobámba. De leggyakrabban mégis csak dühbe jöttem. Türelmetlenül vártain a pillanatot, amikor szememre lobbant ja ezt az éjszakát. De nem tette. Pedig egyre vártam az alkalomra, hogy megbosszulhassam. Égtem a dühtől és a szégyentől. Ez a tizenkét szál rózsa jobban fájt nekem, mintha akkor rámtörte volna az ajtót és korbáccsal sújtott volna az arcomba. Rettenetesen megütött ezekkel a rózsákkal.

Huszonhárom évig éltünk együtt, de egyszer sem említette a múltat. Ezelőtt öt évvel halt meg. A halálos ágyán sem szólt semmit, a kezét fogtam, kialvó tekintetébe néztem és valahogy az volt az érzésem, mintha ez a tekintet azt mondta volna:

— Anyikám, én küldtem a rózsákat.

Berlinben kerestetik. Az összes nagyobb napilapban láthatod Apróhirdetések százai: 42-es asszony kerestetik. Meg sem mondják, mi legyen 42-es az asszonyon. Még kevésbé, minek keresik. Erre Berlinben semmi szükség. Egyben semmi szükség az olyan asszonyra, aki, ha 42-es, nem tudja, mi célból kerestetik. Arról pedig már aztán végleg szó sem lehet, hogy egy modern, a mindennapi-kenyérkereséshez láncolt berlini asszony ne bírjon tudomással arról, hogy ő 42-es, ha tényleg 42-es.

El a azonban csak igy kurtán mondom: 42-es asszony kerestetik, biztos vagyok benne, hogy sehol a világoir (Berlint kivéve) az asszonyok nem eszmélnek rá az apróhirdetés pillanatában, mit jelent ez a szám, mit követelnek az irnigy üzleti és tárgyilagos tömörséggel hirdetők attól az asszonytól, akiről azt mondják, hogy 42-es. Avult lassuságu, vontatott csigaidőkben igy hangzott egy hirdetés kezdete: „X. Y. cég ilyen és ilyen korú és alakú asszonyt keres mannequin célokra.“ A szabatosan megfogalmazott hirdetés rendszerint konkrét ajánlatot tett és minden nő, ha elment a vállalat tulajdonosához, tudta, miről van szó és mire számíthat.

Közben drágult a hirdetés, a hely, az idő, a papír, a nyomdafesték, minden drágult, csak a nő lett olcsóbb. Ezt, sajnos, maga a nő okozta. Beállt a férfi versenytársának és igy lett önmaga versenytársa. Az ő számlájára Írandó, hogy ruha- és egyéb számláit ma ő maga fizeti és hogy Berlinben neki ma eleve tudnia kell, ki keres 42-es nőt, minek keresik ezt a típust és mit jelent a 42-es szám a nővel való viszonyában.

Lissner és Isaacson, I. Goldschmidt & Co., A. Hirschfeld, Friedlander és Zaduck, Biberféld és Weil, Miiller, Rosenthal és Co., Treitel és Meyer, Moses és Schlockauer ... m( nd 42-es asszonyt keresnek. A berlini nő esze gyors és rendkívül élénk, így mondják önmagukról a saját ankétjaik alkalmával,, a saját magazinjaikban. Higyjük el neki tehát azt, hogy rögtön rájön arra, hogy cégek nem keresnek feleséget. Azonfelül azt, hogy a misztikus 42-es szám nem vonatkozik a lábnagyságra, mert Berlinben ez az asszonyi népesség jól megtermett, germániás átlagszáma cipőnagyságot illetőleg. Végigszaladva az asszonyi test egyes részein a 42-es mércével, nem vonatkozhatik a mellbőségre, se a csípőre. Marad a hátvonal hossza. A hátvonal elegáns hossza: 42. Shakespeare korában más szám volt az ideál; Rabelais termetesebbet álmodott. A vézna és beteg Chopin vágya talán 32 volt (és beleszédült a 48-as George Sand-ba). Ma: 42.

Az élet különösen a berlini élet szigorú és követelményeiben megtéveszthetetlen. Ha Moses és Schlockauer 42-es hátat követel a maga pénzéért, akkor a nőknek tartaniuk kell a hátukat. Ha szerencséje van, megfelel a háta. Mén felel, hogy úgy mondjam, a kor követelményének. Egészen jól eltarthatja magát a hátából, sőt a háta nagyságából, illetve a szélességéből. Ha minden stimmel, még fiahordó is lehet, ami Berlinben nem szégyen. Sok dolga nincs és ami kevés van, az is könnyű: ruhakreációk alkalmával sztereotipen kedves mosollyal mutogatja az Isten kreációját, a jól iveit és 42-esre szabott női hátat.

Ha minden stimmel!.. . Ilyen könnyű azonban Berlinben még akkor sem lehet az élet, ha már egy nőnek egy tökéletes és pontosan 42-es hát jutott osztályrészül. Moses és Schlockauer még egy nagyságot követel vanderweldei szigorú részletességgel: a 92-es számot. Deréknek nem illik be, lábszár sem lehet, a hát már le van foglalva . . . Megindul a találgatás arról, amit a „tüchtig“ német nő mindjárt tud: az Oberweite 92-es kell hogy legyen. Ez a légiesen könnyed, üzleti trubadurszó egyszerűen a mellbőséget jelenti. Se Mosestől, sem pedig Schlockauertől nem vehető rossznéven ez a száraz, számszerint kifejezett indiszkréció, amellyel a női test fizetendő bájait autokratás gőggel állapítják meg. Ezek a szegény autokraták szolgái a divatnak és hivatásos reszketői a nyugatról érkező parancsolatoknak. Nem is követelnek túlzottan sokat. Tegyük fel a legrosszabbat: a berlini nő arra az örömre ébred, hogy a háta pontosan 42. A mellhőség azonban, sajna, 98. A német vegyiipar fejlettségének köszönhető, hogy néhány óra alatt 92-re soványodhatik. Még egy kis fejlődés és 83-ról ugyancsak néhány óra alatt 92-re kövéredhetik. Határozottan javultak a szociális állapotok: anyatej helyett mellbőségével tarthatja el a gyerekét. Ennek is meg van a maga előnye.

Apróhirdetési sorakozó: Moses és

Schlockauer ezredorvosok a sorozóbizottság élén. Háborúba csak a 42-es és 92-es, azaz garantáltan egészséges asszonyokat küldik. Nem lehet a szemükre vetni, hogy nem hajlandók zsákban macskát vásárolni. Elvégre igen rossz időket élünk! Fő az óvatosság . . .

Az pedig, hogy a „fitos orr“, „szilfidi termet“, „isteni boka“, „isteni csípő“ helyett ma egyszerűen azt mondják: 42-es .. . 92-es — és hozzátesszük: „kerestetik“ . . . Mindig a 42-es és a 92-es kerestetett: legyünk őszinték. A 62-est és a 118-ast nem kereste senki. Csak semmi érzékenykedés, amely az üzlet megrontója! 42-esek és 92-esek előre!