Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-02-03 / 5. szám - Irodalom, művészet, zene • Undset Sigrid vallási problémái - Szinház, mozi • (vd.): Jazzband
parancs elvégeztetett. A zseniális feltaláló most beszélni is megtanította a különös teremtményt. Ha tulajdonosa telefonon hívja a gépembert, az emberi szóval jelentkezik: „Itt Televox beszél!“ Ha pedig a rábízott gépek és eszközök egyike csődöt mond, felhívja a telefonközpontot és bemondja: „Itt Televox, ezt és ezt a számot kérem“, mire bekapcsolják neki tulajdonosa számát. Az pedig, a gép rendellenes zümmögéséből, azonnal észreveszi a bajt. Ha a telefon automatikus, akkor természetesen a kapcsolást is a gépember végzi. A beszélőképesség titka egy körbenfutó végtelen filmszalag, melyen az egyes mondatoknak megfelelő hangrezgések fotoelektromos utón meg vannak rögzítve. Ha a gépembert felhívják, egy kis motor pereghetni kezdi a hangfilmet s a gép megszólal. Nincs kizárva, hogy a „Televox“ beszélöképessége a jövőben annyira fog javulni, hogy egész beszélgetéseket folytathatnak majd vele s a gépember értelme^ szavakkal fogja jelenteni, hogy a parancsokat végrehajtotta. # A furfurol. Ezt a különös r^vü anyagot, mint a legújabb vizsgálatok kimutatták, a zabszemek héjából lehet nagy mennyiségben előállítani. Amerikában, a zabőrléssel foglalkozó malmokban óriási mennyiségű héjanyag gyűlt össze, melyet eleinte takarmánynak akartak felhasználni, később azonban furfurolgyártásra használták fel. A furfurol oldóanyag s mint ilyen, az iparban, széleskörű alkalmazásra talált, többek között mesterséges gyanta és műszaki célokra szolgáló plasztikus anyagok, fertőtlenítő- és szagtalanitó-szerek előállítására, enyv és ektrinpaszták erjedésének megakadályozására használják. # A „repülő skót.“ A német „Rheingoldexpressz“, a francia „Train bleu“ és a külföld többi luxusvonatjáratainak sorozatát most uj vonat egészíti ki: a „repülő skót“, mely London és Edinburgh között közlekedik. A vonat a többi, hasonló célokat szolgáló szerelvényekkel szemben több érdekes újítással rendelkezik. így pl. egyik kocsijában teljesen berendezett férfi- és női fodrászterem és egy elektromos konyha működik, továbbá első és harmadik osztályú étkezőkocsija van (a vonat csak ezzel a két osztállyal jár). A vonat a mozdonyon, szerkocsin és az angol vasutakon szokásos fékezőkocsin kívül hat személykocsiból, két étkezőkocsiból és a szerelvényt záró hátsó fékezőkocsiból áll. Teljes hossza (a mozdonnyal együtt) 213.5 m. A legérdekesebb azonban a szerkocsi és az első fékezőkocsi elrendezése. A „repülő skót“ ugyanis a london—edinburghi 631 km.-es utat 8 és egynegyed óra alatt, megállás nélkül futja be, ami azonban nem lenne keresztülvihető, ha nem gondoskodtak volna a mozdonyszemélyzet útközben való felváltásáról és pihentetéséről. Ez pedig az u. n. „korridor“ segítségével történik. Olyan folyosó ez, mely a mozdonysátorból kiindulva, végigvonul a szerkocsi egész hoszszán s ott a vasúti kocsik között használt átjáró-harmonika segítségével a fékezőkocsihoz csatlakozik. Ebben a kocsiban tartózkodik a tartalék mozdonyszemélyzet, mely az előirt időben a szerkocsi folyosóján keresztül átmegy a mozdonyba s felváltja az ott dolgozó személyzetet. A szerkocsi belsejében végigvonuló embermagassságu folyosó természetesen sokat elvon a tender hasznos rakodóteréből, amit annak magasabb felépítésével egyenlítenek ki. Ez tehát az első vasútvonal, melyen a személyzet útközben is felcserélhető, anélkül, hogy a vonatnak meg kellene állania. Irodalom, művészet, zene Undset Sigrid oallási problémái Undset Sigrid norvég írónő, mint ismeretes, megkapta az irói Nobel-dijat. Ez az esemény különösen Norvégia katolikus köreiben keltett nagy örömet és lelkesedést. Undset Sigrid ugyanis a maga személyében a katolikus egyház diadalát jelenti. Ez annál számottevőbb, mert a katolikusok száma Norvégiában nagyon csekély s átlagban ezer norvég között egy katolikus van. Bechaux francia papnak azonban igaza van, mikor kijelenti, hogy a katolikus egyház Norvégiában sokkal erősebb, mint híveinek száma szerint gondolná az ember. Ezt az állítást különböző körülmények igazolják. Elsősorban maga Undset Sigrid, aki 1924 novemberében történt megtérése óta dolgozik a katolikus egyház érdekében. Az oslói könyvkereskedések gyakran teszik kirakatukba „Krisztus az egyházban“ című könyvet, amelyet egy anglikán vallásu ember irt, aki később katolikus lelkész lett: Monsignore Hugh Bensőn. Ágnes de la Gorce figyelemreméltó könyvet irt róla és ezt a könyvet Undset Sigrid fordította norvégra. Bensőn könyve megható módon értekezik a vallási kérdésekről és érdekes, hogy munkáját Sjelderup oslói lutheránus teológus fordította le. Sjelderup igy ir: „Nálunk még a legműveltebb körökben is annyi félreértés van a katolicizmusról és lényegéről, sőt annyi mindenféle nevetséges kifogást hallhatunk vele szemben, hogy úgy láttam, a legfőbb ideje egy ilyen könyvet, mint amilyen ez, norvégra fordítani.“ De nemcsak mint műfordító, hanem elsősorban mint ujságirónő harcol Undset Sigrid asszony a régi Norvégia hitéért, amit az ő kereső lelke ismét megtalált. Az Aftenposten, Norvégia legelterjedtebb újsága készségei ad helyet ilyen irányú cikkeinek. 1926-ban hét lutheránus püspök nemzeti gyűjtést akart indítani a trondjhemi székesegyház újból való felépítésére, hogy ott szent Olaf halálának 900 éves évfordulóját megünnepeljék. A trondjhemi püspök felszólítása, bár ennek írásai híresek, némileg meg nem felelőnek látszott. Ekkor az Aftenpostenben megjelent egy cikk és polémiába bocsátkozott a püspökkel. A polémia hangja rendkívül udvarias volt és arra vonatkozott, hogy melyik egyháznak az „öröksége“ ez az egész ügy. A cikk szerzője és a katolikus felfogás védelmezője Undset Siffrid asszony volt. Egy évvel utóbb az Aftenposten valóságos teológiai szószékké változott. Luther személyiségéről, erkölcsi tulajdonságairól, a katolikus erkölcsről és más teológiai kérdésekről folyt a vita, az egyik fél Normann lelkész volt, a másik Undset Sigrid. Hogy a lelkész egyik cikkére válaszolhasson, áttanulmányozta Luther munkáinak 65 kötetét és soha addig nem volt olyan nagy az érdeklődés Norvégiában Luther személye iránt, mint amikor az írónő ezt a polémiát folytatta. Ez időtájt nagy feltűnést keltett egy másik áttérés. Eskeland Lars pedagógus áttért a katolicizmusra. Eskeland a magasabb norvég iskolák vezetője volt, amelyekben 32 éven keresztül az ő pedagógiai módszerét használták fel. Egy elsőrangú tekintély, akit a gyónáshoz való vonzódás vitt át a katolicizmusba. Amikor áttért, hét lutheránus püspök közül négy és 150 képviselő közül 84 a parlamentben vélte, hogy el kell vonni tőle a protestáns iskolák vezetését. Pedig Norvégiában csak „a nép tribunjának‘ ‘nevezik. Nagy hírneve túl is élte a népszerűtlenségi áramlatot és ezidőben többen kérdezték, vájjon nem éppen Eskeland Lars képviseli-e az igazi hagyományt Norvégiában? Erre a kérdésre akar felelni Undset Sigrid a regényeiben és ezekből a polémiákból lehet megérteni regényeinek problémáit. Munkáiban a középkort rajzolja, amikor Norvégia vallási és politikai értelemben egyaránt uralkodott. Stockholmban más volt a helyzet, mert ott a nemzet Gustav Wasaban, tehát egy lutheránus uralkodóban látja megszemélyesített mását. Norvégiába a reformációt kívülről hozták be a XVI. és XVII. században, midőn a dán hódítók behatoltak az országba. Keresztély (Krisztián) dán király, akiről Norvégia fővárosát elnevezték, vitte be a lutheránus hitet. De Krisztiánia neve most már Oslo és igy — Undset Sigrid azt akarja, hogy állítsák helyre a XX. század és a reformáció előtti kor között a kapcsolatot. Undset Sigrid nemrég megjelent regényében a mai Norvégia és a középkori hit közötti kapcsolatot akarja felépíteni. Az írónő lelkesedve rajzolja hőseit, de úgy, hogy azok a népiélekben gyökereznek, így lett Undset Sigrid Norvégiában nemcsak nagy írónő, hanem egyúttal a katolicizmusnak is nagy erőssége, mert regényeinek történelmi tartalma a nemzeti öntudatra hivatkozik és ettől az öntudattól várja hazájának vallási fejlődését is. De azért hazájának minden lakosa a magáénak vallja, mert Undset Sigrid vallási kérdésekben türelmes és Norvégiát s a norvégeket végtelenül forrón szereti. Szinház, mozi Jazzband Nem értem, miért csapnak újabban oly nagy lármát a tánczene körül. A vád, hogy az őserdőből jön, kissé felületes és semmiesetre sem elegendő elpusztításához. A „barbár“, „kulturátlan“ és „néger“ jelzők épp oly olcsó bombasztok, mint az ellenkező pólus, melyen ezt hirdetik: a vadember jobb és erkölcsösebb nálunk. Azután meg nem is az őserdőből származik a jazz. Ha úgy volna, lég-
