Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-02-03 / 5. szám - (vd.): Akik először voltak moziban - Szépségápolás, divat • Hárnik Helena: A vörös orr
alább tudományos célokat szolgálhatna, mert ismeretlen szellemiségű néptörzsek ütem- és ritmusérzéke felöl tájékoztatna bennünket. De a modern tánczene nem a dzsungelben születik, hanem Newyorkban, Londonban, Bécsben, Berlinben és Budapesten. (Érdekes, hogy Páris e téren alig hoz figyelemreméltót, a legnagyobb párisi slágerkomponista, Jósé Padillo, a „Valencia“ szerzője spanyol ember.) Aki tehát azzal ront neki a jazznak, hogy az a kultúrát veszélyezteti, végeredményben saját fészkébe piszkok Álljunk meg egy percre. A jazz kritikájánál végzetes hibába esnek az emberek, hamis mértékkel mérik a mérnivalót. A IX. szimfónia antitézise a „Halleluja“ nem akar halhatatlan lenni. A „Szeret-e még?“ sohasem lépett fel oly igényekkel, hogy az „Eroica“ mellett művészi alkotásként fölemlittessék! A jazz szigorú bírálói viszont ezzel a módszerrel dolgoznak, mikor fölteszik hideg szemüvegeiket és igy kiáltanak fel: „Hogyan, hát ez is zene?“ Beethoven mellett, persze, hogy nem az; de ki gondol a nagy dob hangjai mellett Beethovenre. Legfeljebb az, akinek szemlélete egész furcsa irányba tolódott el. Vagy nem hallgatjuk-e meg szívesen néha a kabarészinész bökverseit? Különös volna, ha valaki ilyenkor felállana s ezt mondaná: „Uraim, nagyon sajnálom, az ,Odyssea‘ szebb!“ Ez nevetséges. A jazz-zene nem óhajt művészet lenni, vagy ha már igen, akkor is csak a saját nemében. Mérések és összehasonlítások természetesen csak sui generis lehetségesek. A másodrendű éjjeli mulató „tánczenekara“, melyben a zenészek egyéni utakon haladnak s a dobos munkája tisztán lármakeltésben merül ki, persze, hogy csapnivaló. Akinek azonban egy jó jazzband, mindössze öt hangszer (hegedű, zongora, saxofon, banjo, dob) játéka, vagy pláne a híres nagy jazz-zenekaroké, mint amilyen a Jack Hiltoné,- a Paul Whitemané, a Teddy Sinclairé sem okoznak örömet, az valóban szomorú ember lehet. Az ilyen ember vagy a szentimentális borongás rabja (s akkor semmi köze sincs az egészhez), vagy teljesen humormentes, szerencsétlen lény, akiből még a passzív vicc-érzék, esetleg a legminimálisabb taktusérzék is hiányzik. De akiben mindezekből egy csipetnyi is van, az rögtön rájön, hogy talpaival a jazz ritmusát veri a padlón, felsőteste ideoda himbálózik a zene hangjaira és hangja együtt duruzsolja a zenekarral a refrént. És nevetni fog a koncerti fontoskodás paródiáin, melyek oly gyakoriak a jazznál. Aztán meg ott van a saxofon, ez a csodálatos, minden hanglehetőséget kimerítő instrumentum; ez volna „barbár?“ Inkább az a barbár, akinek nem tetszik. De nem akarok a jazz túlzott dicséretének hibájába esni. Gondoljuk meg józanul, hogy a modern tánczenének, éppúgy mint minden másnak is, megvannak a maga hibái és kinövései. Viszont azt is meg kell állapítanunk, hogy a nagy jazz-orchesterek nem egy szólistája érdemelné meg a „művész“ titulusát. S legelsősorban jöjjünk azzal tisztába, miszerint a jazz korunk adekvát kifejezési formája s a sok giccs mellett rengeteg uj és érdekes zenei ötletet produkált. A jazz keletkezése és népszerűsége törvényszerűségek alapján nyugszik. Hogy ezek a törvényszerűségek jót vagy rosszat eredményeztek, azt végeredményben egy jövendő korszak Ítélheti meg. A mi számunkra nem lehet más irányadó, mint az, hogy a jazz létezik és sikere van. Mert létjogosultságát ez tökéletesen igazolja. (vd.) F kik először ooltak moziban Lengyel újságok szerint, az elmúlt pénteken Varsó egyik előkelő filmszínházában különös mozielöadást tartottak. Az előadásnak szigorúan zártkörű jellege volt s a közönség, nyolcszázhuszonhat, a hasszid szektához tartozó ortodox zsidóból állott. A gyülekezet egyetlen tagja se volt még soha életében moziban. Ez volt tehát az első alkalom. A mozielőadást Kotzk városka zsidó lakosságának kérésére rendezték meg. Kotzk lakói tulnyomórészben zsidók s a város tanácsa néhány nappal az előadást megelőzően delegációt menesztett Varsóba; a négy hasszidból álló küldöttségre azt a feladatot rótták megbízói, kössön szerződést a mozi igazgatóságával egy filmnek külön előadás keretében való lepergetésére. A filmdarabban Mendel csodarabbinak, a híres kabbalistának életét dolgozták fel. Mendel csodarabbi Kotzk városában élt és működött a múlt század közepe táján. A külön előadás délelőtti tizenegy órakor kezdődött. A hasszidok az összes jegyeket megváltották, a kinematográf tulajdonosai ezzel szemben garantálták, hogy az előadás ideje alatt a mozi egyetlen helyiségében — a büffét és a pénztárt sem kivéve — sem tartózkodik majd nőszemély, valamint, hogy erről az előadásról Varsóban senkinek sem szabad tudnia. A feltételeket hiánytalanul betartották. Varsó egyik főterén levő hatalmas filmszínház felé, az előadás előtt, csapatostól özönlöttek az ortodoxok. Különös figurák, akiket egyre ritkábban lehet már látni Lengyelország nagyobb városaiban. Széles karimáju bársonykalapot, tradicionális hosszú selyemkaftánt, selyemnadrágot viseltek. Hosszú szakállaik úgy lengtek a szélben, mint zászlók. Középkori gettók képe elevenedett meg. A pompás és fényűzően berendezett mozgóban csendesen és áhitatosan viselkedtek a hasszidok, akár a templomban s csak itt-ott súgott valaki pár szót szomszédjának. E szokatlan millieuben láthatólag rosszul érezték magukat. A közönség rang és tekintély szerint helyezkedett el. A legjobb helyeket a „cadikok“ foglalták el, patriarchális alakok, hófehér szakállakkal, majd a hitközségi elöljárók, a tudósok, végül a hitközség tagjai következtek. A filmbemutató a jelenlevő hasszidokra szokatlanul mély benyomást gyakorolt. A nézők oly mohó kíváncsisággal követték a lepedőn lejátszódó eseményeket, mint a gyermekek. Fekete szemeik csillogtak a sötétben, ajkaikat félhangos sikolyok hagyták el, melyek hol elragadtatást, hol félelmet jeleztek. Az ortodoxok, akik akkor voltak először moziban, egész lelkűkkel és testükkel végigélték a drámai mozzanatokat. A szereplők varázsa alatt állottak, hangosan figyelmeztették a fotografált színészeket, ha valamely komoly veszedelem fenyegette őket, szitkozódtak, ha egyik-másik szereplő rosszat tett s viharosan tapsolni kezdtek, mikor egyik-másik jelenetben az erkölcs és igazság diadalmaskodott. S midőn Mendel csodarabbi alakja jelent meg a vásznon, a közönség lelkesűltsége nem ismert többé határt, mindannyian felemelkedtek helyeikről s véresre tapsolták tenyereiket. A háttérben valaki egy óhéber-hasszid dalba kezdett s e pillanattól kezdve egészen az előadás befejezéséig az agg zsidók mélabus, évezredek bánatát összesüritő kardala kisérte a filmet. De kritikus percek is voltak, melyek könnyen pánikot okozhattak volna. Mikor a vásznon megkezdődött a harc a zsidók és a kozákok között, a termen a nyugtalanság moraja zúgott végig, többen menekülni akartak. A vezetőknek csak nagy fáradtsággal sikerült a hitközséget megnyugtatniok. A darab fináléját ismét mennydörgésszerű helyeslés fogadta, a jelenlevők lábaikkal dobogtak a padlón, tapsoltak s alig akarták a mozihelyiséget elhagyni. Az előadás után a nyolcszázhuszonhat főnyi ortodox hasszid testületileg vonult ki a pályaudvarhoz s egy nagy élménynyel gazdagabban tértek vissza pátriájukba, Klotzkba. (vd.) Szépségápolás, divat fl DÖrÖS Otr Sokan gondolnak kelletlenül a közeledő hideg évszakra annak tudatában, hogy a hideg levegő hatására orruk kivörösödik . s ez az egész tél tartamára elcsúfítja őket. Az ilyen, a hideg levegő hatására beálló orrvörösség gyakran az egész szervezet gyengeségével, rossz vérkeringésével áll összefüggésben. De enélkül is, tisztára az orr ereinek keringési zavarai is okozhatják ezt a kellemetlen szépséghibát. Az egyébként hibátlan bőrű orr erei a hideg hatására előbb görcsösen összehuzódnak, majd az erek ellazulása, kitágulása követi, ami láthatólag abban nyilvánul, hogy az orr kivörösödik, majd kékes szint vesz fel. Ha ezután meleg szobába lép, az erekben gyors véráramlás indul meg, aminek következményeképpen az orr forró, duzzadt, piros lesz, sokszor lüktető érzést vált ki. Órákon át tarthat ez a kellemetlen állapot, mig végül az állandó, egyenletes hőmérséklet hatására az erek viszszatérnek normális állapotukba s az orr felveszi a bőr rendes színét. Ha ez a folyamat gyakran ismétlődik, az erek rugalmasságukat fokozatosan elveszítik, nem képesek a hőmérséklet változásaihoz gyorsan alkalmazkodni s az orr tartósan vörös szinü marad. Ezen helyi vér-, keringési zavart az orr nyálkahártyájának meegbetegedései, úgymint nátha, furunkulus, polyp stb. fokozhatják, vagy előidézhetik. A rossz vérkeringésü emberek orra
