Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-12-01 / 48. szám - Társaság, divat • Csilona: Reggel, délben, este…

Viktória halálát a „közvélemény“ sok­féleképpen kommentálta. A vélemények viszont nagyjában abban kulmináltak, hogy: „meg kell neki bocsájtani, mert szeretett!“ Mert a szerelem: a nagy abszolució. Viktória tehát szerelmes volt Zubkov­­ba, az ízlése nem volt a legjobb, de az elvégre is egyéni kérdés. Az, hogy sze­retett, nem kétséges és nem is csodála­tos, hiszen az ilyen későn föllángoló ér­zelmek nem egy életalkony csendes me­ditációját lármázták már fel hamis ro­mantikájukkal és hamis szenvedélyeik­kel. Sokkal feltűnőbb ebben a históriá­ban az a vakság, mellyel a hercegnő szemlélte szerelmesét, Zubkovot a kalan­dort, előtáncost, hivatásos nőcsábászt. Ha meggondoljuk, hogy Viktória hatvan esztendős és tizenkétmillió márka úrnője, Zubkov pedig huszonhároméves és leg­feljebb néhány elévült zálogcédula ura volt, amikor összekerültek, alig lehet két­ségünk aziránt, mely rugók siettették és hozták létre ezt a később híressé, sőt hírhedtté lett házasságot. Zubkov jó pár­tit csinált. Viktória nem látta mindezt, de lehet, hogy tudatosan hessegette el magától a gyanú és kételkedés démonait. Viktória hitt a kalandor szerelmet mimelö szavai­nak, vakon fogadta el Zubkov ajánla­tait, mert szerette. Szerelméért most, halála után, bünbo­­csánatot nyert. De nem kaphat abszolu­­ciót vakságáért, mely a legnagyobb vé­tek a vétkek között. Vozári Dezső. I Á RVASÁ D I V A f REGGEL, DÉLBEN, ESTE . . . ÖNAGYSÁGA ÉS AZ ÉLET Bemutatjuk önagyságát, a pesti mon­dáin dámát; huszonhat éves, szőke, na­gyon csinos, nagyon gazdag, kétszer el­vált (még háromszor egészen biztosan férjhez megy), előkelő társaságbeli höl­gyet, hogyan él, mit csinál egész nap. Ba­rátai kérdésére ugyanis állandó stereo­­tip válasza, hogy szörnyen el van foglal­va — még meghalni sem érne rá. Reggel féltizenegy óra tájban a tele­fon kelti fel. Neki is, mint minden nagy­világi nőnek, a telefon a hálószobájában van. Nem szereti ugyan, ha zavarják, de a kíváncsiság legyőzi benne a nyugalom iránti vágyát. Barátai vagy barátnői kö­zül naponta akad egy, aki érdeklődik, hogy van, felkelt-e már, nem zavarja-e, hogy mulatott tegnap este, mit csinál ma délután, milyen volt a tegnapi pre­­miéren X-nének a ruhája és Y-nének a lovagja? Önagysága dühös, hogy felkel­tették, de lassankint belemelegedik a diskurzusba és bizony eltelik jó egy fél­óra, amíg ugyan álmosan, de kibújik szé­les francia ágyából. Rózsaszínű hálóinget visel krepdesinből, muszlinból vagy geor­­getteből, természetesen a legújabb diva­téi szabás szerint (ma már az elegáns asz­­szony a fehérneműjét éppen olyan gyak­ran csináltatja, mint a toalettjeit, hiszen a fehérnemüdivat úgyszólván szolgailag követi a felsőruha divatát). Hátul egé­szen hosszú, bokáig ér, elől valamivel rövidebb, gazdag brüsszeli csipkeapliká­­ció díszíti, hálóinge felett újra „háló­­réklit“ visel, lehelletszerüen könnyű anyagból vagy csipkéből — ez a párisi fehérnemüdivat legnagyobb szenzációja. Öltözködés előtt a szobaleány a háló­szobában szervírozza sovány reggelijét, amelynek célja, hogy önagysága a mon­dáin divatdáma, már régen lesoványitott testét állandó jó kondícióban (értsd 48 kiló) továbbra is megtartsa. Üres tea, citrom és cukor nélkül, egy kevés két­szersült, ennek elfogyasztása nem sok időt igényel. Ezután következik az öl­tözködés, amely természetesen a regge­linél jóval hosszabb ideig tart. Az idő borús, önagysága tehát az eset­leges esőre is számit. Fehér-fekete kom­binációjú, vastag tweed-ruhát visel, na­gyon egyszerű szabásút, magasan a de­rékon fekete bőrövvel, saját anyagából készült kis apacsgallérral, kerek hólos szoknyával. A kabátja bélése fekete­fehér tweed, kívül azonban selymes pu­­haságu fekete zsevróbör, amelyet fekete karakiilprémgallér diszit. Fekete fiizös regatta félcipő és kis antilopszerü filc­kalap egészíti ki öltözékét. Még tizenkét óra előtt elindul „a vá­rosba“. Először a fodrászhoz megy, hogy a már dauerwellével preparált agyon­ápolt, tehát összevissza égetett, ondo­­lált haját a most divatos vizhullámmal rendbe hozassa. Az előkelő váciuti fod­rászüzletben már be van jelentve^, igy szerencsére hamar végezhet. (Dauérwel­­léjét már vagy két nap előtt megcsinál­ták „csekély háromórás művelet“ és az ára ennek megfelelően elég jutányos.) A fodrásznál azonban önagysága szépsége még nem teljes egészében bontakozott ki. Illő tehát, hogy a kozmetikushoz is elmenjen, mégpedig a legújabb külföldi vendéghez, aki egy belvárosi boltban a legkülönbözőbb preparátumok igénybe­vételével minden hölgynek bemutatja, hogyan lehet percek alatt széppé vará­zsolni a női arcot. Persze, ehhez a gyors átváltozáshoz harminc- és negyvenpen­­gös krémekre, lemosó és száritó vizekre van szükség. A hosszú művelet alatt önagysága meg­éhezik, ebédelni azonban még korai len­ne. Egy-két szendvicset és a konvencio­nális pohár wermuthot állva fogyasztja el a Gerbeaud pultja előtt, közben ter­mészetesen megeteti kiskutyáját, a gyö­nyörű angol terriert is, rövid pár perc alatt értesül a legújabb társasági plety­kákról is. A délelőtti munkája azonban még nem fejeződött be, merő szokásból illik be­szaladni a könyv- és ujságüzletbe is, hogy a divatos, újonnan megjelent köny­vek és irodalmi revük közül egynéhá­nyat hazaküldessen. Hátha egy unalmas őszi délutánon még az olvasásukra is sor kerül. Éjjeli szekrényén már egész heggyé tornyosultak a fel nem vágott uj könyvek és folyóiratok. Ebéd előtt most már csak egy komisz­­sziója van. Az uj estélyi toalettet, ame­lyet ma éjjel feltétlenül viselni akar, még­­egyszer fel kell próbálnia. Valóságos fu­tólépésben siet végig a Váci-uccán a Fe­­renciek-tere felé, a mondain és elegáns pesti divatszalonba. Közben azonban egyetlen korzózó pár sem kerüli el a fi­gyelmét, mindenkiről látja, milyen ruhát visel, kivel sétál. A ruhapróba ilyen késő délelőtti órákban már minden fennaka­dás nélkül folyik, nem kell várni, ami ebben a szalonban bizony nagyon szokat­lan. A ruha gyönyörű, nagyszerű, önagy­sága jókedvűen, boldogan siet a Ritzbe, hogy egyszerű, szerény ebédjét elfo­gyassza. A művelet csak percekig tart. A me­leg rajnai lazacot és az apró mignonokat sietve fogyasztja el, hogy feketekávéra hivott vendégei már pompás neglizséjé­­ben otthon találhassák. Fogadóruhája a divatnak legújabb ten­denciáját — a nadrágot tükrözi vissza. Az elegáns fogadóruha a legpompásabb

Next

/
Thumbnails
Contents