Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-11-24 / 47. szám - Szabó Lőrinc: Neki az élet a szerelem
Szombat, január 28. Nyolc órakor felébredtem. Kilenckor hozta mama a kávét s én mingyárt felkeltem. A hálószobában már igen bajlódtak az ágyak összeállításával, mosdás után szobánkat kitakarítottam, azután nagyon sok korsót és poharat törülgettem és sok kést és villát, amelyet Mári tisztogatott. Félegy után megfésülködtem, akkor Huber két gyönyörű mentét küldött fel megnézni, egy kéket ezüsttel és egy fehéret arannyal. A hajam még mindig göndör, nagyon nehéz kifésülni. Ebéd után lustálkodtam és újságot olvastam. Órákig ültem egy helyen g úgy gondolkodtam mindig csak egy tárgyról és a felejthetetlen vacsoráról. T. i. a hálószobában ültek az asszonyok és lányok, a papa szobájában a fiatalemberek és én itt szolgáltam fel és igen ritkán ültem le. Még egészségemre is ittak, ezekkel a szavakkal: A szeretetreméltó házikisasszony egészségére! Vacsorára volt: nyelv tormával, sonka aszpikkal, négy frissen sütött poularde sokféle salátával, fánk (nagymama szakácsnéja sütötte) és a fánk előtt még borjucomb. Aztán többféle sulzok és torták. Tánc közben a Cranzler cukrásztól mindenféle cukorkát és teasüteményt, vajaskiflit és Guglhupfot hordtak kőibe, ezekre emlékeztem a boldog órákból. Neki az élet a szerelem Mennyit kínlódik, hazudik, szegény! Megoujnék vele akárhol a föld kerekén. De neki az élet a szerelem, nekem csak ő meg én. Mennyit hazudik s hogy fáj neki, hogy hazudnia keT' Nők, nők, ' én meg azt hazudom: nem érdek k Oly magasan jár, hogy a bűneit, azokat sem érem el. Más világban, nem értem-------És — hallom szavát: „Hiába akarja érteni!“ Az egész világ övé lehet s ő mégis örök egyforma árvaság. Valamit keres, én őt keresem; mint a zene, anyagtalan, bűvös bujaság előttem az élete: tud tisztán bűnözni, míg én tisztán is vétkezem ellene. mert énmiattam bűn csak a bűn, én vagyok a tilalom, amikor hűtlen szellemét nem bírom, nem. hagyom lengeni a testben testtelen és szabadon s lelke mosolyát úgy elveszem, mint az enyémet ő, — de jaj, ember vagyok! ö talán valami más, lélek, erő: neki minden kell, minden szerelem, s nekem csak én meg ő. Szabó Lőrinc Bródy Imre, Galgóc: „Silhouette. “ (Pályamű.) Gergely Tibor, Léva: „Folyosó az alsópéli kastélyból.“ (Pályamű.)
